Archívum

A 2022. február 13-i adás ismétlése. (tánciskolák)

Folytatjuk a múlt vasárnapi Anno Budapest témáját, ismét osztálytalálkozó volt a Klubrádióban

Osztálytalálkozóra mentünk az Anno Budapest műsorában! Érettségi találkozóból van ötödik, tizedik, de bizony még hatvanadik is. Általános iskolai osztályok is összejárnak, de még egyetemistáknál is él/élt (él még?) az évfolyamtalálkozó szokása. Bizonyára Önök is jártak ilyenen életükben. Van, ki büszkén, van, ki félve megy el ezekre. Vannak nagy rácsodálkozások, meglepetések és sok-sok nosztalgia. Újratalálkoztak-e egykori tanáruknak, aki meg akarta buktatni? Milyen érzés visszatérni az alma materbe? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket beszéltünk meg az osztályfőnökkel, Panxnotded Miklóssal.

Minek ez a cirkusz már?

Az Anno Budapest ezúttal a sátrak, lakókocsik és a porond világába látogatott el, cirkuszi élményekről és emlékekről volt szó Pünkösd vasárnapjának délutánján. Melyik a legelső cirkuszi emlékük? Van másik? Féltek-e a bohócoktól? Hogyan viselték az állatos produkciókat? Mikor voltak utoljára cirkuszban? Miért szerették és miért nem? Kik voltak a kedvenceik? Az artisták, erőművészek, bűvészek, légtornászok vagy a zenebohócok?

Az Anno Budapestben túrautakról és kiránduló helyekről beszélgettünk. Tegyünk meg együtt másfél millió lépést Panxnotded Miklóssal. A betelefonálók megosztották történeteiket vele, valamint a többi hallgatóval. Lehetett szó rövid sétákról a természetben vagy éppen vándortáborokról; a csővázas hátizsákok előnyeiről és hátrányairól; a kirándulócsoportokról, akik a Moszkva téri óra alatt gyülekeznek, hogy a főváros környékén csoportosan a természetben mászkáljanak; hogy milyen volt az élet a nordic walking előtt; hogy bejárták-e a híres kék túra útvonalát pecséteket gyűjtve; hogy jobban esik-e a turista szalámi, vagy az útitárs májkrém a szabadban piknikezve, meg amit még fontosnak tartottak a témával kapcsolatban elmondani.

A videotéka

Az első és legfontosabb kérdés: Önök fizettek büntetést amiatt, hogy nem tekerték vissza a VHS-kazettát az elejére, amikor visszaadták a kölcsönzött filmet? Az Anno Budapest ezúttal a múlt egy letűnt időszakát idézte meg, a videókorszakot, amikor videotékából szereztünk be filmeket. A filmrajongók eme szentélyeibe látogattunk el, a tékás: Panxnotded Miklós. Pult alól jó hangalámondásos történetekkel szolgált. Mit jelentett Önöknek a téka? Mi mindent lehetett csinálni egy kölcsönzőben? Gyűrte-e be a szalagot a képmagnójuk? Mikor kezdtek beszivárogni a DVD-k? És mikor áldozott le a videókölcsönzőknek végleg? És azt tudták, hogy Bristolban még mindig működik egy ilyen üzlet, 1982 óta folyamatosan?

Május 7-én vasárnap délután két dolgot csinálhat az ember: vagy a másnapi  érettségire készül, vagy az Anno Budapest adását hallgatja a Klubrádióban. És össze is kötheti a kettőt, mert az aktuális adás témája mi más lenne, mint az érettségi vizsga. Felidéztük, milyen emlékeket hagyott ez annak idején hallgatóinkban. Mi volt a legnehezebb? Segítettek-e a tanárok vagy direkt ellenségesek voltak? Kellett-e puskázni? Ha igen, milyen módszereket vetettek be? És miután túl voltak az egészen, vajon tényleg érettnek érezték magukat? Milyen volt nappalin leérettségizni, vagy estin a dolgozók iskolájában? Jelölték-e meg Önöknek a tételeket? Na és persze az is, vajon sikerült-e előre megszerezni azokat? Ilyen és ehhez hasonló emlékekről szólt a műsor.

Az Anno Budapest adásában 32 évet repültünk vissza az időben, az 1991-es év augusztusába, amikor az akkori pápa, II. János Pál Magyarországra látogatott. Panxnotded Miklós műsorvezető arra volt kíváncsi, Önöknek milyen élményük van az utazó pápa vizitjéről. Ott voltak valamelyik misén zarándokként Budapesten, Szombathelyen, Máriapócson, Debrecenben vagy Pécsett? Vagy volt valamilyen egyéb programjuk, aminek a biztonsági előírások és lezárások miatt lőttek a pápalátogatás miatt? Esetleg ott voltak a 70-es években, amikor a kabai cukorgyár építésén dolgozó lengyel vendégmunkásoknak celebrált még Karol Woytyla főpap misét? És azt tudták, hogy Máriapócson a templom vendégkönyvében van egy bejegyzés, amit még hátizsákos turistaként jegyzett a fiatal Woytyla diákkorában?

Az adás vendége Török Ferenc kétszeres olimpiai bajnok magyar öttusázó, edző, sportvezető volt.

Az Anno Budapest főszereplői, azok a betelefonálók voltak, akik elmesélték élményeiket Panxnotded Miklósnak az  egykori edzőikről. Mit tanultak trénereiktől a sporton kívül? Neveltek-e az életre is? Szigorúak és kemények, olykor kegyetlenek voltak, vagy inkább igazságosak és nem erőszakosan igyekezték elérni, hogy sportolóik a legjobban teljesítsenek? Csaptak-e oda papuccsal, törölközővel vagy kötéllel? Alakult-e ki barátság, összetegeződtek-e később a mesterekkel? Példaképek voltak? 

A hazai internetezés hőskorába invitáltuk hallgatóinkat az Anno Budapest műsorában. Önök hogyan szálltak be az internetbe? Mekkora sávszélességgel indultak? Melyek voltak a kedvenc internetes weblapjaik? Emlékeznek-e azokra a ma már nem létező portálokra, mint az INteRNeTTo, az extra.hu vagy a stop.hu? Mond-e Önöknek bármit az, hogy Geocities, Lycos, Altavista, Netscape Navigator vagy éppen Napster? Melyik volt az első e-mail címük? Gyaloglo, Ella vagy Hotmail? És mikor küldték az első e-levelet? Jártak-e internetkávézóba, ha igen, miért? Emlékeznek-e még az mp3 születésére? Melyek voltak az első online mémek? Mennyibe került ez az egész? És mi maradt meg a régi netből?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste Panxnotded Miklós a válaszokat, és várta telefonjaikat emlékeikről. Vendégünk volt Uj Péter, aki szintén mesélt a magyarországi internetezés hőskoráról.

Húsvét vasárnap délután a nehéz sonkák és kolbászok után virtuális sportolásra hívtaa hallgatókat az Anno Budapest. Arra volt kíváncsi a műsorvezető, milyen is volt egykor az amatőr sportélet. Nem annyira a versenysportok, hanem a szabadidőben értelmesen, mozgással eltöltött idő a műsor témája, a pingpongozás, a természetjárás, lovaglás, ejtőernyőzés, lövészklubok, sakk-körök, grundfoci világa, legyen az iskolai vagy munkahelyi egyesület, az MHSZ vagy akár profi sportklubok tömegsport szakosztályai, meg mindenegyéb. Miért volt ez olyan jó, milyen élményekkel gazdagodtak, és hogyan hatott ki az amatőrsport a későbbi életükre? Erről faggatta a betelefonálókat Panxnotded Miklós

Hogyan kapta be a kampót a compó? És mitől lesz a csali ponty jó?
Meghekkeltük a vasárnap délutánt egy kis pecázással az Anno Budapestben! Milyen volt a rakodópart alsó kövéről lógatni a zsinórt? Mert nem kell Balin lenni, hogy a szákba kerüljön egy balin. Tényleg, hol voltak a legtutibb horgászhelyek? Folyó vagy tó? Természetes vagy mesterséges? Csónakból vagy partról? Volt-e a hallgatók között rapsic? A bojtira esküsznek vagy a gilisztára? Netán a csontira? Egyáltalán miért jó horgászni? A hal vagy a nyugalom miatt? Szabad-e részegen pecázni? Milyen túlzásokba esnek a horgászok, amikor a legnagyobb fogásukról beszélnek? Fogni jó vagy enni?
Horgászélményeket vártunk hallgatóinktól, hogy bevezessék Panxnotded Miklóst a fenekezés és műlegyezés művészetébe, a halradar előtti világba. “Harcsa csuka kárász ponty kecsege. Aki búsul, annak nincsen esze.”

A vasárnapi Anno Budapest témája a lakásfelújítás és átalakítás.

Önjelölt és képzett szakik telefonjait várta Panxnotded Miklós, legyen szó falazásról, hideg- vagy melegburkolásról, csőcseréről, fürdőszoba átalakításról, festésről vagy mázolásról, nyílászárócseréről, fal áthelyezéséről, padlószőnyeg felszedéséről, tapétázásról, szigetelésről, kalákákról, Kelemenekről és Kelemennékről, vagy éppen hiába várt szakikról, esetleg illuminált segédmunkásokról.

Újabb időutazást tartottunk, a történetmesélés egy különleges és népszerű módját ástuk elő (Hann Endre ötlete nyomán), hogy rádióműsorunkban megvitassuk: miért is szerettük/szeretjük annyira a képregényeket, illetve, hogy ebből Magyarországra mi jutott el, továbbá, hogy hazánkban milyen alkotások születtek, amik szívünknek kedvesek.

Pif, Herkules, Placid és Múzó, Rahan, Pifu, Lucky Luke alias Villám Vill, Piszkos Fred, Asterix, Garfield, dr. Sör Kálmán, Szépalmási professzor, Dr. Justice, Vakarcs, Taraó, Snoopy, a Makszy család, Krapulax, Tintin, Fülig Jimmy, a dodók, és más szuperhősök, meg akik kimaradtak. De legyen szó Zórád Ernőről és Korcsmáros Pálról is, a Képregényes rocktörténet című könyvről, a Fülesekről, Alfáról, Kockásról, Hahotáról, Kretén magazinról, vagy éppen a filmek képregényes adaptációiról.

Nyugdíjasok / szurkoljatok / hadd nőjön a / nyugdíjatok! - szól a régi rigmus, és az Anno Budapest adásában lehetett is szurkolni. Nemcsak nyugdíjasoknak, mindenkinek, aki hódol ennek a sport nevű szenvedélynek nézőként.

Kiket és hogyan buzdítottak? Milyen volt a pálya széléről a kedvencekért izgulni? Mennyire fanatizál a tömegélmény egy sportrendezvényen? Utaztak-e idegenbe csapatukat támogatni? Mit érez egy vérbeli szurkoló, amikor nem megy a csapatának? Milyen őrült történeteik vannak bírókról, edzőkről, kiesésről, vagy éppen bajnokavatásról, a frissen pörkölt szotyi ízéről, magukból kivetkőző ultrákról és kedves szurkolókról? Ilyen és ehhez hasonló témákban várta a hívásokat Panxnotded Miklós.

Tudjuk, már javában tart a böjti időszak és egyesek szerint miért nem szabad, de mi azért megfogtuk a farsang farkát. Panxnotded Miklóssal várta az adsábnan, hogy a farsangról, maszkabálokról, jelmezbálokról, karneválokról, a legjobb jelmezötletekről, emlékezetes beöltözős ünnepségekről vagy éppen farsangi fánk receptekről beszélgessen a betelefonálókkal.

"Semmi sem fogható a kerékpározás egyszerű öröméhez” – mondta egykor JFK. Ezt a gondolatot vittük tovább vasárnap az Annoban, ahol folytattuk múlt heti adásunk témáját: Én és a bicikli.

Én és a bicikli.

Ma már mindenütt arról beszélnek, hogy biciklisáv itt, bringaút ott, dehát Karácsony Gergely előtt is volt komoly kerékpáros élet Magyarországon: gázpalack a csomagtartón, biciklis foci, kerékpárgyártás, tandemezés. A betelefonálók meséltek Panxnotded Miklósnak mindenféle régi bringás történeteket dinamóról, defektről, túráról, sportról, közlekedésről, vázon szállításról, tekerésről, a régi velodrómról az eredeti Millin, banánülésről, agyváltóról, bicikli márkákról vagy épp az első kerékpárjukról.

Éljenek a kiváló dolgozók, kiváló tanulók, élmunkások, sportolók és úttörők, és mindenki, aki megérdemli. 

Az Annoban ezúttal az "átkos" azon, sajnos mára nagyban visszaszorult szokását idéztük meg, hogy előszeretettel jutalmazták az emberek teljesítményét különböző területeken. Mindenféle gúny nélkül mondjuk, hogy ezen ideje lenne változtatni, és több elismerést kellene adni az embereknek. Mert valaha mindenféle iskolai, munkahelyi és állami ünnepségeken adtak át érmeket, plaketteket, jutalomkönyveket, okleveleket, emléklapokat, plecsniket, dísztárgyakat, kitüntetéseket, és olykor pénzt is. Ön is kapott kiváló úttörő jelvényt? Őrzi még a kiváló dolgozó plecsnit a dobozban? Milyen oklevelei vannak még meg? Ezt próbáltuk előbányászni a múltból.

Ösztöndíjjal külföldön

Az adásban annak járt utána az Anno, milyen volt idegenben tanulni, legyen szó baráti országokból érkező cserediákokról, vagy éppen magyarokról, akik külföldre mentek tágítani értelmüket és látásmódjukat. Állam ösztöndíj, Soros-ösztöndíj, bármiről megoszthatták emlékeiket Panxnotded Miklóssal.

Vissza a medencébe!

A nagy érdeklődés miatt folytattuk az Anno Budapest műsorát, mely az “én és az úszás” tematikáját fogta körül. Hogyan nem úszták meg az úszást; milyen emlékeket hoz elő az orrban a klóros víz és a fülben az úszómester sípjának hangja; miért volt virágos a gumiúszósapka; melyek voltak a legjobb uszodák, vagy hogy miben más medencében úszni, mint nyílt vízen?

Vigyázat, mélyvíz!

Az Anno Budapestben úszni invitálta Önöket Panxnotded Miklós. Arról emlékeztünk meg, milyen legendás és klassz uszodák voltak Budapesten vagy az országban; hol és milyen módon tanultak meg úszni; miben volt más az uszoda, mint a strand; milyen jó és rossz élményeik voltak; illetve hogy miért is olyan jó úszni.

Nyulak, Margitok!

“A tölgyek alatt

Szeretek pihenni,

Hova el nem hat

Város zaja semmi.”

- írta egy margitszigeti fa alatt Arany János.

A nagy érdeklődésre való tekintettel az Annoban visszamentünk még egy körre a Margitszigetre.

Ha azt mondjuk, Palatinus, kis állatkert, Művészsétány, bringóhintó, szabadtéri színpad, atlétikai centrum, futópálya, Sellők és Sirályok (vagy Sarkkert), japánkert, zenélő kút, víztorony, csónakházak, termálhotel, liliomok, tenisz, kolostorromok, nagyrét, Hajós Alfréd Uszoda és vízilabda, Cha Cha Cha, kisvonat, frizbizés, Kaszinó / Holdudvar, ásványvíz, gyermektábor, Kristály, Szent Mihály kápolna, evezés, Bodor-kút, rakpart, Arany János tölgyei és a platánok, Centenáriumi Emlékmű, rózsák, sör és fagyi... A Margitszigetre látogatott el az Anno Budapest adása.

Hívták korábban Urak-szigetnek, a Nyulak szigetének, Szent András szigetének, Boldogasszony szigetének, Lányszigetnek, törökül Kvszadaszinak,, Budai szigetnek, Palatinus-szigetnek is, és ahová 1919-ig csak belépődíj megfizetése mellett lehetett bemenni, és melynek utolsó lakója 2014-ben költözött el. Tudta például, hogy a sziget területileg ugyan a főváros hatásköre alá tartozik, de a XIII. Kerület része közigazgatásilag? 

Házibulik, szórakozás

Az új év első napjának délutánján ismét szokatlan időpontban jelentkezett és megint maratoni hosszúságú volt az Anno, amiben régi házibulikat idéztük meg, illetve a szabadidő eltöltésének különböző – értelmes és értelmetlen – formáit. Unatkozik? Vegyen mosómedvét – tartja a mondás. De valahogy mostanában már unatkozni sincs időnk. Bezzeg régen! És akkor is kitaláltunk arra valami módot, hogy elüssük az időt. Valahogy ma már a snóbli, a snúr, meg a kártyázás is eltűnőben, de a közös szabadidő eltöltés egyéb formái is visszaszorultak, de legalábbis átalakultak. Hová lettek például az egykori munkahelyi névnapi bulik? Vagy a házibulik? (Ebben a videóban a házibulikról emlékeztünk meg szeretettel.) Szóval miután megették a lencselevest és már a kései ebédet követő kávén is sikerült túljutniuk,a betelefonálók megosztották emlékeiket Panxnotded Miklóssal arról, hogyan szórakoztak szabadidejükben egykoron. Ja, és BÚÉK!

A maratoni hosszúságú Annoban a megváltozott karácsonyokról beszélgettünk.

Ahogy minden, úgy az ünnepeink is változnak. Szerencsére az Anno Budapestben lehetett erről beszélni. Sőt. Most kivételesen négy órán át vártuk a betelefonálókat.

Panxnotded Miklós arra volt kíváncsi, hogyan változtak meg december végi ünnepeink az évtizedek során. Régen minden jobb volt? Vagy épp fordítva? Emlékezetes karácsonyokról, hanukákról; ünnepi készülődésekről a múltból.

A műsorba vendégekkel is készültünk, itt volt velünk telefonon Dr. Máriás, Döme “Suzi” Zsuzsa és Gálvölgyi János.

Síelés, szánkózás, kirándulás - hova máshova mennénk az Anno Budapestben a fenti aktivitásokat emlegetve, mint a Normafára? A Svábhegy teteje külön kis entitást képez Budapesten, a téli sportok szerelmeseinek paradicsomába azonban azok is szívesen járnak, akik fázósak és télen inkább otthon csücsülnek, és olyankor mondjuk éppen Klubrádiót hallgatnak.

Panxnotded Miklós azt kérte, hogy a betelefonálók az élő adásban elmondják a saját történetüket a Normafáról. Jártak itt anno motorversenyen? Az erdei tornapályán? Vagy öttusa-viadalon? Netán valamelyik sportnapon, mondjuk az 1977-es első kocogó versenyen?

És hogyan közelítették meg a helyet? A klasszikus 21-es buszos módszerrel, gyermekvasúttal, fogaskerekűvel, vagy libegővel a János-hegy irányából? Ittak-e forralt bort/puncsot a síkházban vagy inkább lángosoztak? És tudják, honnan ered a hely neve, melyet korábban Viharbükknek neveztek? Vagy, hogy ki volt Schodelné Klein Rozália?

60 éve, 1962-ben indult el hódító útjára minden csillagszületik-megasztár atyja, a Ki Mit Tud? Az Anno Budapestben a sokak által követett országos tévés tehetségkutató vetélkedőre emlékezett vissza Panxnotded Miklós a Klubrádió hallgatóinak segítségével. Hogyan emlékeztek vissza a műsorra, kik voltak a kedvenceik? Hogyan szurkoltak olykor egész települések, sőt megyék 1-1 indulónak? Mit lehetett nyerni? Ki mindenkinek volt ez az ugródeszka a karrierjében?

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol van itt a Vörösmarty tér, Budapest egyik központi helyszíne. Az Anno Budapestben ide látogattunk el, Panxnotded Miklós kalauzolásában, a hallgatók élményei és emlékei segítségével. Meséltek nekünk az egykori ünnepi könyvhetekről, az utcazenészekről, az ORI-székházról (ahol nemcsak az ORI és a Hungaroton, de a Magvető és a Corvina, valamint a Rakéta Rejtvényújság is otthonra lelt), a Gerbaudról (vagy Vörösmarty cukrászdáról), a brit nagykövetségről, a Csontváry Galériáról, a szobor körül hesszelőkről, a kisföldalattiról, az oroszlános kútról, az Állami Könyvesboltról, a nyugati turistákról, a Haas-palotáról, a portrérajzolókról, a Luxus áruházról, a népművészeti árusokról, az IBUSZ-irodáról, meg mindenről, ami ide köthető.

Panxnotded Miklós sosem járt a Divatcsarnokban. Nagy segítségre volt szüksége, ezért fordultunk Önökhöz. Az Anno Budapestben az egykori Párisi Nagy Áruházba, más nevén a Divatcsarnokba látogattunk el, az Andrássy út 39. alá. De hogyan lett ebből műsor, ha Miklós sosem járt ott? Hát úgy, hogy a betelefonáló hallgatók elmesélték élményeiket, hogy mikor és mit vásároltak ott. Persze nemcsak divatárut, mert nevével ellentétben elég sokféle iparcikket is forgalmazott a legendás áruház, melynek világhírű freskós Lotz-termét a Sixtus-kápolna ihlette.

Az első fizetésem.

Emlékeznek még arra, amikor először vették kézhez a fizetésüket? Nyilván borítékban volt még, nem átutalással. Milyen érzés volt? Mekkora összeget tett ki? És mire kötötték? Fizetéstörténeteket vártunk az Anno Budapest vasárnapi adásában, saját sztorikat, privát kapcsolatukat a bérszámfejtéssel!

Az első nyugati cuccom.

“Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság nyugatról érkezik” - mondotta volt a doktorminiszterelnökúr, igaz, nem mostanában, hanem még 2007-ben. És hát anno, a átkosban is egy-egy nyugati cucc jelentette sokaknak a szabadság ízét: nem a pedálos Moszkvics volt a menő, hanem az Opel Kadett.

Az Anno Budapest aktuális adásában ilyen egykori menő cuccokra emlékeztünk vissza. Panxnotded Miklós azt kérdezte, milyen menő nyugati cuccaik voltak Önöknek, melyek az irigység tárgyát képezték? A kétkazettás Sharp magnó, amiben egymás mögött voltak a kazetták? A 7 zenés vagy a számológépes kvarcóra? Speckó Adidas cuccok - melyeket egyébként a Szovjetunióban is gyártottak? Sikerült valahonnan eredeti Levi’s-t vagy Wranglert szerezniük? Egyáltalán honnan? Csempészte valaki külföldről, a dollárboltban vették vagy valami seftelés útján?