Vadász Gábor és Szőke Nikoletta az Ötösben

Vadász Gábor az interjúban elmesélte, hogy öt éve él már a fővárosban, de még mindig érzi, hogy mennyivel gyorsabb itt az élet, mint Békéscsabán, ahol született. Habár a karrierjében pillanatnyilag nem érzi ezt a pörgést. Gálvölgyi János csodálkozva hallgatta, hogy bár a 2017-es év után – amelyet Vadász Gábor is egy kiemelkedően jó időszaknak érzett –, nem lett folytatása az Életrevalók színpadra állítása sikerének. Azóta elsősorban kisebb szerepeket kap az „anyaszínházában” is. Hozzátette ugyanakkor Vadász Gábor, hogy a sorozatért, amelyben most szerepel, nagyon hálás. Ahogy az ügynökségnek is, aki segít neki további színészi feladatokhoz jutni, hiszen ő maga nem ismeri az ajtón kopogtatás rendszerét, ahogy ő fogalmazott. Elmondta, ha nincs mellette, aki támogassa, és vezesse, akkor nehezen tudja magát menedzselni.

Vadász Gábor most azonban a színház mellett karitatív munkát is vállalt, amelyet egyfajta missziónak él meg. Hátrányos helyzetű fiataloknak segít abban, hogy eljussanak olyan helyekre, lássanak olyan kulturálisan fontos dolgokat, amely más, amolyan „normális” környezetben élő gyerekeknek természetes. Hozzátette, szeretne visszaadni abból a sok jóból, amit egykor ő kapott másoktól. Eredetileg géplakatosnak tanult, és ha nem lett volna egy énektanárnője, aki meglátta benne a tehetséget, akkor magától talán bele sem vágott volna, pedig családjában többen is zenéltek. Az édesapja gitározott, alapvetően a korabeli könnyűzenét szerette, más rokonai pedig autentikus cigányzenét játszottak.

Fél 11-től Szőke Nikoletta jazz énekesnő volt Gálvölgyi János vendége, akiről kevesen tudják, hogy habár zenész családból származik, viszonylag későn döntött amellett, hogy az énekesi pályát választja.

Édesapja, Szőke Sándor cimbalmos, és Nikoletta zenei óvodába járt, úgyhogy már születésétől körülvette a zene. Mivel azonban 4 éves korában elköltözött az egész család Budapestre, és ő egy angol-magyar kéttannyelvű általános iskolába járt, eltávolodott a zenétől. Szinte villámcsapásként érte, hogy kedvet érzett a szalagavatóján énekelni, erre lehetőséget az iskolában, és meglepte környezetét, hogy milyen remekül énekel, hiszen addig nem is tudtak róla.

Még ezek után sem gondolta, hogy komolyabban kellene ezzel foglalkozni, némi közgazdasági tanulmány után végül az ELTE orosz-magyar szakát választotta.

Szőke Nikoletta hozzátette, megvolt benne a vágy, hogy színpadon énekeljen, csak bátorságot nem érzett magában. Akkor ismerkedett meg Barcza Horváth József nagybőgőssel – aki azóta a férje –, és ő mutatta be Winand Gábornak, későbbi tanárának. Winand Gábor vezette el a popdaloktól az improvizatív jazz zenéig. Ahogy Szőke Nikoletta az interjúban fogalmazott, akkor talált rá a saját világára.