Meghalt a legidősebb ismert holokauszttúlélő

Bennicasa, aki maga is holokauszttúlélő, elmondta, hogy Girone hétfőn halt meg a New York állambeli Bellmore-ban egy idősek otthonában.

Girone, akit születésekor Rosa Raubvogelnek hívtak, 1912-ben született zsidó családban az akkor Oroszországhoz tartozó délkelet-lengyelországi városban. Gyermekként a németországi Hamburgba költözött.

1937-ben feleségül ment egy Julius Mannheim nevű német zsidóhoz. Amikor kilenc hónapos terhes volt, férjét a közép-németországi Buchenwaldba deportálták, az egyik leghírhedtebb náci koncentrációs táborba - mondta egy 1996-os interjúban, amelyet a túlélők vallomásait gyűjtő USC Shoah Foundationnek adott.

Elmondta, hogy az egyik náci katona, aki a férje deportálására érkezett a házukhoz, őt is le akarta tartóztatni, de egy másik le akarta beszélni, mondván: „Nem, terhes - hagyd békén”.

Nem sokkal később, 1938-ban megszületett Girone lánya, Reha.

„Nem tudtam azt a nevet adni neki, amit akartam - Hitlernek volt egy listája a zsidó gyermekek számára készített nevekről, és ez volt az egyetlen, ami tetszett, így neveztem el” - mondta az USC Shoah Foundationnek.

Képeslapot küldött a férjének, amelyen a baba születésével kapcsolatos információkat, többek között a súlyát is közölte. Amíg a férje Buchenwaldban volt, Girone megtudta, hogy egy londoni rokona segíthet a házaspárnak kijutási vízumot szerezni Sanghajba, amely egyike volt az egyetlen olyan kikötőknek, amely zsidó menekülteket fogadott be.

„Ismert valakit, aki ismert valakit, aki ismert valakit, aki kínai vízumokat adott ki” - mondta a nő a USC Shoah Foundationnek adott interjúban. Máskülönben - tette hozzá - „nem tudom, mi történt volna velünk”.

Az Auschwitz-Birkenaui Emlékhely és Múzeum szerint 1940-ig egyes koncentrációs táborok rabjai, köztük zsidó foglyok is, bizonyos feltételek mellett szabadon engedhetők voltak. A vízummal Girone elérte, hogy férjét kiengedjék Buchenwaldból, de hat héten belül Kínába kellett utazniuk, és azt mondták nekik, hogy minden ékszerüket, megtakarításukat és értéktárgyukat egy központi gyűjtőhelyre kell szállítaniuk, mivel tilos volt velük elhagyni Németországot.

Mindhárman Sanghaj felé vették az irányt, hálásak voltak, hogy megmenekültek a nácik rémuralmából. Japán azonban háborút viselt Kína ellen, és nem sokkal érkezésük után a japánok elfoglalták a kínai tengeri kikötőket, a zsidókat pedig gettókba kellett költöztetni. A család egy apró, csótányoktól fertőzött szobába költözött egy bérház lépcsőháza alá, amely egykor fürdőszoba volt.

Senki sem hagyhatta el a gettót, csak egy japán tisztviselő engedélyével, aki „a zsidók királyának” nevezte magát - mondta az asszony az USC Shoah Foundationnek tett vallomásában.

Kínában elkezdett ruhákat kötni, hogy eladja őket - ezt a mesterséget egész életében folytatta, és ezt tartotta ereje forrásának.

A CNN-nek adott interjújában Bennicasa, a lánya elmondta: „Szerencsések voltunk, hogy élve kijutottunk Németországból és Kínából, de anyám nagyon rugalmas volt. Bármit kibírt.”

A háború után Girone és családja az Egyesült Államokba költözött.

Az USC Shoah Foundationnek elmondta, hogy a túlélés megtanította arra, hogy még a tragikus eseményekben is találjon valami jót.

„Semmi sem olyan rossz, hogy ne jöhetne ki belőle valami jó” - mondta, hozzátéve, hogy tapasztalatai révén »félelem nélkülivé vált«. Bármit és mindent meg tudtam tenni”.

Az USC Shoah Foundationnek adott interjújában Bennicasa megismételte édesanyja szavait, és azt mondta: „Az ő példáján keresztül felkészültnek érzem magam arra, hogy bármivel szembenézzek”.

A Claims Conference, amely a nácik áldozatainak Németországból származó kártérítéseit kezeli úgy tudja,  mintegy 245 000 holokauszt-túlélő él még, közülük körülbelül 14 000 él New Yorkban.