Előmásznak a roncsból a fideszes sofőrök - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a jelenség, amikor egy súlyos autóbaleset után, valaki szerencsésen kimászik saját lábán a roncsból, feláll és látszólag irracionális dolgokat kezd művelni. Össze-vissza mászkál, keresi az öngyújtóját, nyomkodja a telefonját, irreleváns kérdéseket tesz fel a segítségére sietőknek. Még csak a fejét sem ütötte be, egyszerűen még tart a sokk hatása, azt sem tudja hol van és valójában mi történt vele.
Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
A félrenézők – Szénási Sándor jegyzete
23/07/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Az valahogy mindig úgy van, hogy sem az úszítók, sem a bátrak nincsenek többségben.
Ez így is van, Gergijevet Navalnij özvegye egyenesen az orosz elnök bűntársának nevezte, az ember csak a hírben szereplő "váratlan" szót nem érti. Mit tudott meg a menedzsment "váratlanul" arról a Gergijevről, aki már 2022 elején ultimátumot kapott müncheni és New York-i koncertszervezőktől, hogy vagy abbahagyja az invázió dicsőítését, vagy felejtse el a meghívásokat? Azóta eltelt három év, és a karmester nem szűnt meg elkövetni azt, amit nemcsak a magyar Btk. ismer, hogy tudniillik háborús bűnösségnek számít, ha valaki "a háborús hírverés szolgálatában jelentős szellemi munkát végez". Készséggel elismerem, hogy ez nagyon tág fogalom, vissza is lehet élni vele, de Gergijev esetében a bűn több mint egyértelmű.
Akkor viszont mi változott meg 2022 tavasza óta, amiért 2025 júliusára Gergijev karmesteri erényei hirtelen felülmúlták a tömeggyilkos retorikáját? Ha nem ő, akkor nyilván a világ, konkrétan a casertai menedzsment változott meg, bár nem világos, miért, az olasz külügyminisztérium például teljesen egyetért a tiltással, amit egy online petícióban 16 ezren követelnek, köztük több Nobel-díjas is.
Mindeközben ne felejtsünk el valamit. Az invázió után orosz művészek tucatjainak mondták fel Nyugaton a fellépéseket, azoknak, akik nem határolódtak el a népirtással felérő putyini háborútól. Ebben, mondják sokan, lehetett a felháborodás keltette túlzás is. Hiszen ők csak hallgattak és félrenéztek... Hiszen a turné után haza kell menni, és szembenézni a börtönnel... Hiszen például Dmitrij Gluhovszkij írót azt Ukrajna melletti kiállásért távollétében nyolc évre ítélték.
Ám, szintén mindeközben, az invázió után lemondott Alekszej Ratmanszkij koregráfus a Bolsoj Színházban, amellyel a New York-i Metropolitan Opera felmondta az együttműködést. Felmondott Elena Kovalszkaja az Állami Színház igazgatója, valamint Mindaugas Karbauskis, a Majakovszkij Színház művészeti igazgatója. Petícióban tiltakozott Szvetlana Alekszijevics 2015-ös Nobel-díjas író, Vlagyimir Szorokin, Ludmilla Ulickaja, Dmitrij Bikov, Dmitrij Muratov írók, akinek jó része már külföldön, főleg Németországban él. Ne feledjük el azokat, akik nem mehettek el, mert nem voltak híresek, és nem volt pénzük, de tiltakoztak, tűntettek, úgy, hogy ennek tudták az árát. Ma börtönben ülnek.
A Gergijev-féle uszítók nincsenek többségben – nekik nincs miért megbocsájtani. A Szorokinok, és a névtelen Szásák sincsenek többségben – nekik jár a tisztelet.
A félrenézők, a hallgatást választók vannak többségben, mindig is azok voltak. Mindig is sokféle sors, kényszer, gyávaság írta le, magyarázta a némaságukat, nem egynemű embermasszáról van tehát szó, amit csak úgy, egyénre lebonthatalan ítélkezéssel el lehetne intézni. Masszaként, tömegként azonban ismerjük a bajt, a kárt, amit okoz, ami árad belőle, ami igazolja a bűnt, ami toxikussá teszi a levegőt.
Ebben a bűzben élünk.
Szénási Sándor jegyzete a július 23-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
