Gábor György: A tisztelet forgószínpada

Orbán Nagy Imre újratemetésén elmondta, hogy „ma sem engedünk a '48-ból, így nem engedünk '56-ból sem.” 2023-ban azonban a putyini történelemírás meggyőző érvei hatására mégis engedne már? Meg azt is mondta, hogy „mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen.” Ezek szerint mégsem 1956 volt az utolsó esély? Vagy mégsem léptünk a nyugati fejlődés útjára, helyette inkább a keleti despoták útját választottuk? És azt is mondta Orbán, hogy „1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.” Akkor hát az a koporsó csak tetszhalottat fogadott magába, s az elveszett jövőt és jelent épp most Putyin támasztja fel halottaiból? És Orbán szólt a temetésen a „forradalmat meghamisító tankönyvekről”. Ezek szerint tehát a putyini rendszer tankönyve az, amely végre megszünteti a történelemhamisítást, s tudományosan megalapozva kimondja, hogy 1956 a nyugati hírszerzés által támogatott fasiszta ellenforradalom volt.

És vajon mit kell gondolnunk Orbánnak arról a mondatáról, miszerint „ma, harminchárom évvel a magyar forradalom és harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ´56-os forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára.” Akkor tehát a hivatalos putyini történelemírás felől tekintve ugyebár azt kell gondolnunk, hogy az ’56-os fasiszta forradalmárok nyomdokain haladva, ma teljesítjük be békés úton az ’56-os fasizmus szent ügyét?

 

Orbán Putyin V4 Fotó: Facebook

 

És az is a tisztelet jele volna, hogy a putyini Oroszország hivatalos történetírása a XX. század legnagyobb tragédiájának a Szovjetunió széthullását nevezte meg? Tényleg a XX. századnak az volt a legnagyobb tragédiája, hogy az erőszakkal a Szovjetunióhoz hozzácsatolt államok a maguk szuverén döntése nyomán kiváltak a hatalmas Oroszország (Великая Русь) által örök egységbe kovácsolt megbonthatatlan szövetségből? A putyini Oroszország tényleg nem ismer nagyobb tragédiát a XX. század történelméből?

És az is a tisztelet jele lenne, hogy a putyini hivatalos történetírás téves és meggondolatlan döntésnek tekinti a szovjet haderő kivonását Magyarországról és a többi csatlós államból? Mert mit is mondott Orbán ezen a temetésen? Azt mondta, hogy „ha nem tévesztjük szem elől ´56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.” Vagyis a putyini hivatalos történelemírás szerint az akkor hozott szovjet döntés meggondolatlan és felelőtlen tévedés volt, a leendő magyar miniszterelnök pedig már akkor is, mint a későbbiekben annyiszor, hülyeségeket zagyvált összevissza.

Szóval ez mind a putyini Oroszország végtelen tiszteletének kifejeződése lenne a baráti Magyarország iránt?

És már csak egy kérdésem maradt: az elszánt, heroikus bátorságát annyiszor bebizonyító Szijjártó Péter vajon most mit csinál? Ül egy sarokban, s várja, hogy valaki kicserélje alatta a pelenkát?