A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A rubelnak sincs szaga - Dési János jegyzete
24/02/2025 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Beleillik a magyar putyinizálódásba, a civil szervezetek, a tudomány, a sajtó, a szabad élet elleni fellépések sorába. Úgy látszik, a diktatúrák és diktatúrácskák egymás természetes szövetségesei. A rubelnak sincs szaga.
„Minden racionális érv és megfontolás cáfolja a katonai beavatkozás magas valószínűségét vagy azt, hogy az orosz döntéshozók végcélja egy katonai konfliktus lenne” – ez az elemzés pár nappal azelőtt látott napvilágot, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát és három nap alatt megpróbálta vazallusállamává tenni. Kétségtelen, hogy egy klasszikust idézzek, jósolni nehéz, különösen, ami a jövőt illeti. Még a Magyar Külügyi Intézet nagytudású elemzője is tévedhet. (A külügyi intézet nem független intézmény, hanem közvetlenül a miniszterelnök alá tartozik.) Azt is tudjuk, hogy másodpercekkel a teljeskörű támadás megkezdése előtt a magyar titkosszolgálatok szakemberei is arról tájékoztatták a képviselőket, hogy szó sincs itt semmiféle támadásról, amiről a demokratikus sajtó „delirál”. S amiről a nyugati titkosszolgálatok és talán nyomukban a nyugati politikusok beszéltek.
A Kreml-szóvivő még napokkal a támadás előtt is rágalomnak minősítette az amerikai hírszerzés közléseit arról, hogy az oroszok Ukrajna megtámadásra készülnek. A magyar kormányzat zsoldjában álló „biztonságpolitikai elemzők” - szerint az orosz védelmi miniszter és vezérkari főnök egyenesen garantálta, hogy nem kezdenek háborút. Sőt, Putyin elnök is többször tagadta, hogy Ukrajna megtámadására készülne, így a Krím és Kelet-Ukrajna egy részének az elfoglalása után.
Három héttel a támadás előtt találkozott Orbán Putyinnal, vagy őt is átejtette a moszkvai cár, simán lehet, vagy Orbán is bűnrészes már ekkor is.
Csak a jövőre nézve is, érdemes találgatni, miért nyomta azt a magyar kormányzati propaganda, hogy nem lesz itt semmi.
Mert ennyire tájékozatlanok voltak? Fogalmuk sem volt, mi történik? Mert a csapatösszevonások, orosz háborús készülődések ellenére nem a saját szemünknek hittek, hanem az orosz propagandának? Vagy ugyan pontosan látták mi jön, de a megrendelés az volt, hogy tereljenek erről és ezért szándékosan hazudtak? És melyik megoldás a jobb? A rossz titkosszolgálat vagy a hazudós? Ugyanezt a kérdés a kormánypropagandáról feltenni sem érdemes.
Mondhatnánk, rég volt, fátylat rá, azóta annyi minden történt. Ami igaz. Ma már a propaganda ott tart, hogy bizonyára az ukránok támadták meg az oroszokat (ezt az amerikai elnök is képes volt megjegyezni). Különben is, hagyják a fenébe Ukrajnát, adják meg magukat az oroszoknak és készen vagyunk. A nagy Oroszország kovácsolta frigy.
Nyilván az események menete szempontjából alapvető az Egyesült Államok politikája. De én maradnék csak itthon. Az a végtelenül aljas oroszpárti orbánista politika, amelyet látnunk kell, a magyar történelem legsötétebb lapjaira kerül majd. Ez kis vigasz és nagy szégyen nekünk. Persze beleillik a magyar putyinizálódásba, a civil szervezetek, a tudomány, a sajtó, a szabad élet elleni fellépések sorába. Úgy látszik, a diktatúrák és diktatúrácskák egymás természetes szövetségesei. A rubelnak sincs szaga.
Miben bízhatunk? Például abban, hogy Európa megrázza magát és már csak a saját érdekében is, kiáll Ukrajna függetlensége és szabadsága mellett. Hogy a magyar választók többsége megrázza magát és nem a propagandának, hanem a saját szemének hisz. Hiszen miután mi is Európához tartozunk, mi is ki kell, hogy tudjuk, hol állunk.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. február 24-ei adásában hangzott el.