Társaság nélkül nincs kávé- és teakultúra

Kávé vagy tea? A kérdés elsőre egyszerűnek tűnik, valójában azonban félrevezető. A beszélgetésből ugyanis hamar kiderült: nem az ital a lényeg, hanem az idő, amit rászánunk – és az emberek, akikkel megisszuk. "A kávét lehet egyedül inni, csak nincs sok értelme” – fogalmazott Nezvál Máté, aki szerint a modern kávékultúra egyik legnagyobb problémája a rohanás. Az elviteles pohár, a sétálva elkortyolt latte praktikus, de közben kiüríti a kávézás eredeti jelentését.

Rajzó-Kontor Kornélia a Magyar Japán Teaegyesület vezetője és Nezvál Máté elismert kávépörkölő mester, barista és a magyarországi „specialty” (újhullámos) kávékultúra egyik meghatározó alakja.

Lassítás presszótempóban

Még az olasz presszók gyors rítusa is társas esemény volt: belépni, köszönni, váltani pár szót, majd menni tovább. „Az sem arról szólt, hogy rohansz, hanem hogy kapcsolatba lépsz” – hangzott el a műsorban.

A magyar kávéházak fénykorában pedig a kávézás kifejezetten életforma volt. Írók, újságírók, gondolkodók ültek órákig egy csésze mellett. Nem a koffein miatt, hanem mert a kávéház félig nyilvános nappaliként működött. „Ha csak az italt nézzük, a kávé drága. Ha azt is, amit köré kapsz – már nem az” – jegyezte meg Nezvál Máté.

A tea mint tudatos megállás

A tea világa még egyértelműbben a lassításról szól. Rajzó-Kontor Kornélia szerint nincs olyan ital, ami mindenkinek egyformán jó lenne – a tea mindig az adott emberről és helyzetről szól. „A tea nem azt kérdezi, mit szeretnél inni, hanem azt: most mire van szükséged” – mondta.

A japán teaművészet gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza. Háborús időkben a teaház a béke tere lett: kardot letenni, leülni, figyelni. Az alázat itt nem megalázkodás, hanem jelenlét. „A vendég megérkezésekor nem sietünk. Előbb megérkezünk mi is” – fogalmazott Kornélia.

Kávé és tea: több a közös, mint hinnénk

A beszélgetés egyik tanulsága, hogy a kávé és a tea kultúrája közelebb áll egymáshoz, mint ahogy azt a hétköznapokban gondoljuk. Mindkettő hosszú utat tesz meg a termőterülettől a csészéig, és mindkettőnél döntő, hogy hol rontjuk el – vagy épp hol nem.

„Az a feladatunk, hogy ne koszoljuk be az ablakot a világra” – mondta Nezvál Máté a pörkölésről és elkészítésről. A jó kávé – akárcsak a jó tea – nem ott kezdődik, ahol isszuk, hanem ott, ahol megtermesztik.

Az idő mint ajándék

A rohanó hétköznapokban egyre nagyobb luxus megállni. Kornélia szerint a vendéglátás – legyen szó teáról vagy kávéról – valójában időajándék. „A legősibb kérdés nem az, hogy hogy vagy, hanem hogy kérsz-e inni” – hangzott el a műsorban.

Akár kávé, akár tea kerül a csészébe, a lényeg ugyanaz: nem sietve, nem egyedül, hanem figyelemmel. Mert ahogy a Sóskaramellában is elhangzott: társaság nélkül nem élet – sem a kávéé, sem a teáé.