Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
A rubelnak sincs szaga - Dési János jegyzete
24/02/2025 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Beleillik a magyar putyinizálódásba, a civil szervezetek, a tudomány, a sajtó, a szabad élet elleni fellépések sorába. Úgy látszik, a diktatúrák és diktatúrácskák egymás természetes szövetségesei. A rubelnak sincs szaga.
„Minden racionális érv és megfontolás cáfolja a katonai beavatkozás magas valószínűségét vagy azt, hogy az orosz döntéshozók végcélja egy katonai konfliktus lenne” – ez az elemzés pár nappal azelőtt látott napvilágot, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát és három nap alatt megpróbálta vazallusállamává tenni. Kétségtelen, hogy egy klasszikust idézzek, jósolni nehéz, különösen, ami a jövőt illeti. Még a Magyar Külügyi Intézet nagytudású elemzője is tévedhet. (A külügyi intézet nem független intézmény, hanem közvetlenül a miniszterelnök alá tartozik.) Azt is tudjuk, hogy másodpercekkel a teljeskörű támadás megkezdése előtt a magyar titkosszolgálatok szakemberei is arról tájékoztatták a képviselőket, hogy szó sincs itt semmiféle támadásról, amiről a demokratikus sajtó „delirál”. S amiről a nyugati titkosszolgálatok és talán nyomukban a nyugati politikusok beszéltek.
A Kreml-szóvivő még napokkal a támadás előtt is rágalomnak minősítette az amerikai hírszerzés közléseit arról, hogy az oroszok Ukrajna megtámadásra készülnek. A magyar kormányzat zsoldjában álló „biztonságpolitikai elemzők” - szerint az orosz védelmi miniszter és vezérkari főnök egyenesen garantálta, hogy nem kezdenek háborút. Sőt, Putyin elnök is többször tagadta, hogy Ukrajna megtámadására készülne, így a Krím és Kelet-Ukrajna egy részének az elfoglalása után.
Három héttel a támadás előtt találkozott Orbán Putyinnal, vagy őt is átejtette a moszkvai cár, simán lehet, vagy Orbán is bűnrészes már ekkor is.
Csak a jövőre nézve is, érdemes találgatni, miért nyomta azt a magyar kormányzati propaganda, hogy nem lesz itt semmi.
Mert ennyire tájékozatlanok voltak? Fogalmuk sem volt, mi történik? Mert a csapatösszevonások, orosz háborús készülődések ellenére nem a saját szemünknek hittek, hanem az orosz propagandának? Vagy ugyan pontosan látták mi jön, de a megrendelés az volt, hogy tereljenek erről és ezért szándékosan hazudtak? És melyik megoldás a jobb? A rossz titkosszolgálat vagy a hazudós? Ugyanezt a kérdés a kormánypropagandáról feltenni sem érdemes.
Mondhatnánk, rég volt, fátylat rá, azóta annyi minden történt. Ami igaz. Ma már a propaganda ott tart, hogy bizonyára az ukránok támadták meg az oroszokat (ezt az amerikai elnök is képes volt megjegyezni). Különben is, hagyják a fenébe Ukrajnát, adják meg magukat az oroszoknak és készen vagyunk. A nagy Oroszország kovácsolta frigy.
Nyilván az események menete szempontjából alapvető az Egyesült Államok politikája. De én maradnék csak itthon. Az a végtelenül aljas oroszpárti orbánista politika, amelyet látnunk kell, a magyar történelem legsötétebb lapjaira kerül majd. Ez kis vigasz és nagy szégyen nekünk. Persze beleillik a magyar putyinizálódásba, a civil szervezetek, a tudomány, a sajtó, a szabad élet elleni fellépések sorába. Úgy látszik, a diktatúrák és diktatúrácskák egymás természetes szövetségesei. A rubelnak sincs szaga.
Miben bízhatunk? Például abban, hogy Európa megrázza magát és már csak a saját érdekében is, kiáll Ukrajna függetlensége és szabadsága mellett. Hogy a magyar választók többsége megrázza magát és nem a propagandának, hanem a saját szemének hisz. Hiszen miután mi is Európához tartozunk, mi is ki kell, hogy tudjuk, hol állunk.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. február 24-ei adásában hangzott el.