Archívum

Vérbeli magyar tanár, vérbeli rádiós, vérbeli filmkritikus, kiváló műsorszerkesztő, remek főnök, kiváló ember. Aki ismerte, csak jót tudott mondani róla. A magyar kultúra iránti figyelme, nyitottsága, objektív ítélőképessége sokat segített a hajdan létező Magyar Rádió hallgatóinak, később a hajdani 168 Óra című lap olvasóinak, de barátainak, munkatársainak, humorát nagyra értékelő környezetének a szó legszebb értelmében vett polgári látásmód elsajátításában. Bölcs István sajnos már nem lehet beszélgetőpartnerem a Dobszerdában, ahogy pedig még néhány hete terveztem, de barátai, kollégái, volt tanítványai közül sokakat megkérek, hogy hangosan emlékezzenek rá. Így tehát mégiscsak ő lesz a Dobszerda vendége. 

Megszólalók:

Farkas Zoltán, Szénási Sándor, Mélykuti Ilona, Bolgár György, Gömöri György, Pomogáts Béla, Berényi Judit , Pohl Pálma és Lajtay Péter

A Dobszerda vendége Snétberger Ferenc, gitárművész volt. A nyolcvanas évek elején egy német hangszerkiállításon a Fészek Klubban odamerészkedett a gitárokhoz és az egyik gyönyörű hangszeren játszani kezdett. Pillanatokon belül odalépett hozzá Babos Gyula, az akkori legjobb magyar dzsesszgitár művész és az ismeretlen fiútól azt kérdezte, nem akarna-e felvételizni a konziba, gitár szakra. Azonnal fel is vették. Így indult az útja a világhír felé. Ma Berlinben él, s amellett, hogy világhírű gitárművész, a roma holokauszt emlékére dalt is szerzett, saját együttesével a világot járja, és nem csak a saját gitárművészetére lehet büszke, hanem a most már 12 éve sikeresen működő Snétberger Zenei Tehetség Központra is, amely sok sok rendkívül hátrányos helyzetű tehetséges roma fiatalt segített zenetudása kiteljesedéséhez.

Váradi Júlia beszélget. Művészportréiban igyekszik megismerni az alkotót, az alkotásait, az életét és azt is, hogy érzi magát a művész a mostani „bőrében”. 

A Dobszerda adásainak videófelvétele elérhető a YouTube csatornánkon is.

A Dobszerda már podcast formában is hallgatható.

Iratkozzon fel a műsorra kedvenc online platformján!

Spotify

Apple podcast

Google podcast

 

RSS link

 

„Szinte az első megjelenésétől, 1966-tól megkerülhetetlenné tették őt hirtelen tágulni képes erőtől feszülő, gondolkodásra késztető műalkotásai, vibráló, eredeti, szokatlan szemlélete és markáns habitusa. Ekkortól vált fokozatosan a korszak legjelentősebb mesterévé, tanítványokat maga köré gyűjtő apafigurájává; a neoavantgárd konzekvensen új utakat kereső szabad alkotójává – vajákos sámánjává, zen mesterévé, pápájává avagy rabbijává"– írja Kőhalmi Péter esztéta Erdély Miklósról, akinek művekben és műfajokban gazdag életművéről a szerző tizenöt éven át tartó kutatása nyomán most olvasható az első átfogó monográfia. Kőhalmi Péter volt a Dobszerda vendége.

Építészmérnöknek készült, de erősebb volt benne a zene iránti vágy. Így lett a magyar jazz gitárművészet egyik legnagyobbja. 1987 óta tanít a jazztanszéken, jelenleg is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, az iskola big bandjének vezetője. Az általa tanított növendékekből kerül ki a két professzionális hazai jazz Big Band, a Budapest Jazz Orchestra és a Modern Art Orchestra tagjainak nagy része. A László Attila Band 15 éven keresztül állt a kortárs jazz világ élén, később megalakult a László Attila Quintet formáció ugyancsak élvonalbeli zenészekből. A boldog balladák mesterének nevezik, s mellette a legjobb tanárok között is számon tartják. Épp adásunk pillanatiban ünnepli 70-ik születésnapját egy hatalmas koncerttel a MÜPÁ-ban. László Attila volt a Dobszerda vendége.

Itt a Petőfi emlékév, amelyről így a legelején Margócsy István, Petőfi kutató, irodalomtörténész azt jósolja, hogy "lesznek konzervatív-nemzeti, de radikális baloldali Petőfi-ünnepek is, lesznek avantgárd ellenzéki megmozdulások, lesznek ünneplések a szibériai legenda jegyében, bizonyára lesznek még újabb újratemetések és rengeteg nemzeti színű zászlót fognak elhasználni Petőfi érdekében. Megvitatják majd (századszor): hős volt-e vagy áldozat, nemzeti mártír volt-e vagy forrófejű, meggondolatlan kamasz – ám mindennek egy lesz a mondanivalója: Petőfinek mindig igaza volt, amikor azt mondta, amit most mi éppen mondani akarunk. Margócsy István volt a Dobszerda vendége

Kislány korában utálta a főzelékeket, főleg a tökfőzeléket és a spenótot. De a levesekért sem rajongott. Azt, hogy  ebédelni kell, nem egyszer büntetésnek érezte. Egész gyerekkora tele volt szorongással, a legritkábban érezte csak, hogy élni jó. Betegségek, feszültségek, kiszolgáltatottság. Csak felnőttként értette meg, hogy az egyik fő oka mindennek a harmadik generációs trauma. S ennek feldolgozására az egyetlen gyógyírnak az írást találta. Mára több könyves, sikeres szerző, mellette cukrász, szakács, a gasztronómia szakembere.

Rubin Eszter a Dobszerda vendége, akinek legújabb könyve egy gasztro-erotikus szakácskönyv.

Minden nap úszik, kilométereket gyalogol, szép és vidám, és főleg olyan humora van, hogy szinte minden mondata után nevethetnékje támad az embernek. Ma is gyönyörűen szavalja el fejből az Arany balladákat, vagy Kosztolányi verseit és még mindig rendszeresen színpadra lép. Pedig nem volt könnyű élete, amely a hosszú és kegyetlen múlt század első felében kezdődött. A Dobszerda vendége a Kossuth és Jászai díjas színésznő és előadóművész, Csernus Mariann volt.

Miután társrendezője volt a sikeres Terápia című tv filmsorozatnak, egymás után aratta filmrendezői sikereit. Elsőként az Aki bújt, aki nem című megrázó dokumentumdrámával, majd a Védelem alatt című, üldözött anyákról szóló filmjével. A  “Remélem, legközelebb sikerül meghalnod” című első nagyjátékfilmjét, amely tinédzserek internetes zaklatásáról szól, több jelentős díjat is nyert. De színházi rendezéseivel is nagy sikereket aratott, az “Örökség”, amely a magyar cigányok és nem cigány magyarok közös történetének kérdéseit bogozza,  2020-ban elnyerte a Kortárs magyar drámadíjat. Emellett könyveket is ír, a legutóbbit  “Félúton Berlinbe” címmel felnőtt élet kezdés problémáiról szól. Tanított az SZFE-n, most a Free SZFE-n is, Schwechtje Mihály volt a Dobszerda vendége.

Amikor megkérdezte a Színház és Filmművészeti Egyetem rektorát, miért akarja azonnali hatállyal elbocsátani a doktori iskola éléről, Rátóti Zoltán azt válaszolta: nem tartozom magyarázattal. Holott a magyar klasszika-filológus, színháztörténész, irodalomtörténész, egyetemi professzor Karsai György még csak nem is tiltakozott a korábban felvetett modellváltás ellen, mert így kívánta megvédeni a doktori iskola integritását. Persze az tudható volt, Vidnyánszky mit tart róla, hogy csúnyán és főleg igazságtalanul olyasmivel vádolta, ami a legkevésbé sem jellemző rá. A 26 éven keresztül a legjobb tanárok közt számon tartott Karsai György volt a Dobszerda vendége, akivel ezen a gyalázatos történeten kívül sok másról is beszélgettünk, pl. a görög irodalomról és drámáról, a tanításról, a műfordításról és a színháztörténetről.

Pontosan tíz évvel ezelőtt 66 évesen halt meg Vallai Péter, eredeti nevén Valcz Péter, Jászai Mari díjas színész, előadó művész. Fia, Valcz Péter, aki ugyancsak színész és édesapja barátai létrehozták a Vallai Alapítványt, amely töretlenül igyekszik fenntartani mindazt, amit Vallai Péter a színház, a versmondás – ezen belül is különösen a Petri versek szavalása – de az anekdotázás, a barátság és még sok más területen nagyon magas szinten képviselt. Így most Vallai Napokat tartottak vers maratonnal, filmvetítéssel, blatt versennyel és egy felejthetetlen ebéddel, amelyen a volt pályatársak elmesélték, amire csak emlékeztek. Így a Dobszerda rendhagyó módon a sok híresség szereplésével felszolgált Vallaiebéd helyszíni tudósítását közvetítette utólag.

Vannak-e boszorkányok? Vagy legalább voltak-e? S ha voltak, kik voltak? Mit cselekedtek? Kinek és hogyan ártottak? Bizonyos válasz nincs, de az biztos, hogy a boszorkányok alakja évezredek óta kísérti az emberiség képzeletvilágát. Milyen indulatok, milyen feszültségek vezettek a boszorkány bűnbak-képzetének folyamatos újra termelődéséhez? Évtizedek óta ezek a kérdések foglalkoztatják Klaniczay Gábor történészt, a CEU professzorát, aki a boszorkányüldözések történetéről jenetetett most meg egy tanulmánykötetet. Ő volt a Dobszerda vendége, de nem csak a boszorkányokról, hanem a CEU elüldözéséről, Palkovics László és Kásler Miklós furcsa szerepéről is kérdeztem, hogy mit és hogyan ártottak a magyar tudománynak.

A rendszerváltás utáni magyar társadalom alapvető változásairól kevés szépirodalmi mű született. Egy frissen megjelent, nagyon is magán - mégis sokakra ráillő - történetből élesen kirajzolódik, mi csúszott el, mi lett a nagy reményekkel, amelyekkel euforikusan indultunk neki ennek az új világnak. "Nem vagy többé az apám", mondja ki a könyv főhőse egy kamaszkori kifakadásakor, amivel az elvált szülőpáros életét, de a sajátját is helyrehozhatatlanul megpecsételi. Hidas Judit a tipikus középosztálybeli zsidó család ellentmondásos világát mutatja meg, amelyben a politika átszövi az emberek mindennapjait, meghatározza a döntéseiket és az emberi kapcsolataikat. Figurái a budapesti értelmiség liberális és konzervatív szereplői, akik többnyire saját és generációjuk identitását keresik. A saját magunk által felépített falak szinte áttörhetetlennek bizonyulnak. A szerző több alkotásában is azt kutatja, hogyan alakul ki a végzetes előítéletesség. Hidas Judit, író volt a Dobszerda vendége.

"Rezignált nyugger dalszerző” mondja magáról Bródy János, aki új dalokat már nem ír, mert amiket most gondol a világról,  a háborúról, a tanárok helyzetéről, a magyar demokráciáról, nem dalba való témák. A 76 éves ikonról “Vallomások" címmel készített  portréfilmet Surányi András. Ez is, mint korábbi  dokumentumfilmjeinek legtöbbje azokra a meghatározó fordulatokra fókuszál, amelyek az elmúlt évtizedekben gyökeresen megváltoztatták az életünket, elsősorban itt, ebben a szűk kis térben, amit úgy hívnak, Magyarország. Surányi András, dokumentarista volt a Dobszerda vendége. 

Moholy Nagy Lászlóról nagyon sokan tudják, hogy magyar származású fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, hogy a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, majd az Új Bauhaus alapítója sőt, hogy a kísérleti filmek egyik úttörője is volt. Arról azonban kevesebbet hallottunk, hogy a nevéhez hogyan kötődött a biocentrizmus fogalma, s hogy mint média művész, hogyan kapcsolta össze a technológiát, a természetet és a művészetet. Elsősorban ez utóbbit kutatja Botár Olivér, a magyar szülőktől származó, Kanadában született világhírű művészettörténész professzor. Ő kapta idén a Moholy Nagy díjat a MOMÉ-n. 

Áll a kamera mögött, állítgatja blendét, próbálja, nem tetszik neki, újra belenéz, igazít. Nem is értem, miért van ennyi munka egy egyszerű Dobszerda beszélgetés videós rögzítésével. Aztán amikor visszanézem az elkészült you-tube videót, megértem. A tökéletesre hajt. És megtudom, hogy középiskolás kora óta szinte nem érdekelte más, mint a filmezés. És amióta kamerát vett a kezébe, csaknem  minden elérhető dokufilmes díjat  elnyert. Tükörkép, Hatalom, Cigaretta, A levelek, Melange, a Válaszút, mind az ő munkái.  A legújabb dokumentumfilmje, a “Ha egy kék lufi lennél” egy látássérült fiúról szól, s újabb sikerre számíthat.  November 10-én mutatják be Tatabányán ünnepélyes körülmények között. Králl Kevin, filmművész, a Klubrádió szerkesztő asszisztense és videó technikusa volt a Dobszerda vendége.

Sándor Anna volt a Dobszerda vendége. Annak idején, amikor Hollandiából Magyarországra költözött és a pesti belvárosban magán színházat akart alapítani, többen próbálták lebeszélni. De ő nem hagyta magát, így a Dob utcai Spinozában húsz éve működik az ország egyik első magánszínháza, a Spinoza Színház. Jubileumi programsorozattal, sok új bemutatóval és utcai örömzenével ünnepelték a huszadik születésnapot, jelezve, hogy eddig minden akadályt sikerült leküzdeniük. A Spinoza egyre sikeresebb színház, s az alapító, Sándor Anna maga is egyre sikeresebb színpadi szerző. Spinozáról, Freudról, Ferenczyről, Herzl Tivadarról, Robert Capáról és még sok jelentős emberről írt színművet, kamaradrámát. 

A Dobszerda vendége Márta István volt. "Amikor megismertem, épp Cseh Tamás születésnapjára készült az akkori Merlin Színházban. Olyan listát állított össze a színpadra lépőkből, akik mindegyikéért rajongott a közönség. Váratlan, de szinte mindig célba érő elképesztő ötletei, vitalitása, és mindeközben tökéletes alkalmazkodó képessége máig jellemzőek rá" - emlékezett vissza a műsorvezető Váradi Júlia. Márta Istvánnak többek között a Kapolcsi Művészetek Völgyét köszönhetjük, egy ideig a pécsi Zsolnai Negyedet vezette, és hát volt ő színházigazgató is, miközben nem mellesleg komponista és előadó művész. Most pedig egy nem szokványos koncert-performansszal ünnepelik 70-ik születésnapját a Magyar Zene Háza koncerttermében. Virágcsokor, ünnepi beszéd és könnyes visszaemlékezés helyett lenyűgöző hangos életmű- kaleidoszkópot élvezhet a közönség. 

2003 májusában egy lakókocsi állt a Moszkva tér közepén, amelyben minden pénteken délután 3 és 6 óra között. Aki fejből 10 percen át folyamatosan diktált valamilyen ott rögtönzött szöveget egy gépírónőnek, négyezer forintot kaphatott. A szó szerint átírt beszédek hétről hétre egy újság jellegű, "Időjárőr" címû kiadványban jelentek meg, amit kizárólag a Moszkva téri újságosnál lehetett megvásárolni 400 forintért. A Sugár János, képzőművész, intermédia művész, performer által kitalált akcióban elsősorban olyanok szólaltak meg, akiknek anyagi helyzetük, egzisztenciális állapotuk, életkoruk nem tette lehetővé, hogy nyilvánosan megszólaljanak. Drámai szövegek születtek. Ezeket most összegyűjtve olvashatjuk az ötlet gazdájának tanulmányával együtt, amelyet most egy Gravitáció című feldolgozó folyamat követ nemzetközi művészek bevonásával. Sugár János volt a Dobszerda vendége, akinek a sokféle bátor, olykor botrányt kiváltó művészeti akciója mindegyike arról szól, milyen irányba tágíthatóak a kortárs művészet határai?

„Az az igazság, hogy ifjú emberként Haydn mesterhez jártam kontrapunktra” – írja Nádas Péter "Haydn a panelban" című esszéjében. Ezzel az írásával barátjától, Esterházy Pétertől búcsúzott. A szöveget az éppen 80 éves író maga olvassa fel két zenemű között a most induló Haydn sorozat első koncertjén. Haydn 45. és 46. szimfóniáját szólaltatja meg a folyamatosan kísérletező, új formákat kereső Budapest Sound Collective nevű együttes, amelyet Dubóczky Gergely vezényel. Ő az egyetlen olyan fiatal magyar a karmester, aki Kocsis Zoltánnal, Fischer Ádámmal és Fischer Ivánnal is dolgozott, és aki matematikusi diplomával került a kortárs zenei szcéna élére. Dubóczky Gergely volt a Dobszerda vendége.

Egy dokumentumfilmes, aki a saját és korosztálya életének meghatározó mozzanatai, emlékei, múltbéli eseményei mögé néz, s mindezt meg is mutatja a nézőknek. Ráadásul olyan alapossággal, hogy ezekből a filmekből összeáll egy fél évszázad szinte teljes látképe. A szüleiről, Budapestről, a Balatonról, korunk néhány nagy költőjéről, írójáról, képzőművészéről, mint El Kazovszki, Tandori, Esterházy, Mándy, s most Bereményi, de a flaszter népéről, a plázák népéről, a birodalom iskolájáról, a belügyi oktatásról, a kémekről és besúgókról olyasmit is megmutatott, amit eddig egyáltalán nem tudhattunk. És akkor még nem beszéltünk a hasonlóképpen jelentős rádiójátékairól. Ezekről is beszéltünk Papp Gábor Zsigmonddal, mert ő volt a Dobszerda vendége.

Magyar szülők gyermekeként Svájcban nőtt fel, az Egyesült Államokban lett pszichiáter és kutató orvos, ma Singapurban él, idős emberek depressziójával foglalkozik. Sikeres első könyvét, amely eredetileg franciául jelent meg, most édesapja lefordította magyarra. Az "Egy döntés anatómiájá"-ban édesapja és nagyszülei hazaváltásának történetét írta meg a fiatal orvos, Szűcs Anna, aki Genf tartomány legjobb elsőkönyvesének díját nyerte el ezzel a könyvvel. Ő volt a Dobszerda vendége.

Nem akart hinni a szemének, amikor a múlt szombaton a SZKÉNÉ-ben lezajlott “III-ik Richard betiltva” című előadás után, amelyben ő volt a főszereplő, az üres nézőtér helyett egy zsúfolásig megtelt színház fogadta, ahol 80-ik születésnapja alkalmából civil, baráti kezdeményezésre 921 aláírással független Kossuth díjat adtak át neki. Fodor Tamást színészt, rendezőt, a Studio K alapítóját színésztársai, tanítványai, barátai, tisztelői és rajongói mellett a volt demokratikus ellenzék tagjai ünnepelték. Ő volta Dobszerda vendége.

Hogy a másként gondolkodók nem is túl széles csoportját bővíti, az már gyerekkorában kiderült. A táborban a “Fekete Villám” nevet választotta magának, és mindig valami turpisságon járt az esze. A mamája ugyancsak rendhagyó gondolkodású filmrendező, ő maga tehát ezért is játszhatott gyerekfilmekben. Aztán egyszer csak azt halljuk, ő is filmrendező lett. Harmadmagával elkészítette a közelmúlt egyik legjobb dokumentum filmjét a Nagyi-Projektet. Majd Borneóban kiderítette filmes társaival, hogyan lopják a fát a bennszülöttektől, hogy a Tokiói olimpián építhessenek belőle. Mostanra producerként is bemutatkozott. Víg Mihályról, a Balaton és a Trabant együttes hajdani frontemberéről remek dokumentumfilmet jegyez. Úgy tűnik, Révész Bálint sokat tud a régmúltról, a közelmúltról és a jelenről. Hogy mit gondol a jövőről, azt is megkérdeztük tőle a Dobszerdában, amelynek ő volt a vendége. 

A 2022. május 25-i adás ismétlése:

Hogyan lehet a legmagasabb szinten elsajátítani a vezetés kultúráját? Mitől alakul ki az a belső biztonság, amellyel sokszáz ember mindennapjait, munkáját, életszínvonalát, és az általuk létrehozott produktum minőségét tökéletes módon képes biztosítani? Többek között erról is kérdeztük Gazsi Zoltánt, a nagysikerű világcég, az Eisberg Hungary Kft. ügyvezető igazgatóját. Az általa vezetett különleges zöldségekre, salátákra, káposztákra specializálódott vállalatra az is nagyon jellemző, hogy komoly társadalmi felelősséget vállal. Támogatja többek között a Bátor tábort, a Baltazár színházat, a Bethesda kórházat, a gyermekek fejlesztéséért létrejött Edison platformot, a Születés és szülés minőségéért szervezett sétákat, tehát csupa nagyon fontos kulturális és egészségügyi kezdeményezést. Úgy tűnik, mindennek hátterében van valami csodaféle. Ezt igyekeztük megtudni a Dobszerda vendégétől.

A 2022. február 2-i adás ismétlése:

Az adás vendége a legendás Lángh Júlia volt. Az egykori rádiós tudósító, fordító, reklámszövegíró, szociális gondozó, újságíró, szerkesztő élt Párizsban, Münchenben, sőt többször hosszú időt Afrikában töltött, először óvónőként, majd csádi fiataloknak tanított rádiós újságírást. Az Afrikához fűződő szerelme újabb és újabb formában, regényben, novellákban, műfordításokban nyilvánul meg. Az adásban Váradi Júlia műsorvezetővel megpróbálták közelebb hozni a mai afrikai kultúrát a magyar hallgatókhoz.

A 2022. január 12-i adás ismétlése:

Egy egykori költőnő alteregójaként kortárs zenét csinál, énekel, de képzőművész is, valamint rádiójátékot készít holokauszt túlélő nagynénjéről és különleges társasjátékot is kitalált. Pátkai Rozina volt Váradi Júlia műsorvezető vendége 

A 2022. január 26-i adás ismétlése:

Mit tudnak arról, hogy Gálvölgyi János újabban egy Pintér Béla-darabban brillírozik? Többek közt erről is beszélgetett Váradi Júliával a Dobszerdában.

A 2022. február 9-i adás ismétlése:

Kovács Dominik és Kovács Viktor egypetéjű ikrek, együtt írnak, együtt nevelnek. Váradi Júlia beszélgetett az írópárossal.

"Elkezdek olvasni, és azonnal torkon ragad a lüktető élet. Marié, az enyém, mindannyiunké, akik két évezred fordulóját kaptuk ki kegyesen, a hosszú béke viharos éveit, a hippi korszakból örökölt széles, aztán egyre keskenyedő margókat a hivatalos kultúra, a polgári lét peremén. Minden a margókról indul. Minden fontos a margókon történik. Megyek befelé az erdőbe, az ismerős-ismeretlen világba, ami Mari maga.”- A GO című önéletrajzi regény előszavából származik az idézet. Írója a Németországban élő magyar filmrendező, Cantu Mari. Az idézett előszót az egyik legközelebbi barátja, Enyedi Ildikó írta. A Dobszerda vendége Cantu Mari, a magyar és a német ezredforduló kiváló krónikása volt.

1950-ben alapították a Móra Kiadót. Ma is a legnevesebb szerzők gyerekkönyveit, sőt néhányuk életművét is gondozza, többek között Kormos Istvánét, Lázár Ervinét, Mándy Ivánét, Szepes Máriáét és Szabó Magdáét és Fazekas Annáét. És természetesen Janikovszky Éváét, aki 1964 és 1981 között ifjúsági főszerkesztőként is dolgozott a kiadónál, amellett hogy kiváló gyerekkönyveket írt. Ma a fia, Janikovszky János a kiadó tulajdonosa, mert kezdettől fogva a szívén viselte, hogy édesanyja teljes életműve biztonságban legyen. Janikovszky János vérbeli üzletember, akinek könyvkiadói, divatcégei, színháza, sőt, még bababoltja is van, s nem mellesleg hatalmas kortárs gyűjteménye. Neki köszönhető az a nagyméretű album is, amely a huszadik századi magyar festészet egy kevéssé emlegetett, de most végre reflektorfénybe került művésze, Czene Béla különleges festészeti életművét mutatja be. Janikovszky János volt a Dobszerda vendége.

A Dobszerda vendége ezúttal Nádas Péter Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, esszéista. Amikor öt évvel ezelőtt megjelent a Világló részletek, azt mondta, nem hiszi, hogy ír még könyvet, mert nincs már elég energiája. Ez a jóslata szerencsére nem jött be. A nyolcvanadik évébe lépve új, jelentős kötetet tett le az asztalra, Rémtörténetek címmel. Nádas Péter, akit Esterházy az "utolsó magyar parasztíróként" aposztrofált, mindig tud újat mondani. Nemcsak a most megjelent regényben, hanem a Könyvhetet megnyitó beszédében is, amelyből megtudhattuk, hogy miért oly életbevágóan fontos mindannyiunk számára a földigiliszták veszélyes élete, s hogy mi, emberek vagyunk e pici élőlény legnagyobb ellenségei.