Archívum

Az Anno Budapest műsora megvárta, míg lecseng a 150 éves Budapest körüli ünneplés, hogy maga is elkészítse adását a másfélszáz éves Budapestről.

Az adásban Panxnotded Miklós arra kérte a hallgatókat, meséljék el neki, melyik kerületet, környéket vagy helyet tartják a legszebbnek, vagy szívükhöz leginkább közelállónak, ami valami miatt kedvesebb Önöknek, amihez különleges emlékek fűzik, esetleg ott nőttek fel, vagy csak egyszerűen szeretik Budapesten. Most csak a szépre emlékeztünk, mert az adás egy tisztelgés Budapestnek.

Az Anno Budapest adásában könyvtárba mentünk. Ami nemcsak azért különleges alkalom, mert vasárnap délután a könyvtárak zárva vannak, hanem, mert most nem kell csendben lenniük. Sőt! 

Miért szerettek könyvtárba járni? Mennyi késedelmi díjat kellett fizetniük egy-egy későn visszavitt kötet után? Milyen író-olvasó találkozón vettek részt? Mi igaz abból, hogy könyvtárban lehetett a legjobban csajozni? Tényleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye a legjobb hely vizsgaidőszakban tanuláshoz? Hogyan látják a könyvtárak modernkori szerepét? Melyik a kedvenc könyvtáruk és miért? Mozgókönyvtár, zenei könyvtár, fiókkönyvtár, szakkönyvtár - melyiket miért szerették/szeretik?

„Szállj velem, még nem repültem senkivel!”

Az Anno Budapestben folytatódott a múlt heti reptéri kalandok és emlékek felidézése.

Ezúttal Ferihegyre vezetett az Anno Budapest adása.

Reptéri történeteket vártunk hallgatóinktól. Arra volt kíváncsi Panxnotded Miklós, milyen repülőtéri emlékeik vannak, elsősorban nem is magára a repülésre, hanem inkább a reptérre vonatkozóan: indulások és érkezések, örömteli viszontlátások, elveszett csomagok, törölt járatok, reptéren töltött éjszakák, vámtisztek nagyvonalúsága és pitiánersége, na és persze a gyönyörű stewardessek.

Légy jó mindhalálig!

"Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy. 

Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így. 

Sokszor bántanak téged honnan jöttél ne szégyelld. 

Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!"

Atyai tanácsokat kaptunk rengeteget, még ha nem is pont apánktól, hanem más felnőttektől is megtudtuk, hogy ha nem tanulunk, nem lesz belőlünk senki!; és hogy "Szeressük egymást gyerekek, hisz minden percért kár!".
Nos, az Anno Budapest adásában ezeknek a jótanácsoknak, intelmeknek adtunk teret, Panxnotded Miklós arra volt kíváncsi, milyen parainesist és életbölcsességnek szánt útravalót kaptak szüleiktől, rokonuktól, közvetlen környezetüktől, amiről úgy gondolták, hogy fontos ahhoz, hogy boldoguljunk az életben. Igazuk volt? Megfogadták-e ezeket, vagy éppen az ellenkezőjét csinálták?

Kell egy kis mellékes!

Az Anno Budapestben ezúttal arról beszélgetett Panxnotded Miklós a hallgatókkal, hogy fiatal korában, a tanulmányai alatt ki hogyan teremtette elő a zseb- és költőpénzt. Takarítás, újságkihordás vagy - árulás, plakátragasztás, hulladékgyűjtés, magántanulók oktatása, építőtáborozás, építőipari segédmunka, vagonpakolás, piacozás, statisztálás, modellkedés, kézműves termékek gyártása, seftelés, csempészés, szezonális és diákmunkák vagy épp bármi más, amivel pénzhez lehetett jutni.

 Az Anno Budapest témája a zeneoktatás volt.

„Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig.” - mondta Kodály Zoltán.

De hogyan juthatott el ahhoz az „odáig” az ember, ennek jártunk utána. Hogyan és hol tanultak zenét? Csak ének-zene órán vagy jártak zeneiskolába? Esetleg magántanár foglalkozott Önökkel, hogy szépen megtanuljanak zongorázni? Miért kellett minden hangszeres képzést furulyával kezdeni a zeneiskolában? Tényleg mindenki utálta a szolfézst? Cipeltek-e fel versenyzongorát a panelház nyolcadik emeletére, hogy a gyerek gyakorolhasson otthon is? Hol lehetett gyakorolni a dobolást? Hogyan ment az idegeikre a fenti szomszéd gyereke, aki órákat gyakorolt hegedűn? Ütött-e a kezükre a zenetanár, mert rossz billentyűt nyomtak a zongorán? Miképp szerettette vagy utáltatta meg a tanár vagy kórusvezető a zenét önökkel? És mit profitáltak a zenetanulásból, éneklésből felnőtt korukra, annak ellenére, hogy nem lettek zenészek?

Ezúttal a Nyugati pályaudvarra vitt vissza az Anno Budapest múltba röpítő vonata.

A Rudas László / Podmaniczky utca és a Váci út között van a főváros impozáns, egykor szebb napokat látott pályaudvara, az Eiffel-iroda által tervezett Nyugati, ahonnan keletre, nyugatra, északra egyaránt indultak vonatok. Megannyi történet, megannyi utazás - szálljunk fel a nosztalgiavonatra! Ott voltak-e a Loksi koncertjén 1992-ben? Mit gondolnak a Nyugati aluljárójáról? Vagy a két irányból épített, ám végül össze nem találkozó felüljáróról? Emlékeznek-e, amikor megjelent itt a metró? Rémlik-e, hogy a Nyugati küldő vágányainál egy szerelvényben hajléktalanszálló működött? Utaztak-e Velencébe, este 6-kor felszállva a Nyugatiban, reggel 6-kor megérkezve a Santa Luciára? De ha emlékeik vannak az egykori Bahnhofról vagy a Bank diszkóról, a plázakorszak előtti Westend Udvarról, ahol az Éhes Bakter büfében éjjel is lehetett „Kondi Bucit” falatozni, vagy esetleg van emlékük 1962-ből, amikor egy szerelvény kifutott a Lenin körútra.

Az Anno Budapest ezúttal „kommunista vasárnapot” tartott október 8-án, az adásban a társadalmi munka és a patronálás volt a téma.

„A szocialista életmód alapvető követelménye a közösségi magatartás, melynek egyik fontos megnyilvánulási területe a közélet. A közélet a szocialista társadalomban tágan értelmezendő: nemcsak a társadalom egészének, vagy kisebb egységeinek alakítása érdekében folyó politikai tevékenységet foglalja magában, hanem a szocialista gazdasági-társadalmi rend jellegéből adódóan közéleti tevékenységnek minősíthető a termelés fejlesztése érdekében kifejtett társadalmi munka, vagy a kulturális élet kibontakozását segítő önkéntes tevékenység is.” - írja egy 1980-as „A szocialista életmód kutatásának eredményei” című tanulmány.
De hogyan emlékeznek erre a kibontakozásra a hallgatóink? Milyen társadalmi munkákat végeztek önkéntesen és milyeneket kötelezően ajánlottan? Mennyire szenvedték meg a kommunista szombatokat, illetve milyen érzés volt ezeknek a munkáknak az eredményében gyönyörködni? Építettek-e fel/újjá árvíz által elvitt települést (pl. Csengerújfalu 1970); játszóteret vagy közösségi házat? Gyerekként vállalták-e társadalmi munkában, hogy ünnepségeket tartsanak pártszervezeteknél, vagy mondjuk az osztályt támogató intézménynél (ami lehetett akár egy hadkiegészítő parancsnokság is). Esetleg patronált-e a munkahelyük valamilyen személyt, intézményt vagy kezdeményezést a társadalmi hasznosság nevében?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegettünk kommunista vasárnapunkon.

Hadd szóljon!

A Klubrádió javában zajló 2023-as őszi túlélési gyakorlatának apropóján az Anno Budapestben most egy kicsit magunkkal foglalkoztunk, a Klubrádió múltjával.

Panxnotded Miklós várta hívásaikat, hogy elmondják neki és a többi hallgatónak, milyen emlékeik vannak velünk kapcsolatban. De ne a műsorokról és a műsorvezetőkről, hanem inkább arról, miért szeretik a Klubrádiót, ott voltak-e valamelyik Szörp-Szóda fesztiválon, a 2011-es SYMA csarnokban rendezett támogató koncerten, a mellettünk szóló szolidaritási tüntetések valamelyikén. Jelen voltak-e valamelyik tárgyalásunkon? Hogy élték meg, amikor elhallgatott a frekvenciánk, és hogyan sikerült átállni az online rádiózásra?

Különórára invitált az Anno Budapest.

Panxnotded Miklós ezúttal a szakkörök, különórák, önképzőkörök, felzárkóztatások, korrepetálások témáját cibálta elő a sifonérból, hogy a Klubrádió hallgatóinak segítségével egy izgalmas interaktív műsort készítsen.

Milyen szakköröket látogattak, volt-e kedvenc tanárjuk, akiktől a tanórák anyagán túl is sokat tanultak? Volt-e olyan idősebb diák, szomszéd, rokon, aki segített abban, hogy ne bukjanak meg a pótvizsgán vagy épp sikerüljön a felvételijük? Milyen iskolai vagy iskolán kívüli foglalkozásokat látogattak? MHSZ-es ejtőernyőzés, lovaglás, színjátszókör is belefér.

Dicsőségtabló volt az Anno Budapestben (miközben javában tombol a Szörp-Szóda fesztivál).

Panxnotded Miklós arra volt kíváncsi ezúttal, kik (voltak) azok az emberek, akiket tisztelnek, akikre felnéznek, akiknek a személyisége meghatározó erővel bírt az Önök életének alakulására. Egy (nagy)szülő, egy rokon, egy barát, egy tanár, egy szomszéd, akik nem hírességek, de kisebb környezetben sokak megbecsülését kivívták. Vagy mondjuk olyan ismert emberek - sportolók, művészek, gondolkodók, stb. -, akik nagyban formálták az Önök értékrendjét. Megemlékeztünk ezekre a nagyszerű emberekre, példaképekre!

Mi leszel, ha nagy leszel? 

Folytatjuk a témát.

Mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezték az embert kiskorában. Tűzoltó vagy katona? Netán pályaválasztási tanácsadó szakember? Vagy mindig is tudta, hogy orvos, mert apuka úgy döntött? De, hogy lesz valakiből kaszkadőr? És honnan tudták, milyen foglalkozás lesz kurrens 20 év múlva? Jól döntöttek-e annak idején, és ki vagy mi segített Önöknek ebben? Talán egy jó gyárlátogatás?
Erről szólt az Anno Budapest

Népstadion. Hetven éve, 1953. augusztus 20-án avatták fel az ország legnagyobb stadionját, mely 2002-ben felvette Puskás Ferenc nevét. 2016-ban pedig lebontották, hogy átadja helyét a Puskás Arénának.

Az alapkőletételnél Tildy Zoltán köztársasági elnök volt aktív, de a projektért Farkas Mihály honvédelmi miniszter felelt. Az erőltetett menetben épült - de így is csúszva elkészült - stadion átadására 80 ezren látogattak ki, nem számítva a tízezer felvonuló tornászt és 2000 sportolót.

A Népstadion volt az Anno Budapest témája, Panxnotded Miklós várta a hívásaikat a Népstadionnal kapcsolatos élményeikkel. Emlékeznek-e az 1953-as angolok elleni 7-1-es győzelemre vagy a másfél évvel későbbi 100. magyar-osztrákra meccsre, amit 6-1-re nyertünk és 105 ezren nézték a helyszínen a meccset? Ott voltak-e Louis Armstrong, a Queen, a Rolling Stones, a Metallica, a U2, Robbie Williams vagy az AC/DC koncertjén? Jártak-e a SZÚR-on, kupadöntőkön vagy kettős rangadókon, atlétikai EB-n? Emlékeznek-e a szoborparkra a csonka karéjú stadion területén? Tudták-e, hogy a stadion is azért épült, mert 1960-ban olimpiát akartunk rendezni, de végül Róma lett a befutó helyszín? És, hogy egy autóval is bejárható alagút vezetett a pártvezetés díszpáholyáig?

Éppen 40 éve, 1983. augusztus 18-án mutatták be a városligeti szánkódombon (onnantól Királydomb) az István, a király című rockoperát, mely alapmű a magyar könnyűzenében. István, a király volt is, lesz is, ez itt a praxis. 

Sokan nézték meg a helyszínen, moziban, tévében, és akkoriban nemigen volt olyan lemezjátszóval bíró család, ahol ne lett volna meg a dupla lemez. Sokszor, sok helyen, sok verzióban adták elő a darabot, és 40 évvel később is találkozni István, a király-feldolgozásokkal, ezért azt gondoltuk, hogy megér egy adást az Anno Budapest műsorában is.

Az Anno Budapestben ezúttal 1986. augusztus 10-ig repülünk vissza az időben, az első Forma-1-es Magyar Nagydíjra, Mogyoródra. Nemcsak az első magyarországi Forma-1-es versenyről várjtk az élményeiket, hanem a későbbiekről is. Bár tény, hogy a legelső volt a legemlékezetesebb, a frissen készült pályára a nagy verseny előtt a Budapesten koncertező Queen is kilátogatott, Roger Taylor dobos gokartba is ült. Panxnotded Miklós arra volt kívácsi, miért jobb a helyszínről végignézni a versenyt, mint tévéből; milyen a hangulat a pálya szélén; találkoztak-e valamelyik versenyzővel; és hogy miért érintette meg Önöket az utazó cirkusz szele?

A zene mindenkié.

Az Anno Budapest adásában egykori legendás koncertekről emlékezünk meg. Kinek-kinek megvan a maga kedvence, melyik hangverseny volt leginkább zene a füleiknek, melyiket mozogták le a legjobban, melyik volt katartikus és megismételhetetlen. Komolyzene, népzene, jazz, rock, pop, elektronikus, hiphop, funk, opera...

Féltve őrzött kincseink

Tárgyak, amiket őrzünk, mert valamilyen emlék köt minket hozzájuk, van egy történetük, és nem válnánk meg tőlük. Soha? Tényleg soha? Aztán majd egyszer valaki kidobja utánunk azokat is? Kacatok, valódi kincsek, relikviák, értékek, ereklyék és filléres emlékek az Anno Budapest műsorán. Önök milyen titkos kincseket tettek el az almáriumba vagy a polcra, fiókba, asztalra, falra - és miért. Megemlékeztünk elfeledett vagy távoli szeretteinkre a tárgyak és az Anno Budapest segítségével.

Az első hitelem

Hiteles műsor hiteles emberektől hiteles embereknek. Panxnotded Miklós arra volt kíváncsi, Önök mikor és milyen célra vették fel első hitelüket? Lakásra? Kocsira? Jelzálog, áruhitel vagy személyi kölcsön volt? Mennyire volt nehéz hozzájutni? Mekkora gondot okozott a törlesztés? És a legfontosabb: Mit éreztek akkor, amikor az utolsó részletet is visszafizették? 

A 2022. február 13-i adás ismétlése. (tánciskolák)

Folytatjuk a múlt vasárnapi Anno Budapest témáját, ismét osztálytalálkozó volt a Klubrádióban

Osztálytalálkozóra mentünk az Anno Budapest műsorában! Érettségi találkozóból van ötödik, tizedik, de bizony még hatvanadik is. Általános iskolai osztályok is összejárnak, de még egyetemistáknál is él/élt (él még?) az évfolyamtalálkozó szokása. Bizonyára Önök is jártak ilyenen életükben. Van, ki büszkén, van, ki félve megy el ezekre. Vannak nagy rácsodálkozások, meglepetések és sok-sok nosztalgia. Újratalálkoztak-e egykori tanáruknak, aki meg akarta buktatni? Milyen érzés visszatérni az alma materbe? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket beszéltünk meg az osztályfőnökkel, Panxnotded Miklóssal.

Minek ez a cirkusz már?

Az Anno Budapest ezúttal a sátrak, lakókocsik és a porond világába látogatott el, cirkuszi élményekről és emlékekről volt szó Pünkösd vasárnapjának délutánján. Melyik a legelső cirkuszi emlékük? Van másik? Féltek-e a bohócoktól? Hogyan viselték az állatos produkciókat? Mikor voltak utoljára cirkuszban? Miért szerették és miért nem? Kik voltak a kedvenceik? Az artisták, erőművészek, bűvészek, légtornászok vagy a zenebohócok?

Az Anno Budapestben túrautakról és kiránduló helyekről beszélgettünk. Tegyünk meg együtt másfél millió lépést Panxnotded Miklóssal. A betelefonálók megosztották történeteiket vele, valamint a többi hallgatóval. Lehetett szó rövid sétákról a természetben vagy éppen vándortáborokról; a csővázas hátizsákok előnyeiről és hátrányairól; a kirándulócsoportokról, akik a Moszkva téri óra alatt gyülekeznek, hogy a főváros környékén csoportosan a természetben mászkáljanak; hogy milyen volt az élet a nordic walking előtt; hogy bejárták-e a híres kék túra útvonalát pecséteket gyűjtve; hogy jobban esik-e a turista szalámi, vagy az útitárs májkrém a szabadban piknikezve, meg amit még fontosnak tartottak a témával kapcsolatban elmondani.

A videotéka

Az első és legfontosabb kérdés: Önök fizettek büntetést amiatt, hogy nem tekerték vissza a VHS-kazettát az elejére, amikor visszaadták a kölcsönzött filmet? Az Anno Budapest ezúttal a múlt egy letűnt időszakát idézte meg, a videókorszakot, amikor videotékából szereztünk be filmeket. A filmrajongók eme szentélyeibe látogattunk el, a tékás: Panxnotded Miklós. Pult alól jó hangalámondásos történetekkel szolgált. Mit jelentett Önöknek a téka? Mi mindent lehetett csinálni egy kölcsönzőben? Gyűrte-e be a szalagot a képmagnójuk? Mikor kezdtek beszivárogni a DVD-k? És mikor áldozott le a videókölcsönzőknek végleg? És azt tudták, hogy Bristolban még mindig működik egy ilyen üzlet, 1982 óta folyamatosan?

Május 7-én vasárnap délután két dolgot csinálhat az ember: vagy a másnapi  érettségire készül, vagy az Anno Budapest adását hallgatja a Klubrádióban. És össze is kötheti a kettőt, mert az aktuális adás témája mi más lenne, mint az érettségi vizsga. Felidéztük, milyen emlékeket hagyott ez annak idején hallgatóinkban. Mi volt a legnehezebb? Segítettek-e a tanárok vagy direkt ellenségesek voltak? Kellett-e puskázni? Ha igen, milyen módszereket vetettek be? És miután túl voltak az egészen, vajon tényleg érettnek érezték magukat? Milyen volt nappalin leérettségizni, vagy estin a dolgozók iskolájában? Jelölték-e meg Önöknek a tételeket? Na és persze az is, vajon sikerült-e előre megszerezni azokat? Ilyen és ehhez hasonló emlékekről szólt a műsor.

Az Anno Budapest adásában 32 évet repültünk vissza az időben, az 1991-es év augusztusába, amikor az akkori pápa, II. János Pál Magyarországra látogatott. Panxnotded Miklós műsorvezető arra volt kíváncsi, Önöknek milyen élményük van az utazó pápa vizitjéről. Ott voltak valamelyik misén zarándokként Budapesten, Szombathelyen, Máriapócson, Debrecenben vagy Pécsett? Vagy volt valamilyen egyéb programjuk, aminek a biztonsági előírások és lezárások miatt lőttek a pápalátogatás miatt? Esetleg ott voltak a 70-es években, amikor a kabai cukorgyár építésén dolgozó lengyel vendégmunkásoknak celebrált még Karol Woytyla főpap misét? És azt tudták, hogy Máriapócson a templom vendégkönyvében van egy bejegyzés, amit még hátizsákos turistaként jegyzett a fiatal Woytyla diákkorában?