Uniós pofon a magyar kvótaadónak – fellélegezhetnek az energiaéhes cégek

Az ügy hátterében az áll, hogy az Európai Unió az úgynevezett kibocsátáskereskedelmi rendszerben ingyenes szén-dioxid-kibocsátási egységeket – kvótákat – oszt ki bizonyos ágazatoknak. Ezek olyan, jellemzően energiaigényes iparágak, amelyek működésük természetéből fakadóan jelentős mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki, és csak korlátozottan tudják átalakítani technológiájukat vagy energiamixüket. Az ingyenes kvóta lényege, hogy versenyképesen tartsák ezeket a cégeket, és megelőzzék, hogy a termelés – és vele együtt a kibocsátás – egyszerűen az EU határain kívülre menjen át, ahol lazábbak a környezetvédelmi szabályok, magyarázta  az uniós döntés hátterét a portfolio.hu.

A magyar kormány ezzel szemben úgy döntött, hogy a vállalatoknak adott ingyenes kvótákra tonnánként 36 eurós adót vet ki. Ez gyakorlatilag elvonta azt az előnyt, amit az EU ezeknek a cégeknek biztosítani akart, és a mostani ítélet szerint pont ez ütközik az uniós jogba. A luxembourgi bírák logikája egyszerű: ha a tagállam adóval lenullázza a kompenzációt, akkor az uniós ösztönzőrendszer nem tudja betölteni a funkcióját.

Nitrogénművek az ítélet fókuszában

Az ügy középpontjában a Bige László érdekeltségébe tartozó Nitrogénművek állt, amely a magyar bíróság előtt támadta meg a kvótaadó uniós joggal való összeegyeztethetőségét. A Veszprémi Törvényszék nem mert önállóan dönteni, ezért előzetes döntéshozatali eljárás keretében Luxemburghoz fordult: a kérdés az volt, hogy összeegyeztethető-e az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének céljaival az, ha egy tagállam az ingyenes kvótákra külön adót vet ki.

Az Európai Bíróság válasza most egyértelmű: ilyen adóval a tagállam nem semmisítheti meg az uniós kompenzáció lényegét. Ez a Nitrogénművek számára közvetlen győzelem, de hatása messze túlmutat egyetlen cégen: minden olyan nagy energiafogyasztó iparági szereplőnek kedvez, amelyet az EU éppen azért részesített ingyenes kvótában, hogy a „bot a küllők között” ne állítsa meg a szekeret.

Hol marad így a zöld ösztönző?

Felmerül a kérdés: ha ingyen kapják a kvótát, mi ösztönzi a cégeket a kibocsátás csökkentésére? A rendszer válasza a piacon keresztül érkezik. Az a vállalat, amely a technológiai fejlesztései, energiahatékonysági beruházásai révén kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, a számára kiosztott kvóták egy részére már nem szorul rá – ezeket eladhatja a piacon. A megtakarított és értékesített kvótákból befolyó bevétel közvetlen pénzügyi ösztönzővé válik: minél jobban csökkenti a kibocsátását, annál nagyobb a potenciális nyeresége.

Igaz, a kvóták vevői eközben többet bocsátanak ki, de a teljes rendszer úgy van kalibrálva, hogy a kibocsátási plafon időről időre csökken. A tapasztalatok szerint országos szinten így is mérséklődik az emisszió: a vállalatok egymás közt osztják újra a kibocsátási jogot, miközben az összkeret fokozatosan szűkül.

A magyar különadó viszont éppen ezt az ösztönzőrendszert támadta meg, mert a kvóták eladásából származó potenciális haszon jelentős részét elvonta az érintett cégektől.

Mi következik most?

Az ítélet nyomán a magyar kormánynak előbb-utóbb rendeznie kell a kvótaadó sorsát, és az érintett cégek kártérítési, visszafizetési igényei is napirendre kerülhetnek. A döntés üzenete azonban ennél szélesebb: az uniós klíma- és iparpolitikai eszközöket a tagállamok nem írhatják felül saját adópolitikai megfontolásaikkal anélkül, hogy ne sértenék az uniós jogot.

A mostani verdikt így egyszerre jogi és gazdasági értelemben is mérföldkő a magyar ipar nagy energiafogyasztó szereplői számára.