Ugróiskola

Többségünk életében nem csak a legmeghatározóbbak, hanem a leghosszabban egy közösségben töltött időszak az iskolaévek.  Nem véletlen az osztálytalálkozók semmire sem hasonlító hangulata, azok a nagy megmérettetések a meg nem valósult és a módosult életpályák összevetése.

Mert a terveit mind beleszőtte
egy másik életbe,
és az fennakadt benne,
szóval nem is tudja melyikben él.

 – hogy ezúttal a 30Y dalszövegéből idézzek.

Az iskolai emlékek között igen nagy szerepet kap a diákcsínyek felidézése – és ha jól belegondolunk, ezek többnyire bátorság- és szabadságpróbák voltak. Amelyekért rendre büntetés jár a poroszos iskolarendszerben, amely a legkevésbé sem motiválja a gyerekeket arra, hogy merjenek magukért kiállni. A mostani,  átlagéletkorát tekintve nyugdíjkorhatárhoz közelgő pedagógustársadalom tagjai is abban a tudatban tanították végig áldozatkészen munkaéveiket, hogy fegyelmezetten tisztelték a hierarchiát, voltak főnökeik, még nagyobb főnökeik, akiknek tilos volt ellent mondani, és vannak a diákok, akiket ismeretekre és fegyelemre kell tanítani. Csakhogy – oly sok minden mellett – ezek mellett a társadalmilag rögzült viselkedésformák mellett is elszállt az élet. Az ismeretek megszerzése radikálisan más formában történik, mint akár csak 2-3 évtizeddel ezelőtt, és a békeidők szabad társadalmaiban is igénnyé vált, hogy tanárok és diákok magától értődően demokratikus formában, az iskolák polgáraiként szervezzék meg a közös dolgaikat. És ez az, amit errefelé a a hatalom nem tűr el. Igaz, békeidőnek egyébként sem neveznénk az elmúlt évtizedet, amikor állandóan süvített a háborús retorika, a verbális erőszak – és most ott állunk, hogy kint is, bent is meg kell küzdenünk a méltatlan csataterekkel. Most éppen a pedagógusoknak, szülőknek és gyerekeknek – és ezek a dolgok bizony összeérnek. Itt állnunk egy világjárványban és egy világháború fenyegetésével – innen szép felállni. Az iskolaélet szereplői most ezt megugrották.

Az Útszélen adásának témái voltak:

Ijesztő, ahogy a felnőttek mostanság döntenek a diákok, és egyáltalán: valamennyiünk sorsáról – mondja a pedagógusok melletti szimpátiatüntetést szervező diák.

Egy olyan, kizárólag rászoruló gyerekekkel foglalkozó alapítványi iskola, ahol a háború kitörése óta a diákjaik arról is tapasztalatot szereznek, hogy milyen az, amikor másokon kell segíteni – menekülteket fogadnak.

Józsa Márta vendégei:
Mihalics Lili, a szerdai szolidaritási diáktüntetés egyik szervezője
Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének pécsi ügyvivője
Mezei Katalin, a Burattino iskola alapítója, szakmai vezetője
dr. Pikli Natália, az ELTE anglisztikai tanszékének docense, volt középiskolai tanár