A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
A félrenézők – Szénási Sándor jegyzete
23/07/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Az valahogy mindig úgy van, hogy sem az úszítók, sem a bátrak nincsenek többségben.
Ez így is van, Gergijevet Navalnij özvegye egyenesen az orosz elnök bűntársának nevezte, az ember csak a hírben szereplő "váratlan" szót nem érti. Mit tudott meg a menedzsment "váratlanul" arról a Gergijevről, aki már 2022 elején ultimátumot kapott müncheni és New York-i koncertszervezőktől, hogy vagy abbahagyja az invázió dicsőítését, vagy felejtse el a meghívásokat? Azóta eltelt három év, és a karmester nem szűnt meg elkövetni azt, amit nemcsak a magyar Btk. ismer, hogy tudniillik háborús bűnösségnek számít, ha valaki "a háborús hírverés szolgálatában jelentős szellemi munkát végez". Készséggel elismerem, hogy ez nagyon tág fogalom, vissza is lehet élni vele, de Gergijev esetében a bűn több mint egyértelmű.
Akkor viszont mi változott meg 2022 tavasza óta, amiért 2025 júliusára Gergijev karmesteri erényei hirtelen felülmúlták a tömeggyilkos retorikáját? Ha nem ő, akkor nyilván a világ, konkrétan a casertai menedzsment változott meg, bár nem világos, miért, az olasz külügyminisztérium például teljesen egyetért a tiltással, amit egy online petícióban 16 ezren követelnek, köztük több Nobel-díjas is.
Mindeközben ne felejtsünk el valamit. Az invázió után orosz művészek tucatjainak mondták fel Nyugaton a fellépéseket, azoknak, akik nem határolódtak el a népirtással felérő putyini háborútól. Ebben, mondják sokan, lehetett a felháborodás keltette túlzás is. Hiszen ők csak hallgattak és félrenéztek... Hiszen a turné után haza kell menni, és szembenézni a börtönnel... Hiszen például Dmitrij Gluhovszkij írót azt Ukrajna melletti kiállásért távollétében nyolc évre ítélték.
Ám, szintén mindeközben, az invázió után lemondott Alekszej Ratmanszkij koregráfus a Bolsoj Színházban, amellyel a New York-i Metropolitan Opera felmondta az együttműködést. Felmondott Elena Kovalszkaja az Állami Színház igazgatója, valamint Mindaugas Karbauskis, a Majakovszkij Színház művészeti igazgatója. Petícióban tiltakozott Szvetlana Alekszijevics 2015-ös Nobel-díjas író, Vlagyimir Szorokin, Ludmilla Ulickaja, Dmitrij Bikov, Dmitrij Muratov írók, akinek jó része már külföldön, főleg Németországban él. Ne feledjük el azokat, akik nem mehettek el, mert nem voltak híresek, és nem volt pénzük, de tiltakoztak, tűntettek, úgy, hogy ennek tudták az árát. Ma börtönben ülnek.
A Gergijev-féle uszítók nincsenek többségben – nekik nincs miért megbocsájtani. A Szorokinok, és a névtelen Szásák sincsenek többségben – nekik jár a tisztelet.
A félrenézők, a hallgatást választók vannak többségben, mindig is azok voltak. Mindig is sokféle sors, kényszer, gyávaság írta le, magyarázta a némaságukat, nem egynemű embermasszáról van tehát szó, amit csak úgy, egyénre lebonthatalan ítélkezéssel el lehetne intézni. Masszaként, tömegként azonban ismerjük a bajt, a kárt, amit okoz, ami árad belőle, ami igazolja a bűnt, ami toxikussá teszi a levegőt.
Ebben a bűzben élünk.
Szénási Sándor jegyzete a július 23-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
