Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Állami elnyomás és kétkezi gazemberek - Dési János jegyzete
17/03/2025 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül.
A Tesla-gyáros és politikai ámokfutó Elon Musk a minap megint egy botrányos bejegyzéssel hívta fel magára a figyelmet. „Nem Sztálin, Mao és Hitler gyilkolta meg emberek millióit. A közalkalmazottaik – public sector workers az eredetiben – tették.” Annak fényében, hogy fent nevezett E. M. most éppen az amerikai közszféra szétverésén ügyködik, nem is eredménytelenül, elbocsátások tíz- és százezreivel, mégiscsak érdekes megjegyzés. A közalkalmazottak tehát gyilkosok, vagy a Marslakók ügynökei, vagy elverik azt a pénzt, amit fent nevezett E. M. gyengélkedő cégeink megsegítésére is lehet költeni, szóval: Ki vagy rúgva. És még örülj, hogy ennyivel megúsztad.
Egy pillanatig próbáljunk elszakadni attól – nem lesz könnyű –, hogy E. M. felettébb ellenszenves és meglepően kártékony figura, aki a maga módján folyamatosan poloskázik. Ám mégis gondoljunk egy kicsit bele ebbe a rövidke mondatba, ha már megosztója ezt valószínűleg nem tette.
Csak érdekességként jegyezzük elsőként meg, hogy a nürnbergi per óta a jelentős bűnök elkövetői szeretnek arra hivatkozni, hogy ők csak parancsra tették azt, amit. Vagyis felfelé mutogatnak, kell valahol valakinek akkor tehát lennie, akinek a legembertelenebb, leggyilkosabb utasításait is készséggel teljesítik, s valahogy amikor fut a szekér, hullanak a meggyilkoltak, akkor nem jut eszükbe körülnézni és végiggondolni, hogy is van ez. Az E. M.-féle magyarázat új színfolt a felelősség elhárításában: nem a vezér tehet a bűnökről. Ő csak üldögél az irodájában, vagy a népnek beszél a múzeumi lépcsőn állva, pártnapot tart vagy rádiószózatot intéz a “közalkalmazottainak”. Aztán, ha azok ebből azt a következtetést vonják le, hogy már ezt is, azt is lehet, hát magukra vessenek később, ha nem jól alakulnak a diktátor szempontjából az események. Közepes maffia filmekben jön el ez a pillanat, amikor a kedves keresztapa és a közlegény bérgyilkos már egymásra tolja a balhét, ilyenkor tudjuk, hogy pár perc már csak és jön a stáblista.
Ámde azért azt is érdemes látnunk, hogy E. M. reciklálta megjegyzésben, minden tahó bárdolatlansága ellenére, van igazsága. Valóban nem Hitler, Sztalin vagy Mao ölte meg csak az áldozatokat. Hanem, ha úgy tetszik a “közszféra” – még ha ezt a szót, érthető okokból, így nem szoktuk használni – munkatársai. Ki azért mert elhitte, hogy ez a jó, más félt, mi lesz, ha kimarad belőle, pénzért, hatalomért, vagy merő agresszivitásból. Mindegy is.
Amikor a vengerszkij Putyin kiereszti a legsötétebb hasonlatait, azért is teheti, mert kedves “közalkalmazottjai” ott csápolnak neki lelkesen. Azért teheti, mert tudja, akadnak itt megint olyanok, akik már csak a jelre várnak, hogy megalázni, de ha úgy hozza a vezér szava, ütni-vágni, rabolni lehessen. Ezek egy része ún. hivatásos, ők mondják majd azt, hogy parancsra tettem. A másik része lelkes önkéntes kisnyilas. És persze ott a nagy tömeg, amelynek tagjai valószínűleg sosem fognak mást tettleg bántani, mert gyávák ehhez is, de nagyon fog nekik tetszeni, ha helyettük megteszi valaki.
Természetesen az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül. A poloskázás csak akkor működik, ha van rá fogékony közönség, amelyik önfeledten tapsikol ilyenkor, később, ha odáig fajulnak a dolgok, esetleg gyilkol is – mikor mire van igény.
A poloskázás most természetesen csak metafora, hiszen a függetlenség, a szabadság, a sajtószabadság ünnepén mondjuk három feketeöves hírhedett antiszemitának adtak igen magas állami kitüntetést, majd az ez ellen való tiltakozást még csak megemlíteni sem hajlandó az egykori magyar hírügynökség, ahol egykor kitűnő szerkesztők dolgoztak, akkor azért valóban érdemes elgondolkozni, hogy van-e a “közszférában” dolgozóknak felelőssége.
Ja és ne felejtsék, gyűjtési hét, hogy tovább szólhassunk. Csak azért is.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. március 17-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hangzóanyagok meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)