Egy belarusz aktivista, egy orosz és egy ukrán emberi jogi szervezet kapta a Nobel-békedíjat

A szervezet úgy indokolt: a díjazottak „hosszú évek óta kiállnak a hatalom bírálatának joga mellett, és védik a polgárok alapvető jogait. Kiemelkedő erőfeszítéseket tettek azért, hogy dokumentálják a háborús bűnöket, az emberi jogok elleni támadásokat és a hatalommal visszaélést.”

Mint írják, Alesz Bjaljacki egyike volt azoknak, akik miatt a 80-as évek közepén elindulhattak a demokráciapárti mozgalmak Fehéroroszországban, és annak szentelte az életét, hogy a demokrácia békés úton fejlődjön az országban. „Egyebek mellett ő alapította a Viasna (Tavasz) nevű szervezetet 1996-ban válaszként arra az alkotmánykiegészítésre, amely diktatórikus hatalmat adott az elnöknek, és amely széleskörű tiltakozáshoz vezetett. A Viasna támogatta a bebörtönzött tüntetőket és családjaikat, később pedig olyan szervezetté nőtte ki magát, amely dokumentálta, ahogyan a hatóságok politikai foglyokat kínoznak, és tiltakozott ez ellen.”

Mindezek miatt a kormány többször is megpróbálta elhallgattatni őt: 2011 és 2014 között börtönben is volt, majd 2020-ban, a kormány elleni tüntetések után újra letartóztatták, és jelenleg is rács mögött van, noha azóta sem tűztek ki tárgyalást az ügyében.

A Memorial emberi jogi szervezetet 1987-ben alapították a Szovjetunióban azért, hogy „sose felejtsék el a kommunista rendszer elnyomásának áldozatait”. Mint a díj laudációjában írják, „a Memorial alapelve, hogy a múlt bűneivel szembenézni elengedhetetlen ahhoz, hogy ne kövessenek el újabbakat.” 

A Szovjetunió bukása után a Memorial lett Oroszország legnagyobb emberi jogi szervezete. A sztálinista rezsim áldozatainak dokumentálása mellett a kortárs Oroszország emberi jogok elleni vétségeit is dokumentálni kezdte, és mára ez a szervezet vált az orosz politikai foglyokról szóló dokumentumok legfontosabb forrásává. „A szervezet emellett a militarizmus elleni küzdelemben is élen jár, miközben az emberi jogok és a jogalapú kormányzás fontosságát hirdeti.” Mint kiemelik, a szervezet csecsen fiókjának akkori vezetőjét, Natalja Esztemirovát azért ölték 2009-ben, mert információkat gyűjtött a csecsen háborús bűnökről.

A Memorialt Oroszországban a kormány „külföldi ügynöknek” bélyegezte, 2021-ben pedig kényszerbezáratásáról és felszámolásáról döntöttek. Ez meg is történt, azonban a Memorial mögött álló személyek nem hagytak fel munkájukkal.

A kijevi Szabadságjogokért Központot 2007-ben alapították az emberi jogok és a demokrácia védelméért. A szervezet aktívan küzdött Ukrajna demokratizálásáért és azért, hogy az ország együttműködjön a Nemzetközi Bírósággal. Oroszország idei inváziója után a szervezet azért kezdett dolgozni, hogy azonosítsa és dokumentálja az orosz háborús bűnöket, amelyeket ukrán civilek ellen követtek el.

(forrás: hvg.hu, kép: Nobel-békedíj, forrás: Piotrus / Wikimedia Commons)