Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Betiltani Hann Endrét - Selmeci János jegyzete
"H. Endre haladéktalan betiltásával egyidejűleg a Belügyminisztérium vagyonelkobzást is elrendelt, melynek keretében H. Endre vagyontárgyait, úgymint egy kerékpár, egy kalap, egy adag vacsora, illetve az általa megtévesztő módon "közvelemény-kutatásoknak" nevezett, agitációra alkalmas propagandát tartalmazó számítógép lefoglalták, a következő intézkedésig M. Ágoston elvtárs megőrzésére bízzák."
Varázshegy - Józsa Márta jegyzete
A súlyos terhet nem véletlenül kell cipelnie önnön testén Pannónia géniuszának. Éppen akkor kellett hirtelen elhagynia jégsapka alatt fekvő, és csakis általa legjobban irányítható hazáját, amikor majdnem a fején találta a rezsiszöget.
Hajrá sehova - Szénási Sándor jegyzete
25/06/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Orbán Viktor nem ismeri az árnyalatokat. Politikusnak már csak ezért is alkalmatlan: aki csak rohamozni tud, és sem időben visszavonulni, sem alkut kötni, sem új narratívákat kitalálni nem képes, az előbb-utóbb beszorul a csatamezőn, és nem lesz neki se előre, se hátra, marad a fulladozás a saját csapdájában.
Igazából nincs itt semmilyen újdonság: a magyar kormánynak nem tetszik, hogy Ukrajna is ott lesz a NATO- csúcson, és közben, joggal, arra is hivatkozik, hogy az amerikaiak, a szlovákok, és a törökök is ellenzik Zelenszkij jelenlétét. Az is megszokott, hogy az ellenérzések megfogalmazásában ismét O.V. volt a legdurvább, amikor közölte, hogy nem hajlandó egy asztalhoz ülni az ukrán elnökkel, és nem tette világossá, hogy ez csak szimbolikusan lenne-e értendő.
Ez a durvaság nem mai, nem tegnapi és nem is tegnapelőtti. O.V. mindig is egy erőszaklogika mentén működött, amit 2007-ben úgy tálalt fel külföldi diplomaták előtt, hogy megtanulta: „amikor esélyed van megölni a riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed”. Ez a világháború utáni nyugati hatalmi logikától nagyrészt idegen „politizálás” valóban áthatja O.V. működését: a választások között változatlan hévvel folytatott kampányrohamoktól a folyamatos ellenségkijelölésig, az autonómiák szőnyegbombázásától az általa még nem okkupált média tönkretételéig, miközben a hadipropaganda a nap huszonöt órájában próbálja önmagával túlfolyásig feltölteni a lakossági agyakat. Mellesleg ott vannak a kicsit sem direkt iskolai lőterek, meg 2015-ben a címlapokra kitett kiskamaszok, kezükben lőfegyverrel, amint a hazát védik a migránsok ellen.
És folyik a simaszájú duma a kurucokról, végvári vitézekről, a brüsszelitáknak kiosztott sallerekről és kokikról, a szügyig harcba állásról, Brüsszel, az új birodalom elfoglalásáról, a háborús uszító Sorosról, aki a kevert etnikumúak társadalmát akarja létrehozni stb.
Igazából egyszer próbálta eljátszani ennek az ellenkezőjét, a Kijivet, Moszkvát, Pekinget körberepülő szánalmas, vagy inkább kínos békemisszióval: de akkor végképp kiderült, hogy egy vércsén nagyon hülyén festenek a felragasztott békegalamb tollak. Vissza is tért a maga fészkébe. Ami még csak nem is egy páváé.
Amikor Amerika egy orosz békére játszik Ukrajna ellen, egy nagyhatalom ocsmány politikáját látjuk, aminek állítólag Trump Putyinhoz való vonzódásán túl is van értelme, bár ezt még senkinek sem sikerült bizonyítania. Szlovákia és Törökország, egy kis állam, és egy középhatalom a maga érdekeinek megfelelően libikókázik Európa és Oroszország között, Ankara például úgy, hogy oroszbarátsága mellett folyamatos szállítója az ukrán hadseregnek. A pávatáncot voltaképpen ők járják, O.V.-nak ez a madár és az ő ritmikus politikai gimnasztikája igazából idegen. Amint azt Tölgyessy Péter egyszer megállapította róla: O.V. nem ismeri az árnyalatokat. Politikusnak már csak ezért is alkalmatlan: aki csak rohamozni tud, és sem időben visszavonulni, sem alkut kötni, sem új narratívákat kitalálni nem képes, az előbb-utóbb beszorul a csatamezőn, és nem lesz neki se előre, se hátra, marad a fulladozás a saját csapdájában.
Ezt látjuk most. A konok kitartást az agresszor oldalán, és a még ebből a szemszögből is értelmetlen gyűlöletet Ukrajna iránt: hogy aztán ez valamiféle pszichológiai dráma lenne a Putyin által rákényszerített szerep miatt, vagy O.V. szokásos túljátszása, túlteljesítése, határt nem ismerő erőszakossága, azon én nem töprengek, mert a válasz egyáltalán nem is érdekel.
Egy a vége ugyanis: amit csinál, szemben a török, amerikai, vagy szlovák machinátorokkal, akiknek a működésében a nemzeti érdek azért nyomokban kimutatható, az az orbáni politikáról molekuláris szinten sem mondható el. O.V. működése nettó kártétel, értelme, haszna nincs, politikailag dekódolhatatlan, ha jó, csak neki jó. Vagy – végeredményben – neki se. Sokat nem kell találgatni, kinek igen.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. június 25-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)