Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Nem lehet félreállni - Hardy Mihály jegyzete
30/11/2024 15:10
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Nehezen érthető és még nehezebben fogadható el mindaz a maszatolás, amit a Tisza Párt európai parlamenti képviselői művelnek Ukrajna ügyében. Immár a második alkalommal nem álltak ki a megtámadott ország és vezetése mellett, holott nem a romok közé kellett volna menniük segíteni, hanem mindössze a megfelelő, azaz az „igen” gombot megnyomni a szavazásnál az Európai Parlamentben annál a határozatnál, amely Ukrajnát a további támogatásról biztosítja.
Vannak helyzetek, amikor nem lehet félreállni. Amikor így vagy úgy, de állást kell foglalni. Amikor oda kell állni valamelyik oldalra, amikor ország-világ előtt vállalni kell, hogy vagy a fekete, vagy a fehér. Közte nincs a szürkének egyetlen árnyalata sem.
Ukrajna ügye pont ilyen. Egy összeomlófélben lévő egykor volt birodalom szerencsétlen áldozata. Az volt 2014-ben a Krím gyalázatos, lopakodó, sunyi módon, igazi szovjet hagyományok alapján végrehajtott orosz visszacsatolása idején. Ugyanígy nem volt kérdés, hogy melyik oldalra kell állni, kit kell támogatni, amikor Luhanszk és a Donbassz orosz lakosságát felheccelték és elhúzódó, véres polgárháborúba hajszolták a Moszkva-párti erők. Azóta a szerencsétlenek rommá lőtt városokban próbálnak túlélni két, senki által sem elismert ún. „népköztársaság” részeként.
És 2022. február 24-e óta nem kérdés, hogy a civilizált és demokratikus világnak kit kötelessége támogatni, amióta Vlagyimir Putyin tankjai és pribékjei megpróbálják – legalább kis részben – visszaállítani a szovjet birodalmat, annak minden véres és emberellenes következményével együtt. A bucsai civilek hidegvérű lemészárlása, vagy a kijevi Ohmatdit gyermekkórház lebombázása csak a jéghegy csúcsa volt. Ez utóbbi romjait és az áldozatokat szinte azonnal felkereste Magyar Péter is, aki jó ütemérzékkel csapott le a kínálkozó politikai előnyszerzési lehetőségre (is).
Éppen ezért nehezen érthető és még nehezebben fogadható el mindaz a maszatolás, amit a Tisza Párt európai parlamenti képviselői művelnek Ukrajna ügyében. Immár a második alkalommal nem álltak ki a megtámadott ország és vezetése mellett, holott nem a romok közé kellett volna menniük segíteni, hanem mindössze a megfelelő, azaz az „igen” gombot megnyomni a szavazásnál az Európai Parlamentben annál a határozatnál, amely Ukrajnát a további támogatásról biztosítja. Ez tipikusan az a kérdés, ahol nem lehet elegánsan távol maradni. Megítélésem szerint nem vonulhat ki a teljes magyar Tisza-frakció kávézni, amíg a szavazás lezajlik. Az egy másik párt, a FIDESZ vezetőjének helye, hogy amíg döntés születik az Ukrajnát érintő fontos kérdésben, addig kiküldik kávézni a teremből. Az az Európai Tanács. Hogy a FIDESZ és a Mi Hazának nevű képződmény képviselői most megint miért szavaztak nemmel, az terhelje az ő lelkiismeretüket, már ha használnak ilyesmit.
A Tiszától azonban – meggyőződésem szerint – a hazai szavazók is többet várnak egy ilyen kérdésben sunyi lapításnál. Gyenge ellenérv, hogy az itthoni közvélemény nagyon megosztott Ukrajna ügyében. Persze, hogy az, hiszen Orbánék tízmilliárdokat költöttek a magyar közönség orosz-párti elhülyítésére ebben a kérdésben is. Hozzáteszem, akárcsak Vlagyimir Putyin és a médiacsicskái a Kreml környékén meg a képernyőkön. Az Európai Parlamentben még a néppárti frakciófegyelem is azt követelte volna, hogy a tiszások az „igen” gomb megnyomásával álljanak ki Kijev támogatása mellett.
Talán az sem mellékes körülmény, hogy az igazi Tisza forrásvidéke éppen a Keleti-Kárpátokban, Ukrajnában található…
Hardy Mihály jegyzete 2024. november 30-ai adásában hangzott el.