A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Hajrá sehova - Szénási Sándor jegyzete
25/06/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Orbán Viktor nem ismeri az árnyalatokat. Politikusnak már csak ezért is alkalmatlan: aki csak rohamozni tud, és sem időben visszavonulni, sem alkut kötni, sem új narratívákat kitalálni nem képes, az előbb-utóbb beszorul a csatamezőn, és nem lesz neki se előre, se hátra, marad a fulladozás a saját csapdájában.
Igazából nincs itt semmilyen újdonság: a magyar kormánynak nem tetszik, hogy Ukrajna is ott lesz a NATO- csúcson, és közben, joggal, arra is hivatkozik, hogy az amerikaiak, a szlovákok, és a törökök is ellenzik Zelenszkij jelenlétét. Az is megszokott, hogy az ellenérzések megfogalmazásában ismét O.V. volt a legdurvább, amikor közölte, hogy nem hajlandó egy asztalhoz ülni az ukrán elnökkel, és nem tette világossá, hogy ez csak szimbolikusan lenne-e értendő.
Ez a durvaság nem mai, nem tegnapi és nem is tegnapelőtti. O.V. mindig is egy erőszaklogika mentén működött, amit 2007-ben úgy tálalt fel külföldi diplomaták előtt, hogy megtanulta: „amikor esélyed van megölni a riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed”. Ez a világháború utáni nyugati hatalmi logikától nagyrészt idegen „politizálás” valóban áthatja O.V. működését: a választások között változatlan hévvel folytatott kampányrohamoktól a folyamatos ellenségkijelölésig, az autonómiák szőnyegbombázásától az általa még nem okkupált média tönkretételéig, miközben a hadipropaganda a nap huszonöt órájában próbálja önmagával túlfolyásig feltölteni a lakossági agyakat. Mellesleg ott vannak a kicsit sem direkt iskolai lőterek, meg 2015-ben a címlapokra kitett kiskamaszok, kezükben lőfegyverrel, amint a hazát védik a migránsok ellen.
És folyik a simaszájú duma a kurucokról, végvári vitézekről, a brüsszelitáknak kiosztott sallerekről és kokikról, a szügyig harcba állásról, Brüsszel, az új birodalom elfoglalásáról, a háborús uszító Sorosról, aki a kevert etnikumúak társadalmát akarja létrehozni stb.
Igazából egyszer próbálta eljátszani ennek az ellenkezőjét, a Kijivet, Moszkvát, Pekinget körberepülő szánalmas, vagy inkább kínos békemisszióval: de akkor végképp kiderült, hogy egy vércsén nagyon hülyén festenek a felragasztott békegalamb tollak. Vissza is tért a maga fészkébe. Ami még csak nem is egy páváé.
Amikor Amerika egy orosz békére játszik Ukrajna ellen, egy nagyhatalom ocsmány politikáját látjuk, aminek állítólag Trump Putyinhoz való vonzódásán túl is van értelme, bár ezt még senkinek sem sikerült bizonyítania. Szlovákia és Törökország, egy kis állam, és egy középhatalom a maga érdekeinek megfelelően libikókázik Európa és Oroszország között, Ankara például úgy, hogy oroszbarátsága mellett folyamatos szállítója az ukrán hadseregnek. A pávatáncot voltaképpen ők járják, O.V.-nak ez a madár és az ő ritmikus politikai gimnasztikája igazából idegen. Amint azt Tölgyessy Péter egyszer megállapította róla: O.V. nem ismeri az árnyalatokat. Politikusnak már csak ezért is alkalmatlan: aki csak rohamozni tud, és sem időben visszavonulni, sem alkut kötni, sem új narratívákat kitalálni nem képes, az előbb-utóbb beszorul a csatamezőn, és nem lesz neki se előre, se hátra, marad a fulladozás a saját csapdájában.
Ezt látjuk most. A konok kitartást az agresszor oldalán, és a még ebből a szemszögből is értelmetlen gyűlöletet Ukrajna iránt: hogy aztán ez valamiféle pszichológiai dráma lenne a Putyin által rákényszerített szerep miatt, vagy O.V. szokásos túljátszása, túlteljesítése, határt nem ismerő erőszakossága, azon én nem töprengek, mert a válasz egyáltalán nem is érdekel.
Egy a vége ugyanis: amit csinál, szemben a török, amerikai, vagy szlovák machinátorokkal, akiknek a működésében a nemzeti érdek azért nyomokban kimutatható, az az orbáni politikáról molekuláris szinten sem mondható el. O.V. működése nettó kártétel, értelme, haszna nincs, politikailag dekódolhatatlan, ha jó, csak neki jó. Vagy – végeredményben – neki se. Sokat nem kell találgatni, kinek igen.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. június 25-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)