Szlankó Viola: 120 ezer gyerek él veszélyeztető környezetben, erről tudniuk kell

Ráadásul Szlankó Viola szerint az is tudható egyéb szakirodalmi forrásokból, hogy ezeket az adatokat mindig szorozni kell egy tízessel minimum. - Tehát ezek az adatok meg kell, hogy legyenek a szakpolitikának is. Hogyha ezzel tisztában van, akkor felelőssége van az államnak, hogy ezeket a gyerekeket megvédje úgy, hogy például az alapellátást erősíti úgy, hogy a nevelőszülői hálózatokat, gyerekvédelmi férőhelyeket bővíti, mert jelenleg az is helyzet, hogy körülbelül három ezer gyerek vár gyerekvédelmi elhelyezésre. Őket azért nem tudják kiemelni az amúgy veszélyeztető környezetükből, mert nincs szakember, be kellett zárni gyerekotthonos csoportokat.
A szakemberek megfogalmazták az egységes javaslatrendszerüket, hogyha ezeket komolyan veszi a kormányzat, vagy akárcsak ezekből szemezget, akkor ezekből érdemi javulást lehet elérni - jelentette ki a gyerekvédelmi szakember.

Politikai téma lett a gyermekvédelemből

Szlankó Viola úgy látja, egyelőre a közbeszédben és a politikai kommunikációban valóban előrébb került a gyermekvédelem, de ez nem jelent tényleges előrelépést. - Talán azt lehet mondani, hogy annyiban változott a helyzet, hogy a társadalmi és politikai érdeklődés fokozódott az elmúlt évben a gyermekvédelem iránt. Ez egy érdekes, akár történelmi helyzet lehetne, hogy ennyire napirenden tartja a politika, és ennek megfelelően ekkora a társadalmi figyelem. Egyfelől a politika használja ezt eszközként, másfelől ott vannak az influencerek, értelmiségi körök, akik jobban megértették a probléma jelentőségét, és tudatosabban beszélnek erről – mondta.

Szerinte azonban mindez csak kommunikációs szintű változás. Az UNICEF és a Gyerekjogi Civil Koalíció – amely 36 szervezetet tömörít – másfél évvel ezelőtt egy 40 pontos javaslatcsomagot állított össze, amely azóta sem valósult meg. - Akkor és most is elmondtuk, hogy nincs elég szakember, hiányoznak a nevelőszülők, a pálya nem vonzó. Ebben nem történt érdemi előrelépés – hangsúlyozta.

Botrányok árnyékában

Az UNICEF vezetője szerint az utóbbi időszak botrányai – köztük a kegyelmi ügy, valamint több gyermekotthonban napvilágra került visszaélések – politikai dimenziót adtak a gyermekvédelemnek.  - Ez a téma most egy nagy politikai keretrendszer része lett. A kormányzat hozta be a központi kommunikációba, és ez valóban növelte a társadalom érzékenységét a gyermekvédelem iránt. De hogy mindez szakmai előrelépéshez vezet-e, az már politikai döntés kérdése – mondta.

A szakember szerint a közvéleményben gyakran az a kérdés merül fel, hogy a botrányok nyomán vonzóbbá válhat-e a gyermekvédelmi pálya. - Természetesen nem. Maximum azoknak, akik izgalmakat, politikai hercehurcát vagy konfliktust keresnek. De a gyerekvédelemnek az lenne a lényege, hogy nyugalom, biztonság legyen benne, ahol a szakemberek oda tudnak figyelni a gyerekekre, nem kell rettegniük vagy azon gondolkodniuk, hogyan jelennek meg a politikai narratívában - mondta.

Nincs változás 

Szlankó Viola szerint a visszaélések száma valójában nem nőtt az elmúlt időszakban, egyszerűen több ügy jut el a nyilvánossághoz. - Szerintem nem több az eset, csak hagyományosan sok. Évtizedek óta ugyanaz a probléma a gyermekvédelemben: nincs elég szakember, nincs megfelelő képzés, nincs anyagi és társadalmi megbecsülés. A traumatizált gyerekek helyzete így kezelhetetlenül magas kockázatot jelent, amit csak úgy lehetne csökkenteni, ha az okokat szüntetnénk meg és szakmai támogatást biztosítanánk a dolgozóknak – mondta.

Szerinte a helyzetet rendszerszinten kellene vizsgálni, például kutatásokkal összehasonlítani az állami, egyházi és civil fenntartású intézményeket. Most is felmerült, hogy az állam átadná a maradék gyerekjogi intézményeket az egyháznak. - Nem tudjuk, hogy jobb-e, ha egyházi fenntartásba kerülnek ezek az intézmények. Ez csak akkor derülhet ki, ha szisztematikusan vizsgáljuk a minőséget, és kikérdezzük magukat a gyerekeket is - magyarázta az UNICEF szakembere.

Szlankó Viola hangsúlyozta: a bántalmazás megelőzésének kulcsa a szakmai protokollok betartása és a dolgozók folyamatos képzése lenne. - Hiába van papíron gyermekvédelmi protokoll, ha nincs rá kapacitás, vagy nincs olyan szakember, aki komolyan veszi. Ezért kellene terápiás nevelőszülők, speciális képzések, intenzív szakmai támogatás, és a gyerekek jogi edukációja is, például hogy megértsék a különbséget a jó és rossz érintés között. Amíg ezek az evidenciák nem teljesülnek, addig nem lesz jobb a helyzet - jelentette ki a pszichológus.

A traumatudatosság hiánya

Szlankó Viola szerint a gyermekvédelmi dolgozók képzése nem készíti fel a szakembereket arra, hogy traumatizált gyerekekkel dolgozzanak.  - Ez az a traumatudatos képzés, ami például az Egyesült Államokban már régóta elterjedt. Vannak szakkönyvek, programok, terápiás nevelőszülői módszerek, amelyek pontosan azt írják le, hogyan reagál másképp egy traumatizált gyerek: fizikai, érzelmi, társas és kognitív szinten is máshogy működik. Egy apró, hétköznapi inger is extrém stresszreakciót válthat ki belőlük. Ezt a tudást kellene átadni minden gyerekvédelmi szakembernek, de a hazai képzésben ez jelenleg nincs benne – mondta.

A civil szervezetek – például a SOS Gyermekfalvak – ugyan időről időre tartanak ilyen felkészítéseket, de ezek egyedi kezdeményezések, nem rendszerszintű megoldások. Szlankó szerint a traumatudatos szemlélet viszonylag kevés költséggel beépíthető lenne a szociális képzésbe, és érdemben segítené a nevelőszülők, nevelők munkáját.

 

Nevelőszülők, kiégés és az amerikai minta

A szakember arról is beszélt, hogy a nevelőszülői hálózatban dolgozók rendkívüli terhelésnek vannak kitéve. - Az Egyesült Államokban van gyakorlat arra, hogy a nevelőszülő időszakosan pihenőt kap, helyettesítik, vagy akár hosszabb regenerációs szabadságra is elmehet. Magyarországon ennek csak a papíron létező, de valójában meg nem valósuló változata van. Ha nem is hét év után kapnak szabadságot, ahogy külföldön, elmennek maguktól – sokszor végleg a pályáról.

Szerinte óriási segítséget jelenthetne, ha a rendszer biztosítaná a nevelőszülők rendszeres feltöltődését, közösségi programokat, helyettesítést, sőt: szakmai képzéseket. - Ezeket mindig vágyják a nevelők. Nemcsak tudást ad, hanem azt az élményt is, hogy szakemberként tekintenek rájuk – tette hozzá.

A gyerekotthonok világa

A szakember hangsúlyozta, hogy a szakmai kompetencia mit sem ér, ha a gyerekotthonok fizikai és működési körülményei tarthatatlanok. Egy nemrégiben nyilvánosságra került esetben harminc gyerek zsúfolódott össze egy tizenöt fős intézményben, kanapékon és matracokon aludva, miközben az épület beázott és ezt a miniszterlnök érkezése miatt megpróbálták eltüntetni. - Ilyen körülmények között nem lehet türelmesnek és traumatudatosnak maradni – jegyezte meg a pszichológus.

 Az is súlyos probléma, hogy a gyerekek harmadát szegénység miatt emelik ki a családból – derül ki egy 2017-es ombudsmani jelentésből. Ez ellentétes a gyermekvédelmi törvénnyel és a gyermekjogi egyezménnyel, amely tiltja a pusztán anyagi okból történő kiemelést.  - Ráadásul az állam így sokszor egy ugyanolyan, sőt rosszabb szegénységbe helyezi a gyerekeket, mint amiből kiemelte őket. Miközben egy gyerek intézményi ellátása évente 4–5 millió forintba kerül – hivatkozott Szlankó Herczog Mária neves, gyermekvédelmi szakértőre.

Ellenőrzés és felelősség

Szlankó szerint a rendszer legfontosabb tartópillére az lenne, hogy világos normák alapján működjön, és ezek betartását ellenőrizzék. - Ha egy gyerekotthonnak van gyermekvédelmi irányelve, akkor a dolgozók belépéskor ezt megkapják, aláírják. De az aláírás önmagában semmit sem ér: érteniük kell, hogy mit jelent a zéró tolerancia a bántalmazással szemben, és tudniuk kell, hová fordulhatnak, ha szakmai segítségre van szükségük. Ugyanez vonatkozik a gyerekekre is: nekik is érteniük kell, hogy van kihez fordulniuk, ha sérelem éri őket - mondta.

A szakember hangsúlyozta: ha a vezetők elhallgatják a visszaéléseket, az átöröklődik az intézmény kultúrájába. Ha viszont egyértelmű normává válik a bántalmazás elleni fellépés, az természetesebbé teszi a jelzést és a reakciót.