„1%
Útszélen

Vályogviskók

15/05/2022 08:05

| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió

"Minden jó lehet valamire háború esetén. A tárgyak és az emberek új funkciót és új nevet kapnak."

2022. május 12. Útszélen (2022. május 12., csütörtök 15:00)
44:10
00:00
Műsorvezetők: Józsa Márta Szerkesztők: Józsa Márta

Láttam ma egy fotóriportot egy Donyeck tartományi katonai kórházról. Omladozó vályogputrik, se tető, se ajtó, se ablak, az előtérben egy holttest kockás pokróccal letakarva. Egy másik fotón maga a hordágy látható: egy kiszerelt, ütött-kopott, véráztatta ajtó. Minden jó lehet valamire háború esetén. A tárgyak és az emberek új funkciót és új nevet kapnak. Ahogy az ajtóból hordágy, az emberből hős, áldozat, menekült, vagy éppen áruló vagy bűnös lesz. Pillanatok alatt. A tegnap még békésen tengődő parasztember, aki igyekszik betapasztani omladozó viskóján a vályogfalat, hogy ne dőljön rá, ma háborús áldozat. A tegnap még gyermekeit nevelő, netán olykor ittas urával folyton pörölő asszony, ma gyászoló anya, vagy nemi erőszak áldozata lehet. A tegnap még fiatal apa valahol Kelet-Oroszországból, akinek jó ötletnek tűnt, hogy beálljon a hadseregbe, ott lehet pénzt keresni, hogy eltartsa a családját, ma temetetlen halott egy bevetetlen ukrán mezőn. Ennek a háborúnak az egyik ürügye a szabad kisebbségi nyelvhasználat, ez nem egyedüli eset a történelemben. Nem kis mértékben függ a sorsunk attól, hogy hol születtünk és hogy mit osztott nekünk a gép. Aztán látok még egy képet, ez Erdélyben, Csíkszeredában készült. A magyarországi pénzből épült, parádés Erőss Zsolt stadionban. A lelátók alatt függönnyel, ágyakkal berendezett helyre kis kuckók, rengeteg gyerek, kötélen a száradó ruhák. Több mint egy évig azoknak a csíksomlyói romáknak az otthona, akik egy pusztító tűzvészben veszítették el viskóikat. Amelyek nagyjából úgy nézhettek ki, mint a leírt donyecki hadi kórház békeidőben. Nekik így sikerült, így élnek most. Ugyanarról a dologról beszélünk, nem véletlenül.

Józsa Márta jegyzete.

Az Útszélen témái voltak:

Mindenki az anyanyelvén a legokosabb, különösen gyerekkorban. Egy roma iskola, ahol bárki az anyanyelvén beszélhet, akkor is, ha azt nem értik a tanáraik – maximum valaki majd fordít nekik. És ettől még a magyarórákon is jobban tanulnak a gyerekek.

És: „...olyan társadalomban élünk, melyben alapszabály, hogy a politikus, aki kiállna a roma emberek emberi és szociális jogainak maradéktalan érvényre juttatása mellett, nem lehetne többé politikus.” – avagy mi a tanulsága egy erdélyi, roma telepen történt tűzvésznek.

Vendégeink:

Kerekesné Lévai Erika a Magiszter Iskola Tiszavasvári tagintézményének vezetője
Borbély András költő, társadalomkutató