Szellő István: Egy profi mindig legyen fegyelmezett

Mielőtt az RTL-hez került nyolc éve dolgozott a televízióban, ahol külpolitikai műsorokat szerkesztett és vezetett, riportokat készített és dokumentumfilmeket gyártott. Az esti híradó nagy népszerűséget és figyelmet hozott az életébe, nap mint nap többen megállítják, valaki csak üdvözli, de van olyan is, aki beszélgetni akar vele. A királynő temetésének forgatásán még Angliában élő magyarok is felismerték, süteménnyel kínálták és fotózkodtak vele a metrón. Azt meséli, a kereskedelmi televíziózás kezdetekor kapott a szerkesztőségük olyan, kézzel írt levelet is, amelyben egy lánykollégium diákjai azt kérték a szerkesztőktől, hogy ne szakítsák meg bejátszásokkal Szellő István mondanivalóját, mert ez őket zavarja. Akkoriban rendszeresek voltak az ilyen és ehhez hasonló levelek. De sosem szállt a fejébe a népszerűség. Nem az ismertség volt a célja, amikor újságíró és tévés lett, egyszerűen izgalmas munkának látta, riportokat akart készíteni. A külsős terep mostanában ritkábban adatik meg, de fontosnak tartja, hogy néha kimozduljon a stúdióból. Jobban szereti a terepmunkát, ahol helyszíneket mutathat meg, és beszélgethet az eset résztvevőivel. Ha felkínálnák az utazóriporter szerepét, elgondolkozna rajta, elfogadja-e.

 

Nem szereti, amikor valaki azt gondolja róla, hogy ő csak egy televíziós arc, aki bemegy hatra és hétkor már jön is el, vagy amikor hírolvasónak nevezik, mivel ilyen nincsen. Ahhoz, hogy valaki abban a székben üljön, rengetek napi munka, felkészültség szükséges. Valamint az a profizmus és adottság, hogy olyan hosszú időn át tudjon együtt dolgozni a kollégáival, mint ahogy Erős Antóniával teszik példátlan módon. A csatornával kölcsönösen elégedettek egymással, nem akar máshova menni, és már nem is keresik, hiszen őt már a nézők az RTL-el azonosítják.

Úgy érzi, az RTL híradója pártoktól függetlenül próbál hiteles, objektív tájékoztatást adni. Vannak bizonyos szakmai normák, amiknek ez a híradós műhely megfelel, és ami a világon is bárhol megállná a helyét. Szereti megtartani maga körül a jó hangulatot, azt mondja, fontos egy munkahelyen, senki ne érezze azt, hogy magas lóról beszélnek vele, mert valaki esetleg ismertebb a másiknál. Senkivel nem volt komoly, személyes konfliktusa, a kisebb nézeteltéréseket is szereti nyugodtan tisztázni. Akkor sem kelt ki magából, vagy gyanúsított senkit, amikor bő harminc évvel ezelőtt szőrén-szálán eltűnt egy Václav Havel-el készített interjúra.

A híradós munkát félkatonai szervezetnek véli, hiszen itt mindent időben és pontosan kell csinálni. Folyamatosan készenlétben van, mindig ugrásra kész, ha bármi történik, mennie kell. 2001 szeptember 11-én a nászútjáról fordult vissza, amikor értesült a történésekről. Nem várták el tőle, de az újságírói lelkiismerete ezt diktálta. Hiszen az ilyen helyzetek miatt lett híradós. Neki a legnehezebb időszakokban sem áll meg az élet, neki olyankor is be kell menni és fel kell olvasni a híreket. Volt egy-egy nap, közeli szerettei elvesztésekor, amikor nem bírt ott lenni, de másnap már újra a képernyőn volt, és a nézők nem láttak rajta semmi változást. Azt mondja, egy profi mindig legyen fegyelmezett.

A beszélgetés visszanézhető a Klubrádió YouTube-csatornáján is. Iratkozzon fel rá!