Fenyő-gyilkosság: Gyárfás szerint a nyelvész szakértő nem említett néhány fontos mozzanatot

Cikkünk frissült.

Az ügy kapcsán hozott ítéletet nyelvésszakértői jelentés alapozta meg egy nyolc és fél órás hangfelvétel alapján, amelyet Portik rögzített kettejük beszélgetéséről. Gyárfás Tamás és ügyvédje az ítéletet követően összemosott szövegrészekről, hibás szakértői megközelítésről beszélt több interjúban is. Ránki Sára, az ügy egyik bűnügyi nyelvésze a Heti Válasz podcastjében próbált magyarázatot adni a tisztázatlan kérdéskre.

Frissítés (május 3-án 18:00-kor)

Miután szemléztük Ránki Sára interjúját, Gyárfás Tamás hosszú levelet küldött nekünk, amelyben azt állítja, hogy Ránki az interjúban nem említett néhány fontos, bizonyos esetben "perdöntőnek bizonyult mozzanatot". Megjegyzi továbbá, hogy a peranyagba került 512 percnyi hanganyagból akarva-akaratlanul is ki lehet emelni különböző, ellentmondó értelmű részeket.

Gyárfás levelének vonatkozó részét alább változtatás nélkül közöljük.

***

"Az ítélet szerint bűnösségem legfőbb bizonyítéka, a felbujtás, dialógusokból minden kétséget kizáróan megállapítható. 1 óra 20 percben Ránki Sára sok mindenről beszél. Egyről nem. A lényegről. Az ügyem perdöntőnek bizonyult mozzanatáról. Hiába kap ez nap mint nap kiemelt hangsúlyt a médiában: a súlyos tévedésről nem szól. A bíró két beszélgetésrészletből kreált egy harmadikat.

A nyelvi szakértő hitelesen ezekből, a hangszalagok leiratából csak az egyiket olvasta fel:

Gyárfás: Te meg az a lassítsunk! Én úgy emlékszem erre. Esküszöm! (több szó nem érthető) nincs szó esküszöm, ez szar szó. Én úgy emlékszem, hogy kurva nagy szarban voltam a kaposvári ügyben-
Portik: Így van.
Gyárfás: Kérdeztem, hogy van-e neked Kaposváron, tudsz-e segíteni és a kocsidban ültünk, és ott mentünk a házhoz, -
Portik: Igen.
Gyárfás: -és te azt mondtad, hogy megnézed. És azt mondtad, hogy most Kaposváron nincs.
Portik: Így igaz.
Gyárfás: Majd eljöttél legközelebb és azt mondtad, hogy ö, ha ezt úgy oldjuk meg, hogy. És így csináltál, az is megoldás? Erre én széttártam a-, én nem tiltakoztam, de nem erősítettem és nem cáfoltam, és erre te azt mondtad, hogy te kurva okos vagy.

Ránki Sára ennek alapján egyértelműen érzékeltette, tessék, miről beszélünk? Gyárfás Tamás maga mondta, hogy „széttárta a karját”. Igaza van. Én mondtam. De mire? Azt megelőzően háromszor hangzik el, hogy Kaposvárról van szó. Ezt Portik is háromszor erősít meg: Így van... Igen... Így igaz. Portik az ujjai összedörzsölésével jelezte, hogy a kaposvári ügyemben pénzzel mindent el lehet intézni. Portik szándékét én nem erősítettem meg, de tény, hogy azt nem is cáfoltam. A széttárt karral kimutattam, hogy csináljon ő azt amit akar. Egy biztos: tőlem soha nem kapott egy fillért sem. Márpedig pénz nélkül senkit sem lehet lefizetni, és ingyen nem is gyilkolnak.

Fenyőről ebben a dialógusban szó sem esik. Fenyő János soha nem élt Kaposvárott… A kéz széttárása tehát nem a gyilkosságra utal. Ennek sajátos értelmezése súlyos és mindmáig megmagyarázhatatlan tévedés.

A műsorban [a Válasz Online podcastjában - a szerk.] idézett beszélgetésrészlet 2004. április 20-én hangzott el. Két és fél hónappal korábban, február 7-én azonban elhangzott egy másik is. Azt nem idézték, pedig a bírói ítélet elengedhetetlen része volt. Ebben Portik  látszólag engem kérdez, majd válaszol is helyettem:  „Szétbasszuk? Erre te mondtad, hogy igen.

 Megmagyarázatlan, hogy Ránki az interjúban ezt miért hallgatta el. Hiszen az ítéletnek az  egyik, ha nem a legdöntőbb megállapítása erre épül. A velem készült interjúkban erre újra és újra felhívtam a figyelmet.

Portik: Én mutattam és kérdeztem tőled, hogy mi legyen az emberrel? Szétbasszuk? Erre te mondtad, hogy igen. Ne-, nem én tettem (?) ilyeneket, most nehogy kitaláld a végén,
Gyárfás: (közbeszól) Én, ezt úgy emlékszem, akkor, hogy-

Ránki Sára azonban ennek akarva, akaratlanul nem szentelt figyelmet.

Nem úgy az első fokú ítélet. Idézem. (184. oldal): „Portik Tamás vádlott azon a sértett megölését jelentő kérdését, hogy a sértettet „szétbasszuk-e” és egy ismeretlen, de ugyancsak a sértett megölését jelentő kézmozdulatát Gyárfás Tamás vádlott megértette és a sértett megölésébe akként egyezett bele, hogy széttárta a kezét és rábólintott.

Ha ez valóban így történt volna, akkor nem hét év rabságot, hanem minimum a dupláját is megérdemlem. Portik kérdésére én széttártam volna a karom?! Arra nem tártam szét. Arra azt kezdtem mondani, hogy „én úgy emlékszem…”, de mint annyiszor, Portik ekkor is félbe szakított, arra nem volt kíváncsi, hogy én mit mondok.

És hol van szó bólintásról?! A hangfelvételeken sehol. Netán ezt látta volna valaki? A 62 tanú egyike sem mondott ilyet. Videofelvétel pedig nem született.

A ítéletben különböző dologról, különböző időben és helyen elhangzott beszélgetés mondatait gyúrták össze egyetlen párbeszéddé. Két részletből lett egy harmadik. Ránki ezt elhallgatta. Az 1 óra 20 percbe ez nem fért bele.

Azt még az ítélet is rögzíti, hogy én a Portik által titkon felvett hangszalagokon egyszer sem mondom, hogy bárkit is megbíztam volna Fenyő János megölésével.

Portik Tamás a tárgyaláson színt vallott. Csőbe akart húzni, csapdát akart nekem állítani. Erre többen is megkérték. És ő mindent meg is tett, hogy kimondassa velem:  fél évtizede én felkértem. hogy ölesse meg Fenyő Jánost. Hol burkoltan, metaforákkal próbálkozott, hol erőteljesebben egyértelműen sulykolta: ő szívességet tett nekem.

A 2003. július 1-i találkozásunkon Portik segítséget kért tőlem, hogy szóljak az ő érdeklében, mert mint a Nap Tv producere, nekem jócskán vannak rendőr, ügyész, politikus ismerőseim, tehetnék valamit az érdekében. Tegyem ezt meg, mert én tartozom neki.

Én mindjárt az első beszélgetéskor közöltem vele, nekem nincs miért hálásnak lennem.

Gyárfás: Én még mindig nem tudom, miről beszélsz

Gyárfás: Nem is tudom, miről van szó.

Gyárfás: Tényleg nem tudom, miről van szó…

Miután én hiába is mondhattam a magamét, egy idő után már elengedtem a fülem mellett, az állítólagos megbízásról szóló sorozatos agitációit.

A nyelvi szakértő azon nem gondolkozott el, hogy Portik, egyedi állhatatossággal miért  fut neki vagy százszor ugyanannak a kérdésnek. Ha Portiknak valóban a kiszolgáltatottja lettem volna, akkor bizonyára tényleg megpróbálok valamit tenni az érdekében. Ilyen azonban nem történt. Az interjúban joggal felmerülhetett volna, hogy Portikot miért nem zavartam el. Az eseti nyelvész elmondta, a hanganyagokat, a rögzített 512 percet többször meghallgatta. Eszerint, számára nem új, hogy Portik közölte velem: ha én ellene teszek, azt még a lányom is megbánja. Jócskán érzékeltette, hogy vele jobb nem szembe kerülni. Mert ha ő egyszer azt mondja, hogy ez a betonoszlop holnap nem lesz ott, akkor az nem lesz ott. Újra és újra ismételte, hogy ha ő bemegy a rendőrségre, és ha történetesen az állítaná, hogy én felkértem a gyilkosságra, akkor ott örömünnepet tartanak. Évekbe kerülhet, amig kimosakszom.

Lehetetlen feladat a teljességre törekedni, de a Portik Tamáshoz való viszonyulásom alátámasztásul néhány számomra ijesztő, elhangzott mondat:

Portik: A hatóság erőlteti, hogy én kössek rád vádalkut, összekötő leszek a szerepben…

Portik: (Ha) én azt mondom, hogy a Gyárfás adott megbízást, akkor leszopnak engem.

Portik: De ha mondjuk, én azt mondom, hogy az emberrel összehoztalak téged, és te beszéltél vele, akkor…

Portik: Lesz ember, aki azt fogja mondani, hogy te bíztad meg!

Portik: Az az ember megvan már, tehát én azt fel is készítettem, persze

Gyárfás: Hát igen, hogy ha kitalálsz egy történetet, akkor nem tudok (mit mondani)

Egy ideig kelthettem Portikban azt a hitet, hogy másképp lesz, de aztán felismerte, hogy nem számíthat rám. Rendre a szememre hányta: „Segítesz, a szart, baszd meg, te soha nem segítesz! Szembeállított Princz Gáborral, a Postabank vezérigazgatójával (3.számú bűnjel, 41. oldal):  „A Princz átutalt pénzt, mert nem mindenki olyan, mint te aki elzavar a picsába engem”."

* * *

Visszatérve a Heti Válasz podcastjára: az egyik fontos részlet az volt, hogy hogyan lehetett egy hangfelvétel alapján megállapítani, hogy Gyárfás Tamás a kezét széttárva adott beleegyezést arra, hogy megöljék Fenyőt. Az a beszélgetés, amelyről hangfelvétel készült, visszautal arra a korábbi beszélgetésre, amelyen az állítólagos megbízás történt. Ránki Sára az adásban felidézi, hogy maga Gyárfás mondja el a hangfelvételen, hogyan reagált akkor Portik ajánlatára:

– Gyárfás: Majd eljöttél legközelebb és azt mondtad, hogy öö, ha ezt úgy oldjuk meg, hogy… És így csináltál, az ööö, az is megoldás? Erre én széttártam a…, én nem tiltakoztam, de nem erősítettem és nem cáfoltam, és erre te azt mondtad, hogy te kurva okos vagy.

– Portik: Én okos vagyok?

– Gyárfás: Te mondtad nekem.

– Portik: Igen, mert én nagyon okosnak tartom…

– Gyárfás: Ez volt akkor a válaszod, ez volt akkor a válaszod! Ez történt, tehát nem volt effektív megbízás, felkérés…

Ránki Sárának másik két nyelvésszel összesen 17 kérdésre kellett választ adniuk egy elszigetelt elemző vizsgálatban. Mindegyik esetében  egyezett a véleményük, jelentésük egymástól függetlenül, teljes konszenzussal született meg.

Az egyik ilyen kérdés az volt, hogy ironizálhatott-e Gyárfás és Portik a beszélgetésben, ebben az esetben nyilván nem lehet tényként kezelni, ami elhangzik. A szakértők meglátása szerint a felek nem ironizáltak. A nyelvi manipuláció kérdését is feszegették, de úgy ítélték meg, ilyen nem történt. De a titkos nyelv használatára vonatkozó kérdés is akadt. Utóbbira találtak példát – olyat is, amikor Gyárfás nem értette a Portik által használt „virágnyelvet”, meg olyat is, amikor a szakértők szerint értette azt.

A zavaros beszélgetés egy autókerék cseréről szólt, de felmerül a kérdés, ezek alapján hogyan lehet valakit börtönre ítélni. Gyárfásék állítása ugyanis az, hogy tévedés történt: a Portiktól kapott segítség valójában egy kaposvári áfacsalási ügyre vonatkozik, nem pedig emberölésre. A nyelvész szakértő azonban egy olyan részletet is felidézett a leiratból, amely nagyon nehezen magyarázható ezzel az érveléssel:

– Gyárfás: …azon túl, hogy te azt mondtad, hogy nekem segít, és akire(?) itt mutogattál!

– Portik: Igen.

– Gyárfás: Én becsületszavamra semmit nem tudok, hogy te mit csináltál, én mindent elhiszek neked…

– Portik: De várjál, nem segítettem?

– Gyárfás: Az ügy, az megoldódott!

– Portik: De nehogy azt mondd, hogy nem én segítettem!

– Gyárfás: Én azt mondom neked, ahogy mondtad, hogy az életbe’ egy ruppót én nem fizettem, ilyen hülye nincs a Földön, hogy az életét kockáztatja, és tesz egy ilyen szolgálatot, és énnekem nem kristálytiszta… (egy mondat nem érthető).

– Portik: Hát, be tudom bizonyítani Tamás, hogyha akarod.

– Gyárfás: Én elhiszem, elhiszem, de…, de…

– Portik: Az neked örök életben börtön lesz, amíg élsz, börtönben leszel!

– Gyárfás: Én nem akarok börtönbe menni!

Gyárfás Tamást a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen hét év börtönbüntetésre ítélte Fenyő János 1998 februári, kivégzésszerű meggyilkolása miatt. Portik Tamás ítéletét helybenhagyták, az ő esetében így a büntetés életfogytig tartó fegyház.