1989. április 11-én egy több mint 2 órás interjú készült Orbán Viktorral. A kérdező az 1990-ben elhunyt Vági Gábor volt, a rendező-operatőr Jávor István, a Kádár-rendszer ellenzékének és a rendszerváltásnak egyik kevéssé ismert, de rendkívül fontos alakja. A hetvenes évek végén az ő lakásán tartották a Hétfői Szabadegyetem illegális összejöveteleit, ő maga is részt vett nagy érdeklődést kiváltó szamizdatok előállításában és terjesztésében, videóinterjúkat készített a demokratikus ellenzék tagjaival és egykori 56-osokkal. ő volt a Fekete Doboz egyik alapítója. Dokumentumfilmjei iránt máig óriási az érdeklődés. Jávor István volt a Dobszerda vendége.
Hat éves korában 17 kilós volt, s minden áron balettozni szeretett volna. Apukája el is vitte a híres balettmesterhez, aki azonban azt találta kérdezni, hogy "Minek hozza ide a mackólányát Csákányi László?" Esztert ez sem csüggesztette el, mert ő minden áron a színpadra vágyott. Erről is beszélt és még rengeteg mindenről a Nemzeti Stúdiótól, Kaposváron át, a Krétakörig, a Katonáig, Pintér Béláig és az Örkény Színházig. Csákányi Eszter volt a Dobszerda vendége.
"Mediatizált, bulvárosodott, posztkulturális korunkban talán József Attila az egyetlen 20. századi magyar költő, akinek népszerűsége, szeretete „átjött” a 21. századba...nem szövegemlék, kötelező olvasmány, hanem vonzó-riasztó drámai sorsmodell, emberi példatár és fel-feltörő kulturális hőforrás."- írja egy elemzésében az irodalomtörténész, kultúrakutató, az irodalomtudományok kandidátusa, a hajdani Magyar Rádió hajdani kulturális alelnöke, Agárdi Péter, akinek József Attila mellett fő témája Király István, Pándi Pál, Lukács György és a történelmi emlékezet. Kritikus és önkritikus írásaiban sok az eddig nem ismert tény és adat.
"Kötetlenül szárnyaló gesztusú, hatalmas képek. A szabadság szele fúj belőlük, lobogtatva be nem rámázott szélüket. Nem a dühös tinédzserek céltalanul lázadó szabadságát érzem áradni, hanem a bilincsüket, béklyóikat vesztett volt foglyok megharcolt boldogsággal teli szabadságát – ilyesmi lenne, ha egykori gályarabok ősz fejjel kezdenének rock n’ rollt játszani..." mondta Zoltán Mária Flóra legújabb kiállításának megnyitóján a művészettörténész, Rieder Gábor. A 89-edik születésnapjához közeledő, de igazán fiatal festőművész hatvan évesen kezdte azt érezni, hogy "megérkezett". Zoltán Mária Flóra volt a Dobszerda vendége.
Az Hukkle című emlékezetes első nagyjátékfilmjében egy látszólagos falusi idill takarja a „tiszazugi méregkeverők” történetét. A nagysikerű Taxidermia egy szürreális családtörténet középpontjába az evőbajnok apát és az állatpreparátor fiút állítja. Most, sok év és megpróbáltatás után egy Tyúkot választ főszereplőnek, amely tyúk családalapítási sikertörténetével párhuzamosan egy szörnyű emberi tragédia is kibontakozik. Mi vezetett a csuklástól a tyúkhoz és a csirkékhez? Pálfi György filmjével nyitott a 45-ik Magyar Filmszemle.
"..tudomásul kellett vennem, hogy nincs rám szükség. Meg sem akartam állni Európa széléig, Portugáliáig. Ott kerestem új hazát, de – szerencsére – közbejött Andalúzia. Családi kötelékek fűznek ide, barátaim vannak, köszön a hentes, a kocsmáros, az utcabéliek, ahol lakom..." nyilatkozta a Balázs Béla Stúdió volt ügyvezetője, a Duna Műhely létrehozója, a Kép-Árnyék Mozgókép Társaság alapítója, a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetségének elnöke, neves filmes, amikor 15 évvel ezelőtt elköltözött Magyarországról. Most azért jött haza, hogy átvegye az Árvai Jolán filmproducerről elnevezett díjat. Durst György volt a Dobszerda vendége.
" Egy moraliter züllött, etikailag felelőtlen társadalom kényszerítette életre. Egy szerény, jelentéktelen virágszál, ami az emberi lelkek trágyadombján merészkedett elő. Egy szippantásnyi oxigén, mielőtt megfulladunk". Beregi Oszkár színész, rendező 1938-ban írt szavaiból idéztünk. Az első zsidótörvény megszületése után így foglalta össze, hogy mi volt az OMIKE Művészakciója. Erről beszélgettünk Harsányi Lászlóval, az NKA hajdani elnökével, aki feldolgozta az OMIKE teljes történetét.
Olyan természetességgel versel és rímel, ahogy mások fogat mosnak, vagy reggelit készítenek. A hétköznapjaink legapróbb mozdulataiból egy teljes lírai univerzumot épít. A Bögre-azúr, a Túl a Maszathegyen, a Szomjas Troll, a Kiváncsi Óratörpe, de nem csak a gyerekeknek írt lírája, hanem jó néhány komolynak szánt felnőtt verse is úgy kell manapság az olvasónak, mint egy falat kenyér. A varródani-féle kultikus irodalmi pékségről és a legújabb maszathegyi kalandokról is megkérdeztük a versek és verses eposzok tulajdonosát, Varró Dánielt a Dobszerdában.
1988 október 29-én 500 résztvevő jelenlétében és támogatásával megalakult a Nyilvánosság Klub az akkori Közgazdasági Egyetemen. A jelenlévők között napi-és hetilapok, valamint az MTV és a Magyar Rádió újságíró munkatársai, de írók, társadalomkutatók, jogászok és mérnökök is voltak. A Nyilvánosság Klub lazán szerveződő vitafórum volt, a késő Kádár-korszak egyik fontos ellenzéki–reformértelmiségi kezdeményezése, amely jelentős szerepet játszott a rendszerváltást megelőző és követő politikai nyilvánosság kialakulásában. Az alapítók között ott volt Kis János, Bence György, Haraszti Miklós, Pető Iván, Lengyel László és nem utolsó sorban a később a Klub irányítójává váló, nemrég elhunyt Kenedi János. A napokban a Nyilvánosság Klub végleg megszűnt. Vásárhelyi Mária szociológussal most a Dobszerdában a Nyilvánosság Klub portréját igyekszünk megrajzolni.
Volt parlamenti képviselő, főpolgármester helyettes, az Antifasiszták szövetsége elnökségi tagja, a Nácizmus üldözöttei országos szervezetének elnöke, a Pro Cultura Urbis díj kitalálója, sok budapesti kulturális helyszín létrejöttének előmozdítója, a Városháza Kiadó vezetője, amely a Kisföldalatti, a Nagykörút, a budapesti művész mozik, a független színházak a magyarországi kortárs zene, és kortárs irodalom történetét feldolgozó könyvek, budapesti fotóalbumok megjelenítője. Egy híres, némileg hírhedt dinasztia egyik leszármazottja, Schiffer János volt a Dobszerda vendége.
Váradi Júlia beszélget. Művészportréiban igyekszik megismerni az alkotót, az alkotásait, az életét és azt is, hogy érzi magát a művész a mostani „bőrében”.
A Dobszerda adásainak videófelvétele elérhető a YouTube csatornánkon is.
A Dobszerda már podcast formában is hallgatható.
Iratkozzon fel a műsorra kedvenc online platformján!
Spotify
Apple podcast
Google podcast
Nemrég úgy döntött, eddig és ne tovább. Vagyis végleg befejezte a színházi pályáját, nem folytatja tovább rendezői és színi igazgatói munkáját. Pedig ez volt a sok más tevékenysége mellett a legfontosabb számára. A rendezés mellett színész, író, publicista, tanár, humorista, tévés műsorvezető, a kortárs magyar kulturális élet egyik markáns és sokoldalú alakja, gyakran szatirikus társadalomkritikus. A felsorolásból már bizonyára kitalálták, Verebes Istvánról van szó, aki az utóbbi időben csak ír, ír, ír, ahogy ő saját maga vallja., mert az a vesszőparipája, hogy elmondja és leírja, ami fájdalmat okoz számára a mai magyar közéletben. Verebes István volt a szilveszteri Dobszerda vendége.
Nem az a „kényelmes nézőbarát” típus – inkább az, aki szétszedi a klasszikusokat, újraértelmez, provokál, és nem kér bocsánatot érte. Már fiatalon feltűnt azzal, hogy radikálisan másként gondolkodik a színházról, a filmről, a világról és a művészetről. Amit a színházban, tőle kaphatunk, az rendkívül intellektuális, gyakran ironikus és kegyetlenül pontos. Legutóbb a Budaörsi Színházban rendezett Mindent anyámról című Almodovar film adaptációja. Zsótér Sándor volt a Dobszerda vendége Karácsony este.
Egyszerre felnőtt és gyerek, egyszerre idősödő regény- esszé és tárcaíró, miközben gyermeki nyíltsággal és kíváncsisággal, különböző korosztályú gyerekek lelkével tökéletesen azonosulni képes gyerekkönyvek szerzője. Darvasi László a Neandervölgyiek című három kötetes családi és történelmi nagyregényéért már a második nagy elismerést vehette át a napokban, de most nem csak ezért, hanem a legújabb Trapiti kötete okán is ő volt a Dobszerda vendége. Megkérdeztük tőle azt is, hogy mi a "trapitizás".
Olyanok a filmbeli képek és képsorok, mintha az operatőr személyesen tapasztalta volna meg az ötvenes évek második felének Magyarországát. Pedig csak fotókról, elbeszélésekből és saját alapos utánajárás alapján forgathatott, hiszen 1976-ban született. Az Oscar díjra jelölt Árva, Nemes Jeles László új filmje az '56-ot követő furcsa, szinte megmagyarázhatatlan átalakulás idején játszódik, amikor a levert forradalom utáni élet teljes szürkeségbe és némaságba burkolózva, titkokkal és gyalázattal telve ült rá az emberek mindennapjaira. A film operatőre, az Oscar díjas Erdély Mátyás volt a Dobszerda vendége.
Többet tett és tesz a magyar irodalomért, mint számos magyar kollégája, szakmai társa. Több, mint három évtizede él Magyarországon, s bár a német akcentusa nem sokat változott, a magyar irodalomról, a magyar nyelvről és főleg a budapesti értelmiségről többet tud sok hozzáértőnél. Nemcsak a németre fordított műveivel, vagy saját irodalmi folyóiratával, de a kávéházi kultúra újrateremtésével is elévülhetetlen érdemeket szerzett és szerez napjainkban is. Ő alapította a mára rendkívül népszerűvé vált Három Holló Kávéházat. Szóval nagyon megérdemelte a Pro Cultura Urbis díjat, amelyet a napokban vehetett át. Wilhelm Droste a Dobszerda vendége.
Az 1970-es évek közepén egy barátnője meghívja alkalmi szállására a Normafához. A párnázott ajtók és az elfalazott bejáratok láttán azonosítja a helyszínt abban a hatszögletű toronyszobában, ahol az ÁVH és az NKVD tisztjei az első nagy magyar koncepciós per vádlottjait, Rajk Lászlót, Szász Bélát és másokat vallattak és kínoztak. Fotók és tanúvallomások tanulmányozásával bukkan a diktatúra legsúlyosabb nyomaira Nádas Péter. Mindezt megírja a Kornis Mihály és Kenedi János által szervezett szamizdat Naplóba, majd a Helyszínelés című könyvébe. Az adás vendége Nádas Péter.
"A szakmaiság nem ismer oldalakat. Nincs két magyarországi kultúra, nincs két színházi szakma.”- fogalmazott Bodor Johanna, a Magyar Színházi Társaság nemrég megválasztott elnöke, aki azt ígérte, vissza fogja szerezni ennek a nagy
múltú szakmai társaságnak a presztízsét. Megválasztása óta újabb 6 színházi szervezet csatlakozott az MSZT-hez, amely gyakorlatilag semmiféle költségvetési támogatásban nem részesül, ellentétben a Magyar Teátrumi Társasággal, amelynek elnöke Vidnyánszky Attila, s akivel Bodor Johanna nemrég egyezkedni is próbált.
A Mindenki című élőszereplős rövidfilmjével szinte ismeretlen rendezőként 2017-ben Oscar díjat nyert, s az ezt követő filmjeivel is jelentős sikereket aratott. Idén a második játékfilmjét, az Egykutyát a Cinefest közönségdíjjal jutalmazta. Egy színházi előadás különös adaptálása, amely egyszerre nevetni és sírnivaló, ugyanis a mai fiatal felnőttek generációjának kilátástalanságáról, a magyar közélet velejéig romlott állapotáról, a nihilizmusról, és a legsötétebb jövőképről humorral és persze fájdalommal fest szélesvásznú panorámaképet. Deák Kristóf volt a Dobszerda vendége.
Neki köszönhető, hogy az Orbán Viktor által Magyarországról elkergetett Közép-európai Egyetem fontos utódintézményei még funkcionálnak, nem is akárhogyan, neki köszönhető, hogy a Blinken OSA Archívumában összegyűjtött rendkívül értékes anyagból a rendszerváltást megelőző és az azt követő idők lényegi eseményeiből rendszeresen izgalmas kiállításokat rendeznek. Neki köszönhető, hogy a magyar liberális értelmiség története nem vész homályba, hogy a Soros Györggyel meglévő magyar kapcsolatok még mindig működnek , s akkor csak egy töredékét soroltam fel Rév István, történsz, kutató érdemeinek Ő volt a Dobszerda vendége.
A filmvágás nem csupán technikai feladat, hanem önálló művészi alkotómunka, amely kulcsszerepet játszik a filmek végső formájának megszületésében vallja méltán A most életműdíjjal kitüntetett neves vágó, Sellő Hajnal. Fontosabb filmjei a Csínom Palkó, az Abigél, A törvénytelen, a Sorstalanság a Néma dosszié, a Pogány madonna, és az Angyalbőrben című TV sorozat. A sok jelentős filmes munka után a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendkívül népszerű oktatója lett, s emellett szabadúszó vágóként is dolgozott. Sellő Hajnal volt a Dobszerda vendége.
"Az emlékezetpolitika nem más, mint a történelem, a múlt hatalmi eszközként való használata"- állítja Standeiszky Éva, aki saját bevallása szerint véletlenül lett történész, azonban ez a véletlen oda vezette, hogy az 1956-os forradalmat rendkívüli alapossággal, új szempontok szerint és a korábbiakhoz képest váratlan megvilágításban sikerült feldolgoznia akkor, amikor még csak kevesen voltak, akik mertek ehhez a témához őszintén mertek hozzányúlni. A közelmúltban pedig a legújabb kori művészettörténetünk egyik különleges alakjáról, Kassák Lajosról jelentetett meg újabb korszakalkotó elemző kötetet. Standeiszky Éva a Dobszerda vendége.
Ha van élet, amely joggal és tárgyszerűen regényesnek nevezhető, az az emlékiratíró, ruha- és jelmeztervező, filmforgatókönyv író, filmrendező, néprajzkutató Tüdős Kláráé, minden bizonnyal az. És ha van élet, amely sokoldalúnak, színesnek, küzdelmesnek, bátornak és sikeresnek mondható, az a Tüdős Kláráról írt háromkötetes életrajzi regény szerzőjéé, Bódis Krisztáé; író, pszichológus, dokumentumfilmes, tehetséggondozó, a hátrányos helyzetű közösségek elkötelezett támogatója, s mostanában egyre inkább politikus.
Váradi Júlia beszélget. Művészportréiban igyekszik megismerni az alkotót, az alkotásait, az életét és azt is, hogy érzi magát a művész a mostani „bőrében”.
A Dobszerda adásainak videófelvétele elérhető a YouTube csatornánkon is.
A Dobszerda már podcast formában is hallgatható.
Iratkozzon fel a műsorra kedvenc online platformján!
Spotify
Apple podcast
Google podcast
Gyakran hallani mostanában olyasmit, hogy Románia is megelőz bennünket. Nem csak gazdasági és szocilis tekintetben, hanem a politikai jólneveltség, az Európához való értelmes viszony is közelebb áll a normálishoz. Minderről egy kiváló Erdélyben született és a 80-as években Budapestre költözött kollégámmal beszélgetek a Dobszerdában, aki nem csak újságíró, riporter, lapszerkesztő, irodalmi szervező, s nem csak az út szélén hagyott emberek gyámolítója, hanem keresett író is, aki így nyilatkozott romániai származásáról: "Szeretem magam Kárpát-medenceinek mondani, és ez jól is van így, komfortos, bár biztos nem elég precíz. De identitásképzőnek megteszi, elegánsnak érzem, mert integratív". A Dobszerda vendége Józsa Márta.
A 2025. szeptember 3-ai adás ismétlése:
"Táncsics Mihály, a munkásság és parasztság közös harcának első nagy képviselője a dolgozó nép szemével látta a magyar történelem nagy eseményeit, fontos korszakait. jobbágyként a maga bőrén ismerte meg az elnyomott parasztság életét, iparos legényként a munkásét, s mint tanító, az értelmiségét..." egy 1949-ben megjelent és még sok éven át használt tankönyvből nagyjából ennyit tudhattunk a 19-ik század egyik legizgalmasabb történelmi személyiségéről, a legradikálisabb forradalmárról. Nyár eleje óta egészen új ablak nyílt a magyar forradalom, a szabadságharc, a megtorlás, a kiegyezés, a polgárosodó Magyarország különös történetére, amelyet Spiró György Padmaly című regényének köszönhetünk. Ő volt a Dobszerda vendége.
Emlékeznek még Vida Ildikóra? Ő volt a NAV elnöke a 2014-ben, amikor néhány korrupt magyar politikust kitiltottak az Egyesült Államokból. Amikor váratlanul rárontott az amerikai nagykövetség akkori ügyvivőjére, aki angolul próbálta megtudni, mit szeretne tőle az utcán, a NAV vezető tisztségviselője tolmácsot kért. Na jó nagy botrányt kavart, amit persze nem az angol tudás hiánya okozott. A nagykövetet André Goodfriend másoddiplomata képviselte. Sok fontos intézkedés volt köszönhető neki. Ma Bécsben él, s nemrég közös könyve jelent meg Kocsis András Sándorral a politikai vita szerepéről. André Goodfriend volt a Dobszerda vendége.
Szeptember elején sok sok new-yorki magyar és nem magyar néző, színház és művészetrajongó vastapsát élvezhette az a magas színvonaló művész csoport, akik az idei - a harmadik - Hungary Live című művészeti program vendégeiként léptek fel Manhattanben. Színház, képzőművészet, díszlet-és jelmez tervezés, zenei előadások és sok egyéb zajlott. Pelsőczy Réka is tagja volt a sikeres magyar csapatnak. Ő volt a Dobszerda vendége, de persze nem csak erről kérdeztük, hanem a sok-sok izgalmas produkcióról, s amelyeknek folyamatosan részese, sőt a tanításról is szó volt.
"Éjjeli nyárfa, Álmaim jeltolmácsa, szeleknek fordít"- így szól az egyik gyönyörű Haiku Tóth Krisztina legújabb verseskötetben. Merre jár a szél, honnan jön, hová tart, kit merre fordít és fordított a múltban? Ezer kérdés, megannyi válasz. Már megint egy mélyre hatoló múltkereső kötet, ahogy azt a rendkívül termékeny költőtől, írótól, gyerekkönyv szerzőtől megszokhattuk. A Dobszerda vendége Tóth Krisztina, akitől azt is megtudtuk, mit érdemes megtartani és mit jobb elengedni a múltból. A Dobszerda vendége Tóth Krisztina, költő, író, műfordító.
"Táncsics Mihály, a munkásság és parasztság közös harcának első nagy képviselője a dolgozó nép szemével látta a magyar történelem nagy eseményeit, fontos korszakait. jobbágyként a maga bőrén ismerte meg az elnyomott parasztság életét, iparos legényként a munkásét, s mint tanító, az értelmiségét..." egy 1949-ben megjelent és még sok éven át használt tankönyvből nagyjából ennyit tudhattunk a 19-ik század egyik legizgalmasabb történelmi személyiségéről, a legradikálisabb forradalmárról. Nyár eleje óta egészen új ablak nyílt a magyar forradalom, a szabadságharc, a megtorlás, a kiegyezés, a polgárosodó Magyarország különös történetére, amelyet Spiró György Padmaly című regényének köszönhetünk. Ő volt a Dobszerda vendége.
A 2025. június 4-ei adás ismétlése:
Esti Iskola, Próbacsomagolás, Turul és dínó, Méreg, Lehet lélegezni, Amikor még csak az állatok éltek, Vagánybagoly és a harmadik Á, avagy mindenki lehet más, Alétheia él.
A 2025. május 14-ei adás ismétlése:
A Balázs Béla-díjas rendező, érdemes és kiváló művész 2021 óta él Amerikában. Azután döntött így, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, ahol 20 éve tanított, modellváltás címen a hatalom elfoglalta. Ugyanebben az időben egy dokumentumfilm forgatására hivatkozva házkutatást tartottak náluk felfegyverzett rendőrök, megfélemlítve az ártatlan családot. Úgy érezte, nem maradhatnak tovább Magyarországon. Szász János azóta sikeres karriert futott be az Egyesült Államokban is, mint színházi rendező, mind drámapedagógus és mint tanár. Az Angels in America (Angyalok Amerikában) című színpadi rendezését a washingtoni Arena Stage színpadán való bemutatása idején az év legjobb színházi előadásai közé választotta a The Washington Post.
