„A nyolcvanas években, katolikus kislányként a zsidó szó számomra csupán bibliai kifejezés volt. Aztán kelenföldi létemre a franciatagozat miatt egy zuglói gimnáziumba kerültem. Olyan épületbe jártam iskolába, ahol ötven évvel korábban egy ember megmentette kétezer másik ember életét. Egyre több ismerősöm lett, akiknek a családja nem csak a Bibliából ismerte a zsidó szót. Egyre több élettörténetet olvastam, igaz történetek alapján készült filmeket néztem, mindenféle korszakból és témában. … Amikor diákokat kísérve Izraelbe utazhattam az Élet Menetére, megbabonáztak az évezredes falak, a szinte tapintható történelem. De a legnagyobb hatással mégsem Jeruzsálem kövei voltak rám, hanem két magyar ember, akik arrafelé élnek, de itteni történeteket meséltek 1944-ből. Egy akkor tizenhét éves, bátor fiú és egy iskolámbeli, egykori kamasz lány visszaemlékezése ébresztett rá, hogy annak a bizonyos hat bőröndnek és annak a szardínia konzervnek a történetét, amit mi ott hallottunk, sokkal több embernek kellene elmesélni.
Úgy éreztem, hogy ilyen történeteket én is gyűjthetek, sőt, gyűjtenem kell, amíg még van kitől, hogy a tankönyvek pár soros anyaga megelevenedjen, arcot öltsön azok számára is, akik eddig nem tanultak, nem olvastak a holokausztról, vagy lezárták magukban annyival, hogy „ez borzasztó”, és nem merték közelebb engedni magukhoz.”
Az adás vendége Sziklainé Lengyel Zsófia.
