Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Felelősség - Selmeci János jegyzete
9/02/2024 18:02
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
"Legyen ebből egy lehetőség a döntéshozóknak is arra, hogy a fóliázós baromkodás után valódi politikát csináljanak a gyermekvédelemből."
Néha a saját döntéseinken múlik, néha a vakszerencsén, hogy holnap kik leszünk. Egy gyermekotthon elismert munkatársa holnap egy pedofil bűntársává válhat, egy nagy reménységű politikus karrierje is véget érhet akár egyetlen hiba, vagy tévedés következményeként. Egy nehéz sorsú, de reményekkel teli gyermek önhibáján kívül válhat áldozattá, sorsát determinálhatják soha fel nem dolgozható traumái csak azért, mert rosszkor volt rossz helyen, ott ahol mások borzalmas döntéseket hoztak.
Egy felnőttnek lehetősége van a döntéseiért felelősséget vállalnia, a gyerekekért nekünk kell felelősséget vállalnunk.
Talán sosem fogjuk megtudni, hogy mi történt. Nehéz újságírói feladat ezen dolgozni, pedig tudnunk kellene, hogyan születnek a döntések ebben a rendszerben, hogy valóban kaphat-e elnöki kegyelmet egy elítélt csak azért, mert „felülről leszóltak”, és akkor tudnunk kellene arról is, hogy pontosan kik vannak felül. De látnunk kellene azt is, ha egy ilyen fontos jogintézmény mögött olyan emberek állnak, akik vagy elszámoltathatatlannak hiszik magukat, vagy nem ismerik fel azt, ami morálisan és politikailag is vállalhatatlan.
Nem biztos, hogy lesz lehetőségünk sokkal többet megtudni erről, azt viszont elérhetjük, mi, a magyar társadalom így többes számban, hogy még ebben a következmények nélküli országban is legyenek dolgok, amiknek van következményük. Legyenek olyan hibák és bűnök, amiért még a politikai elit legvédettebb tagjainak is felelősséget kell vállalniuk.
És vállaljunk felelősséget mi is, a politikusoknak ugyanis az lesz a fontos, ami nekünk. A köztársasági elnök megvilágította a gyermekvédelmi intézményrendszer súlyos problémáit is, és nem szabadna kihunyni engedni ezt a fényt azután sem, hogy a téma eltűnik a címlapokról. Legyen ebből egy lehetőség a döntéshozóknak is arra, hogy a fóliázós baromkodás után valódi politikát csináljanak a gyermekvédelemből.
A Bicskei gyermekotthoni igazgatója az ítélet szerint tizenkét éven át zaklathatta büntetlenül a rábízott gyerekeket, az eset nyolc éve került a nyilvánosság elé.
Vajon ebben a nyolc évben mennyivel lett jobb államilag gondozott gyereknek lenni?
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. február 9-ei adásában hangzott el.