„Vásároljon
Hetes Stúdió

Szlovák politikus: nem dicsérendő Orbán gazdaságpolitikája

3/11/2019 18:04

| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió

Nem gondolja, hogy dicséretet érdemel az orbáni gazdaságpolitika, elmaradt reformokról és súlyos korrupcióról, a szabad verseny hiányáról beszélt Ivan Mikloš volt szlovák pénzügyminiszer, akit Csernyánszky Judit szólaltatott meg a Hetes Stúdióban.

2019. november 02. Hetes Stúdió / részlet, Ivan Miklos-interjú (19.11.02.)
11:48
00:00

A szlovák gazdaság jóval a magyar előtt jár, pedig a mi mutatóink sem rosszak – látszólag. Mi a titkuk? Leszámítva az autóipart, ami önöknél is, ahogy nálunk, megdobja a növekedést.

Körülbelül 15 éve a magyar gazdaság a 3. helyen állt a volt kommunista blokk országai között Szlovéniát és Csehországot követve – visz vissza a 2000-es évek közepére Ivan Mikloš, volt szlovák miniszterelnök-helyettes. Aki a pénzügyi és a privatizációs tárcát is vezette a 2000-es évektől kezdve, és jelenleg elnöke és társalapítója a MESA10 gazdasági agytrösztnek. Ezenkívül az OECD-n keresztül számos nemzetközi gazdasági szervezetnek, csoportosulásnak tagja vagy tanácsadója, számos könyv szerzője. – Erről a rangos helyről csúszott vissza a térségben a 7. helyre, megelőzte őt Szlovákia, Lengyelország, Litvánia és Észtország is. Ennek alapvető oka, hogy az előtte állók mind reformokat hajtottak végre, míg Magyarország ezt elmulasztotta.

Milyen reformokat ért ezen?

 
Ivan Mikloš volt szlovák pénzügyminiszter (wikipedia)
 

Alapvetően strukturális, államháztartási reformokat, a külföldi befektetőket vonzó üzleti környezet megreformálását, és a gazdasági szabadságot biztosító újításokat. Amin alapvetően az állami elosztás mértékének csökkentését értem. Szlovákia ezeket nem mulasztotta el, tekintve az első és a második Dzurinda-kormányzást. A Világbank értékelése szerint 2004-ben a legtöbb reformot megvalósító ország lett Szlovákia – méghozzá világviszonylatban. Ezzel nagyon sok külföldi befektetőt közvetlenül vonzottunk az országba. Akkor alapoztuk meg a viszonylag magas és azóta is tartósnak bizonyuló növekedésünket, amely szemmel láthatóan fenntartható. És ebben az az érdekes, hogy miközben ennek a növekedésnek úgy lett az egyik motorja az autóipar, hogy nem kifejezetten azt az ipart célozta meg a gazdasági tárca, amikor külföldi befektetőket akart letelepíteni nálunk. Ám pontosan azért, mert átalakítottuk az adórendszerünket, rugalmassá tettük a munkaerőpiaci körülményeket. Ne feledjük, hogy a visegrádi négyek (V4) között egyedüliként az eurozóna tagjai is lettünk. Ezek együtt járultak hozzá ahhoz, hogy ma a világ első számú autógyártója vagyunk az egy főre jutó személygépkocsik gyártásában.

A magyar kormány állandóan azt mondja, hogy rengeteg kedvezményt ad az autógyártóknak, és ezért vagyunk sikeresek. Ezek szerint az Orbán-kormány által kötött autóipari szerződések mégiscsak jelentősen különbözhetnek az önök által biztosítottaktól, nemde?

Nem, nem. A szubvenciók nem meghatározóak ebben az összefüggésben. Minden V4-ország a legjobbat akarta kihozni az autógyártásból, ezért mindegyikük a maximális ösztönzőt kínálta. Ráadásul az Európai Unió szabályzata pontosan meghatározta ennek a mértékét is. Így a befektetés értékének a 15 százalékánál több kedvezményt senki nem tudott adni. Tehát nem ezen múlott, hanem a biztonságos befektetési környezeten és szerintem az euró bevezetésén is, ami előnyt jelentett a mi gazdaságunknak, míg az önökének aligha. Az uniós csatlakozás lökést adott, de mivel Szlovákia lett a legattraktívabb ország, már ami a befektetőket illeti, élre tudtunk ugrani.

Akárhogy nézzük, Magyarország több év lemaradásban van önökhöz képest.

Talán ezt így nem mondanám, de azért a számok mégiscsak magukért beszélnek. A 10-15 évvel ezelőtti állapothoz képest valóban lejjebb csúszott a ranglistán, és sorra megelőzték a többiek. Talán az elmúlt 2-3 évben javultak viszonylagosan a mutatók.

Igen, ennek szem – és fültanúi is vagyunk, mert a magyar kormányfő dicséri is a gazdaságpolitikát, és a GDP-növekedés kétségtelenül látványos nemzetközi összehasonlításban.

Azt azért nem gondolom, hogy dicséretet érdemel az ő gazdaságpolitikája. Úgy vélem, akkor jó egy gazdaságpolitika, ha szabad és fair a versenyszellem, ha az esélye van a minőség versenyének is.

Miért látja ezt ön Szlovákiában, hogy nem szabad és fair ez a versenyszellem?

Először is a már említett állami újraelosztás aránya önöknél nagyon magas, körülbelül 50 százalék. Ez a régióban, de még a Baltikumot is beleszámítva  - kiugró arányszám. Akik önöket megelőzik az egy főre jutó GDP-növekedésben, azokban az országokban 40 százalék körüli, vagy akár még annál alacsonyabb is. A második – ami miatt nem nevezhetjük szabadnak és kiegyensúlyozottnak a magyar gazdaságot, az az, hogy a kormány növelte részvételét az üzleti szférában, magyarán itt a visszaállamosítás mértékéről beszélek. Nagyarányú államosítást vittek véghez az energia- és a bankszektorban a magánbefektetések visszaszorításával. A harmadik pedig a korrupció. Míg 2012-ben Lengyelország után a második, megtisztelő helyen állt Magyarország, mára az utolsó helyre került a V4-ek között. A képlet pedig világos: minél nagyobb a korrupció, annál kevésbé szabad és fair a gazdaság.

Sok tényfeltáró újságírónak köszönhetően tudható, hogy a kormány a hozzá lojálisakat jutalmazza az állami közbeszerzésekkel. Amire a reakció, illetve ennek elkerülésére elég egyszerűnek tűnhet a válasz: a korrupció felszámolása csak kormányváltással valósítható meg.

Igen, valahogy így. Határozott meggyőződésem, hogy a liberális demokráciának nincs jobb alternatívája. Ami azt jelenti az én olvasatomban, hogy a liberális demokrácia és a szabadpiaci gazdaságpolitika egymást erősítve teremti meg a szabad és kiegyensúlyozott verseny lehetőségét – mind a politikai, mind a gazdasági szférában. Orbán Viktor pedig már 5-6 éve nyíltan hirdeti az illiberális demokráciát. Ami egyben azt is jelenti, hogy a politikai életben – a pártok, mozgalmak között – nincs szabad és egészséges versenyhelyzet. Márpedig, ha a politikában nincs egészséges versenyhelyzet, akkor annak egyenes következménye, hogy a gazdasági versenyhelyzet is keretek közé van szorítva. Ha egyszerűen kellene ezt megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy a korlátozott politikai befolyásgyakorlás visszaüt a gazdasági befolyásszerzésre is, illetve a gazdasági hatalommal visszaélés a politikai visszaélést is magával hozza. A két folyamat egymást erősíti, illetve a másik oldalon állók esélyeit korlátozza jelentősen. Talán Szingapúr kivételes ebből a szempontól, de ott kifejezetten egyedi a helyzet. Minden más országban világosan kimutatható, hogy amennyiben a politikai hatalom kiiktatja a versenyhelyzetet, azaz felszámolja a politikai szabadságjogokat, ott a gazdaság szabad működése is megbénul, ami korrupcióhoz, urambátyám-rendszerhez vezet. Meggyőződésem, hogy a liberális demokrácia ma az egyetlen járható út az egészséges politikai és gazdasági élet megteremtéséhez. Az önök helyzetét az súlyosbítja, hogy még ha ez is az állás, Orbán Viktor teljesen nyíltan vallja, nem titkolja, hogy nem kíván versenyhelyzetet teremteni sem a gazdaságban, sem a politikában.

A prognózisokkal ellentétben akkor ön azt mondja, hogy a magyar gazdaság kilátásai fokozatosan romlanak majd, nem előre, hanem lefelé vezet az útja?

Nagyon nehéz lenne ezt előre megmondani, mert mindez nagyban függ a világgazdaságtól, az európai gazdaság helyzetétől. Az azonban szerintem nem kérdés, hogy válság lesz, de nem tudjuk, mikor üt be. Az biztos, hogy a világkereskedelmi megállapodásokban beállt változások -, értve ezen a Donald Trump amerikai elnök által felbontott szerződéseket – szintén hozzájárulnak a válsághoz. A gazdasági lassulás jelei már egyértelműek. A német gazdaság helyzetében romlás figyelhető meg, ami Magyarország szempontjából, de még Csehország szempontjából sem közömbös, hisz össze vannak kötve ezek a gazdaságok. Németországban 0,5 százalékos lehet az idei növekedés, jövőre jó esetben 1 százalék. Mindenesetre számomra nem kérdéses, hogy az önöknél bevezetett illiberális demokrácia megfojtja a gazdasági szabadságot, hosszú távon teljesen kiiktatja a gazdasági versenyképességet. Oroszország tipikus példája a várható fejleményeknek, hisz Putyin rendszere a korrupció által vezérelt kapitalizmus mintaterméke. Hosszú távon nemcsak versenyképes nem lesz, de sikeres sem.

Mennyire tartja fontosnak, a gazdasági növekedés szempontjából meghatározónak az egymástól független monetáris és fiskális politika létét?

Nagyon fontosnak tartom, leginkább a fenntartható növekedés és a közkiadások finanszírozásának szempontjából. A magyar történések szemszögéből nézve ennek betudhatóan sikerült az államadósságot mérsékelni. Azonban felmerül a kérdés, hogy milyen áron sikerült? Mert ha az a fenntartható gazdasági növekedés kárára valósul meg, akkor kevésbé ítélhető sikeres lépésnek. A másik szempont, hogy tudvalevően attraktív a vállalati adózás alacsony mértéke, ugyanakkor a másik oldalról nagyon magasra emelték az áfát. Márpedig a magasnak mondható, 50 százalékos társadalmi visszaosztás mértéke nem finanszírozható ilyen körülmények között biztonságosan. A monetáris politika függetlensége tehát nagyon fontos lenne, de ha egy olyan kis és nyitott, sérülékeny gazdaságról beszélünk, mint a magyar, de akár a cseh gazdaságot is említhetném, akkor a független monetáris politika szinte kivitelezhetetlen, amit ugyebár az önök gyakorlata is bizonyít. Másrészt a külső, globális monetáris politika függvényében még kevésbé esélyes függetleníteni a monetáris politikát a fiskálistól. Harmadrészt a sérülékenység az euró hiányával is magyarázható.

Mit javasolna a magyar kormánynak: ideje bevezetni az eurót? Hisz már több mint 10 éve csak aggodalmak és a félelmek nőnek, az esély az eurozónába belépésre egyre kisebbnek látszik.

Nézze, a magyarok kőkeményen megtapasztalták, mit jelent külföldi valutában eladósodni. Euróban vagy svájci frankban olyan visszafizethetetlen adósságok keletkeztek, amelyek elkerülhetőek lettek volna, vagy mondjuk mérsékeltebb lehetett volna a forint bezuhanása abban az esetben, ha az egységes uniós valutarendszer része lett volna a magyar pénzpiac. Másrészről az üzleti környezet szempontjából is kedvezőbb lett volna korábban megtenni ezt a lépést. Persze nem akarnék túlzásokba esni, mert ugyan sikertörténet az eurozóna léte, de azért annak is megvannak a maga problémái. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy az euró jövője is elég bizonytalan most, épp a déli és az északi államok közti diszkrepanciák miatt. Mindezek ellenére szerintem a belépéshez szükséges feltételek teljesítése szinte azonnali és sürgető. Ellenben reformok nélkül nem tud sikeresen felkészülni és teljesíteni a magyar pénzpiac. Így tulajdonképpen már csak az a kérdés, hogy képes lesz-e az euró a maga problémáját megoldani, a lemaradók és a fejlettek közti tátongó különbséget kezelni.

Ezen a recessziót is érti?

Nem feltétlenül a recesszióra gondolok. Ha Görögországban és az utóbbi időben Olaszországban kialakult problémák nem oldódnak meg radikális reformok híján, akkor szerintem az eurozóna léte is veszélybe kerül. De valóban nyakunkon a recesszió a német gazdaság gyengülésével, mindenestre az eurozóna déli részének problémái lesznek ebből a szempontból perdöntők.

Az interjút a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Flickr.com

Hetes Stúdió
2019. november 2., szombat 15.00
Riporter: Csernyánszky Judit