Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Füttykoncert – Rózsa Péter jegyzete
11/07/2024 18:03
| Szerző: Rózsa Péter
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Érthető, hogy nem is akad már fent senki azon, hogy a stadionokban szétfütyülik egymás himnuszát a felek. Mert már szinte egy rövid hírt sem ér meg, ha a meccsek után elagyabugyálják egymást a drukkerek.
Egy apróság, ami mögött igen súlyos emberi válság lapul. Nézem a foci-EB mérkőzéseit, s rendre azt tapasztalom, a kezdés előtt a himnuszokat az ellendrukkerek fülsiketítő füttykoncertje kíséri. Oda-vissza, mindkét csapat tábora ezzel gyalázza a másikat. Mert ez szimpla gyalázkodás. Apró jel, ami viszont rávilágít arra, miként barbarizálódik ma az életünk.
Nekünk itt Magyarországon már több mint 13 éves gyakorlatunk van ebben. A NER lényege, hogy ellenségeket keres, s ha talál, ha nem, hol a jog, hol az adók, hol a médiában szétfröcskölt karaktergyilkos hazugságok segítségével küzd, minduntalan erejét, mindenhatóságát bizonyítva ezzel a hívek előtt. Ez szimpla gyalázat és barbárság.
Ez az erőfitogtatás azután kórosan terjed, hiszen a példák lefelé hatnak a fejtől a lábig, a vezetőktől, a politikusoktól és az őket kiszolgáló celebektől a tömeg irányába terjed. Régen azt mondtuk a közlekedésben tapasztalható morális állapotok pontosan tükrözik az úgynevezett néplelket. Ma ennek már a közélet verbális terei felelnek meg. A leordított vitapartner vagy éppen a vita nélkül ledorongolt ügyfél, vevő, az utcán az erős emberbe ütköző járókelő, miegymás. Ilyenné vált egyébként a világ, mi itt csak előőrse voltunk ennek.
Érthető, hogy nem is akad már fent senki azon, hogy a stadionokban szétfütyülik egymás himnuszát a felek. Mert már szinte egy rövid hírt sem ér meg, ha a meccsek után jól elagyabugyálják egymást a drukkerek. A kijevi gyermekkórházat ért orosz rakétatámadás árnyékában miért lenne hír egy-egy apró öklözés, székdobálás? Nem költői kérdés sajnos. Ez van, ez lett a megszokás. A brutalitás egy fokozatosan emelkedő ingerküszöbű ember számára szinte elvárássá válik. Annak ellenére, hogy ennek a drukkerei is előbb-utóbb áldozattá válnak.

Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2024. július 11-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán
