Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Milyen érzés mostanában magyarnak lenni? – Hardy Mihály jegyzete
20/01/2024 15:08
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Ritkán állunk meg elgondolkozni azon, hogy jó-e ma egyáltalán magyarnak lenni. (...) Az országban, ahol kevés számú milliárdos oligarcha ül a nincstelen milliós tömegek nyakán. Az ellopott pénzekből ugyanis – utólag – már nem lehet sikeres és fejlődő társadalmat építeni. A tengeri jachtok, a hatvanpuszták és a terepjáró Mercik országából nem lesz kárpát-medencei Szilícium-völgy.
Vajon milyen érzés mostanában – magyarnak lenni? Beismerem, meghökkentő kérdés ez így 2024 januárjában, mondhatnám: rosszkedvünk telén. Mi az, ami közösen jellemző ránk, mitől vagyunk mások, ha mások vagyunk egyáltalán, mint a szomszédaink, az osztrák sógorok vagy a tót atyafiak, a szlovákok? Mitől lettünk ilyenek, amilyenek vagyunk és vajon jól érezzük-e magunkat a bőrünkben?
Alighanem ez utóbbi lehet az igazi vízválasztó, ami meghatározza a mindennapjainkat. Csakhogy ezen ritkán állunk meg elgondolkozni, hogy jó-e ma egyáltalán magyarnak lenni? Attól tartok, egyre kevesebben vannak azok, akik erre tiszta szívből, őszintén és határozottan „igennel” tudnak válaszolni. És itt most nem a mélyen gyökerező magyar panaszkultúrára gondolok, hanem arra, hogy mintha egyre többen lennének azok, akiknek nyűg a megélhetés és a munkahely, megugorhatatlan akadály az otthon megteremtése és a gyerekek felnevelése, megfizethetetlen a nyári tengerparti családi nyaralás vagy akárcsak egy új mosógép beszerzése – ha elromlik a régi. Mindaz, amit egy átlag európai polgár szinte természetes módon megengedhet magának, ami az életformája része.
Nyilván az ukrán Ivancsuk család Kijevben ebben az összehasonlításban szóba sem jöhet. Ők örülhetnek, ha nem hullanak orosz rakéták a fejükre vagy az óvodára, ahová reggel bevitték a gyerekeket. De lassan és biztosan az életminőség és a jövőkép tekintetében a pozsonyi Liška úr vagy a bukaresti Popescu asszony is ellép mellettünk, magyarok mellett, mert ott egy másik, egy európai társadalmat építenek, nem latin-amerikait, mint nálunk. Ahol kevés számú milliárdos oligarcha ül a nincstelen milliós tömegek nyakán. Az ellopott pénzekből ugyanis – utólag – már nem lehet sikeres és fejlődő társadalmat építeni. A tengeri jachtok, a hatvanpuszták és a terepjáró Mercik országából nem lesz kárpát-medencei Szilícium-völgy. Legfeljebb a kínai Csiang és Liu Zrt. gigantikus akkumulátor-összeszerelő üzeme. Szép kilátások, igazi magyar sikertörténet…
A kérdés már csak az, hogy miért hagytuk, hogy így legyen?
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2024. január 20-i adásában hangzott el.