Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
A félrenézők – Szénási Sándor jegyzete
23/07/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Az valahogy mindig úgy van, hogy sem az úszítók, sem a bátrak nincsenek többségben.
Ez így is van, Gergijevet Navalnij özvegye egyenesen az orosz elnök bűntársának nevezte, az ember csak a hírben szereplő "váratlan" szót nem érti. Mit tudott meg a menedzsment "váratlanul" arról a Gergijevről, aki már 2022 elején ultimátumot kapott müncheni és New York-i koncertszervezőktől, hogy vagy abbahagyja az invázió dicsőítését, vagy felejtse el a meghívásokat? Azóta eltelt három év, és a karmester nem szűnt meg elkövetni azt, amit nemcsak a magyar Btk. ismer, hogy tudniillik háborús bűnösségnek számít, ha valaki "a háborús hírverés szolgálatában jelentős szellemi munkát végez". Készséggel elismerem, hogy ez nagyon tág fogalom, vissza is lehet élni vele, de Gergijev esetében a bűn több mint egyértelmű.
Akkor viszont mi változott meg 2022 tavasza óta, amiért 2025 júliusára Gergijev karmesteri erényei hirtelen felülmúlták a tömeggyilkos retorikáját? Ha nem ő, akkor nyilván a világ, konkrétan a casertai menedzsment változott meg, bár nem világos, miért, az olasz külügyminisztérium például teljesen egyetért a tiltással, amit egy online petícióban 16 ezren követelnek, köztük több Nobel-díjas is.
Mindeközben ne felejtsünk el valamit. Az invázió után orosz művészek tucatjainak mondták fel Nyugaton a fellépéseket, azoknak, akik nem határolódtak el a népirtással felérő putyini háborútól. Ebben, mondják sokan, lehetett a felháborodás keltette túlzás is. Hiszen ők csak hallgattak és félrenéztek... Hiszen a turné után haza kell menni, és szembenézni a börtönnel... Hiszen például Dmitrij Gluhovszkij írót azt Ukrajna melletti kiállásért távollétében nyolc évre ítélték.
Ám, szintén mindeközben, az invázió után lemondott Alekszej Ratmanszkij koregráfus a Bolsoj Színházban, amellyel a New York-i Metropolitan Opera felmondta az együttműködést. Felmondott Elena Kovalszkaja az Állami Színház igazgatója, valamint Mindaugas Karbauskis, a Majakovszkij Színház művészeti igazgatója. Petícióban tiltakozott Szvetlana Alekszijevics 2015-ös Nobel-díjas író, Vlagyimir Szorokin, Ludmilla Ulickaja, Dmitrij Bikov, Dmitrij Muratov írók, akinek jó része már külföldön, főleg Németországban él. Ne feledjük el azokat, akik nem mehettek el, mert nem voltak híresek, és nem volt pénzük, de tiltakoztak, tűntettek, úgy, hogy ennek tudták az árát. Ma börtönben ülnek.
A Gergijev-féle uszítók nincsenek többségben – nekik nincs miért megbocsájtani. A Szorokinok, és a névtelen Szásák sincsenek többségben – nekik jár a tisztelet.
A félrenézők, a hallgatást választók vannak többségben, mindig is azok voltak. Mindig is sokféle sors, kényszer, gyávaság írta le, magyarázta a némaságukat, nem egynemű embermasszáról van tehát szó, amit csak úgy, egyénre lebonthatalan ítélkezéssel el lehetne intézni. Masszaként, tömegként azonban ismerjük a bajt, a kárt, amit okoz, ami árad belőle, ami igazolja a bűnt, ami toxikussá teszi a levegőt.
Ebben a bűzben élünk.
Szénási Sándor jegyzete a július 23-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
