Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Állami elnyomás és kétkezi gazemberek - Dési János jegyzete
17/03/2025 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül.
A Tesla-gyáros és politikai ámokfutó Elon Musk a minap megint egy botrányos bejegyzéssel hívta fel magára a figyelmet. „Nem Sztálin, Mao és Hitler gyilkolta meg emberek millióit. A közalkalmazottaik – public sector workers az eredetiben – tették.” Annak fényében, hogy fent nevezett E. M. most éppen az amerikai közszféra szétverésén ügyködik, nem is eredménytelenül, elbocsátások tíz- és százezreivel, mégiscsak érdekes megjegyzés. A közalkalmazottak tehát gyilkosok, vagy a Marslakók ügynökei, vagy elverik azt a pénzt, amit fent nevezett E. M. gyengélkedő cégeink megsegítésére is lehet költeni, szóval: Ki vagy rúgva. És még örülj, hogy ennyivel megúsztad.
Egy pillanatig próbáljunk elszakadni attól – nem lesz könnyű –, hogy E. M. felettébb ellenszenves és meglepően kártékony figura, aki a maga módján folyamatosan poloskázik. Ám mégis gondoljunk egy kicsit bele ebbe a rövidke mondatba, ha már megosztója ezt valószínűleg nem tette.
Csak érdekességként jegyezzük elsőként meg, hogy a nürnbergi per óta a jelentős bűnök elkövetői szeretnek arra hivatkozni, hogy ők csak parancsra tették azt, amit. Vagyis felfelé mutogatnak, kell valahol valakinek akkor tehát lennie, akinek a legembertelenebb, leggyilkosabb utasításait is készséggel teljesítik, s valahogy amikor fut a szekér, hullanak a meggyilkoltak, akkor nem jut eszükbe körülnézni és végiggondolni, hogy is van ez. Az E. M.-féle magyarázat új színfolt a felelősség elhárításában: nem a vezér tehet a bűnökről. Ő csak üldögél az irodájában, vagy a népnek beszél a múzeumi lépcsőn állva, pártnapot tart vagy rádiószózatot intéz a “közalkalmazottainak”. Aztán, ha azok ebből azt a következtetést vonják le, hogy már ezt is, azt is lehet, hát magukra vessenek később, ha nem jól alakulnak a diktátor szempontjából az események. Közepes maffia filmekben jön el ez a pillanat, amikor a kedves keresztapa és a közlegény bérgyilkos már egymásra tolja a balhét, ilyenkor tudjuk, hogy pár perc már csak és jön a stáblista.
Ámde azért azt is érdemes látnunk, hogy E. M. reciklálta megjegyzésben, minden tahó bárdolatlansága ellenére, van igazsága. Valóban nem Hitler, Sztalin vagy Mao ölte meg csak az áldozatokat. Hanem, ha úgy tetszik a “közszféra” – még ha ezt a szót, érthető okokból, így nem szoktuk használni – munkatársai. Ki azért mert elhitte, hogy ez a jó, más félt, mi lesz, ha kimarad belőle, pénzért, hatalomért, vagy merő agresszivitásból. Mindegy is.
Amikor a vengerszkij Putyin kiereszti a legsötétebb hasonlatait, azért is teheti, mert kedves “közalkalmazottjai” ott csápolnak neki lelkesen. Azért teheti, mert tudja, akadnak itt megint olyanok, akik már csak a jelre várnak, hogy megalázni, de ha úgy hozza a vezér szava, ütni-vágni, rabolni lehessen. Ezek egy része ún. hivatásos, ők mondják majd azt, hogy parancsra tettem. A másik része lelkes önkéntes kisnyilas. És persze ott a nagy tömeg, amelynek tagjai valószínűleg sosem fognak mást tettleg bántani, mert gyávák ehhez is, de nagyon fog nekik tetszeni, ha helyettük megteszi valaki.
Természetesen az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül. A poloskázás csak akkor működik, ha van rá fogékony közönség, amelyik önfeledten tapsikol ilyenkor, később, ha odáig fajulnak a dolgok, esetleg gyilkol is – mikor mire van igény.
A poloskázás most természetesen csak metafora, hiszen a függetlenség, a szabadság, a sajtószabadság ünnepén mondjuk három feketeöves hírhedett antiszemitának adtak igen magas állami kitüntetést, majd az ez ellen való tiltakozást még csak megemlíteni sem hajlandó az egykori magyar hírügynökség, ahol egykor kitűnő szerkesztők dolgoztak, akkor azért valóban érdemes elgondolkozni, hogy van-e a “közszférában” dolgozóknak felelőssége.
Ja és ne felejtsék, gyűjtési hét, hogy tovább szólhassunk. Csak azért is.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. március 17-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hangzóanyagok meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)