Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Erkölcsileg aggálytalan - Dési János jegyzete
11/03/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
A rendeleti kormányzás lényege, hogy nincsenek erkölcsi aggályaink. Teszünk a jogrendre, az alkotmányosságra, hiszen ezek erő nélkül mit sem érnek.
- Ma négy éve tart éppen a rendeleti kormányzás, most éppen a háború miatt, a békepárti Magyarországon. A rendeleti kormányzás azt jelenti, hogy a parlament a nagy orbánista többségével együtt, le van ejtve. Rájuk csak akkor támad egy kis szükség, ha a svédek NATO tagságának elfogadását kell elhúzni – putyini kívánságra – vagy ha egy-két okoskodó ellenzéki politikust kell móresre tanítani. Amúgy a kormány azt csinál, amit akar. És a kormány tudjuk ki. “Maga nem azért van itt, hogy erkölcsi aggályai legyenek” – jegyezte meg állítólag a zsebdiktátor a függetlenségéről és önálló véleményéről nem ismert igazságügyi miniszterének. Az “erkölcsi aggály” felteszem, valami olyasmit jelenthet, hogy ma ne mi lopjuk a legtöbbet, vagy ne vegyük el a másét, különösen ha az a fél Balaton-part, az Andrásssy út vagy egy vármegye jobbágyostúl.
A rendeleti kormányzás lényege, hogy nincsenek erkölcsi aggályaink. Teszünk a jogrendre, az alkotmányosságra, hiszen ezek erő nélkül mit sem érnek. Az a miénk, amit hazavittünk. Aki aggályoskodik, az nincs velünk. Hogy volt ez régen? Elente: aki nincs velünk az ellenünk van. A kádári konszolidáció szerint: aki nincs ellenünk, az velünk van. Az orbáni szlogen: aki ekölcsileg aggályoskodik, az ellenünk van.
Az úgynevezett erkölcsi aggály a gyengék mankója. Azoké, akik még egy vacak európai uniós támogatást sem mernek zsebrevágni, akiknek még jelent valamit a fékek és ellensúlyok rendszere. A rendeleti kormányzás lényege, hogy a látszat sem számít. A zsebdiktátor előszeretettel mutatkozik címeres gazemberekkel, nemzetközi terroristákkal, háborús bűnösökkel - amire lehet persze azt mondani, hogy övék a jövő. De ha így is lenne – de nincs így – akkor is lehetnének erkölcsi aggályaink, arról nem is beszélve, hogy éppen az ilyen véres kezűekkel való parolázás kövezi ki az utat nekik a hatalomba.
A hétvégén ebben a vészhelyzetben szerény esztrádműsorral iktatták be az eheti köztársasági elnököt. Marslakó barátom éppen akkor szállt le a környéken, meghallgatta a beszédét és bizony, mind az öt szeme könnybe lábadt. Milyen jó ember ez, aki az egyenlőségről,a jog uralmáról, a jog mindenkire egyaránt érvényes voltáról beszél. Mondtam neki, ha hazarepül a csészeljából, ugorjon már be egy marsi könyvtárba. Olvassa el, milyen htaározatokhoz adta a nevét az Alkotmánybíróságon, miként lett ez az egykor létező testület a fideszes gittegyletek gittegylete.
– Bip. bip. Jaj, hát nem voltak legalább erkölcsi aggályai? – tette fel a kérdést Marslakó barátom, aki már évek óta nem járt a Földön, különösen errefelé.
A környékünkön többen felkacagtak.
– Bip, bip. Lehet, hogy nem azt mondja, ami gondol? Csak nem? – értetlenkedett Marslakó, aki nem szeret olyan erős szavakat használni, mint hazudik, becsap, átejt, kifoszt, elrabol, pofádba röhög.
– "Őszinteség nélkül nincs bizalom” – mondta ekkor az elnök és Marslakó, aki azért figyeli a híreket, azt jegyezte meg, biztosan most fog bocsánatot kérni azért, mert nyilaskás apjáról annyit hadovált összevissza. De folytatta, hogy “bizalom nélkül nincsen állam” - ami talán a demokráciákra igaz. De ahol négy éve rendeletileg lehet bármit megtenni, és az Alkotmánybíróság elnöke maximum ha az ellenzéket ekézi, ott ez a megjegyzés, erkölcsileg persze, minimum aggályos.
Még szerencse, hogy az egyházak sem maradtak ki a világi elnök beiktatásáról – Marslakónak erre leesett az álla, hogy miért. Egy szakállas úr erősítendő a diktatúrát egy ősi idézettel állt elő: “ Imádkozz az uralom békéjéért, mert ha nem félik az emberek, élve nyelnék el egymást”.
Erre mutattam meg neki a facebookon Frölich Róbert főrabbi ugyaninnen, csak pár sorral arrébb való megjegyzését: (Ávot 2:3): “Vigyázzatok a hatalommal, mert az csak saját hasznára barátkozik az emberrel; addig szeretik őt, míg használni tudják, de a szükség órájában magára hagyják”.
Ha más nem, a nép jó része valamint Novák Katalin és Balog tiszteletes tudna erről sokat most mesélni.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. március 11-ei adásában hangzott el.