Srádi Péter: Várjuk a döntéshozókat a pszichiátrián egy ügyeletre

„Hiányzik a szakmai tervezés, nincs stratégia, előrelátás, nem látni, honnan hova szeretnénk eljutni és hogyan” – mondta a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában Srádi Péter pszichiáter szakorvos, aki szerint a magyar pszichiátriai ellátórendszer működése súlyos strukturális és humánerőforrás-válság jeleit mutatja.

A pszichiáter szerint ma a rendszer alapvetően az ügyeletekre épül, amelyek a délután 4 és reggel 8 közötti időszakban biztosítják az ellátást. „60 óra a teljesíthető munkaóra egy héten, de aki aláír egy többletmunka-szerződést, az 72 órát is dolgozhat. Erre szükség is van, különben nem lehetne kiállítani az ügyeleteket” – fogalmazott. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a budapesti pszichiáterek március végéig adtak határidőt a válságban lévő ügyeleti rendszer megmentésére, ezt követően nem vállalnak önkéntes többletmunkát.

A fővárosi kórházak pszichiáterei három konkrét feltételt fogalmaztak meg a kormány felé a működőképesség fenntartása érdekében:

– az országos pszichiátriai intézet élére pszichiáter végzettségű megbízott főigazgató kinevezését,

– 2026 márciusától minden pszichiátriai ügyeleten szakorvosi jelenlét biztosítását, akár külső szerződéssel is,

– valamint a budapesti pszichiátriai ellátórendszer érdemi strukturális újraszervezését, humánerőforrás-stratégia kidolgozását és a régóta halogatott infrastrukturális fejlesztések elindítását.

A helyzet sürgős rendezését közösen kérte a Magyar Orvosi Kamara, a Srádi Péter vezette Magyar Orvosok Szakszervezete, a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Addiktológiai Társaság is.

Arra a kérdésre, hogy „összeomlott-e a rendszer”, Srádi Péter úgy válaszolt: „Részben igen, részben nem. Nincs beteg, aki ellátás nélkül maradna, de nem mindegy, hogy valakit pszichiáter lát el a sürgősségi ellátásban, vagy egy másik szakterület orvosa, esetleg rezidense.” Hozzátette: alapszintű elvárás lenne, hogy mindenhol pszichiáter vagy pszichiáter szakorvos felügyelete alatt álló rezidens legyen ügyeletben.

Szerinte a túlterhelés hosszú távon önmagát erősítő válságfolyamattá válik: „Akik rendkívüli munkában teljesítenek szolgálatot, kiesnek a napi szintű ellátásból, ez egy gyűrűző probléma.” Úgy fogalmazott, a budapesti kollégák célja nem az ellátás ellehetetlenítése, hanem annak javítása. A humánerőforrás-helyzetet különösen súlyos problémának nevezte. „Nem tudjuk pontosan, hogy hol hány orvos van, hány szakorvos, hány rezidens. Nincs átfogó, nyilvános statisztika, mióta nem az orvos kamara kezeli ezt” – mondta. Szerinte az újraszervezés egyik alapfeltétele éppen az lenne, hogy pontos adatbázis készüljön a rendelkezésre álló szakemberekről. „Össze kellene gyűjteni, hogy miből lehet gazdálkodni, mert stratégia nélkül nem lehet működő rendszert építeni.”

 

Srádi Péter szerint a jelenlegi helyzet egy eredetileg helyi munkaügyi konfliktusból indult ki, amely a munkáltató és a munkavállalók között alakult ki. A dolgozók és a szakszervezet több jelzést is tettek, valamint korrekciós intézkedéseket kezdeményeztek annak érdekében, hogy a korábbi időszakhoz képest jelentősen megnövekedett elvándorlást mérsékelni lehessen. A rendszer sérülékenységét azonban jól mutatja, hogy a fenntartói döntések – illetve azok elmaradása – miatt ez a helyi probléma továbbgyűrűzött, a helyzet fokozatosan eszkalálódott, és végül fővárosi szintű válsággá nőtte ki magát. A feszültséget tovább erősítette, hogy számos intézkedésről – például átvezénylésekről, más kórházakban elrendelt felvételi zárlatról – az érintett szakemberek nem hivatalos csatornákon, hanem közvetve, vagy a sajtóból értesültek. A pszichiáter szerint egy krízisben lévő intézmény működését súlyosan nehezíti az átlátható, őszinte kommunikáció hiánya: ha nem világos, mi a probléma, hogyan akarják kezelni, és milyen lépések vezetnek el a megoldásig. Megfogalmazása szerint mára a helyzet országos szintű ellátási kockázattá vált, ezért elengedhetetlen lenne a Nyírő Gyula Országos Intézet problémáinak gyors és hatékony rendezése ahhoz, hogy országos szinten is stabilizálható legyen a pszichiátriai szakellátás.

Vidéken még rosszabb a helyzet

Srádi Péter szerint vidéken még nehezebb hozzájutni a pszichiátriai ellátáshoz, és a probléma egyértelműen országos léptékű. Úgy fogalmazott, hogy Magyarország a nyugat-európai országokhoz képest is súlyos szakemberhiánnyal küzd: míg felnőtt pszichiáterből körülbelül 12 fő jut 100 ezer lakosra, addig gyermekpszichiáterből mindössze három, országos szinten pedig ötvennél is kevesebb szakember dolgozik ezen a területen. Emiatt hosszú várólisták alakultak ki, a halasztható ellátások – például szakvizsgálatok, így az ADHD-kivizsgálások – akár éveket is csúszhatnak. Bár a sürgősségi ellátás jelenleg még működik, a várakozási idők már nemcsak az állami rendszerben, hanem a magánellátásban is hónapokra nyúlnak, ami jól mutatja az egész rendszer túlterheltségét.

"A magyar ellátórendszernek óriási adósága van a gyerekek és a gyerekes szülők számára"

"Nagyon rosszul állunk gyerekpszichiáterek számával. Kevesen is választják ezt a szakmát, kevesen maradnak meg a szakmában, a közellátásba pedig főként. Nagyon sok ember áramlik ki a magánellátásba és továbbra is van külföldre vándorlás. A legutóbb megjelent hírek szerint 50-nél kevesebb gyerekpszichiáter van az országban, tehát ez három orvost jelent 100 ezer emberre nézve, ami bődületesen alacsony. Az orvosi szakképzéssel pedig az a probléma, hogy ezt nem lehet egyik napról, másikra megoldani. Legalább 11 év mire valaki szakvizsgát kap. Úgy véli, ha elkezdenének most foglalkozni azzal, hogy a szakorvosok számát növelni szeretnék, arra egyrészt sokkal több forrás kell, illetve sokkal jobban oda kéne helyezni a fókuszt a munkakörülményekre. Megemlítette, hogy a gyerekellátásban nagyon sok nő dolgozik, de a rugalmas munkafeltételek a egészségügyben abszolút nem adottak. Pedig egy női orvos is ugyanúgy küzd olyan problémákkal, hogy hogy adja le a gyerekét, hova tudja vinni óvodába mi van, ha beteg, ki fogja helyettesíteni. Srádi, úgy véli vannak olyan nem pénzigényes lépések amiket meg lehetne oldani, hogy az embereket a közegészségügyben tartsák. De ez szerinte nem jelenti azt, hogy ne kellene forrást rakni a rendszerbe.  Emellett motiválni kell az embereket, mert "nem fát szeretnének vágni az orvoslásban sem, hanem  minőségi ellátást végezni".

A pszichiátriai betegek vannak a sor végén

A szakorvos beszélt arról is, hogy a pszichiátria nagyon hátul van az orvosi ranglistán. "A pszichiátriai betegek is az ellátási sor végén vannak. Ez abban is megnyilvánul, hogy például a pszichiátriai betegek átszállítása egyik intézetből a másikból, ugye általában már a hajnali órákra jut, amikorra már mindenkit elvittek mindenhova, akkor jöhetnek ők. De mondjuk egy öngyilkossággal próbálkozó paciensnek a felügyelete sokszor nem megoldott optimálisan egy traumatológián, vagy egy toxikológián, és az átszállítása ilyen szempontban sürgősséggel indokolt lenne, de erre nem mindig kerül sor" - magyarázta Srádi Péter.

A szakszervezeti vezető szerint a pszichiátria érdekérvényesítő képessége rendkívül gyenge, mind szakmai, mind társadalmi oldalon. A pszichiátriai problémákkal élő emberek többsége nem szívesen beszél az állapotáról, és amikor akut krízishelyzet megszűnik, ritkán jelzik az ellátással kapcsolatos elégedetlenségüket is. Emellett sok beteg eleve rossz szociális helyzetből érkezik, így a társadalmi érdekérvényesítésük is korlátozott. Ez egy negatív spirált indít el, amelynek következménye, hogy mára egyre kevesebben akarnak pszichiáterek lenni.

"Most is van olyan fővárosi kórház, ahol van betöltetlen rezidensi státusz, amelyet hosszú ideje nem sikerül feltölteni, miközben lenne képzőhely és szakmai kapacitás. „Ha Budapesten ez a helyzet, akkor el lehet képzelni, mi történik vidéken” – tette hozzá. A szakma egyszerűen nem vonzó a fiatal orvosok számára, részben a körülmények miatt, részben a megbecsülés hiánya miatt.

 

Ezt egy személyes élménnyel is érzékeltette: első munkahelyére jelentkezve olyan látvány fogadta, „mint a Viharsziget című filmben” – egy 1800-as évekbeli, ködbe burkolózó, elhagyatott tébolyda képe, amely inkább egy horrorfilm nyitójelenetére emlékeztetett, mint egy modern gyógyító intézményre. „Nem az az első gondolata az embernek, hogy itt szeretne dolgozni” – mondta, hozzátéve: míg más szakterületeken modern, kulturált környezet várja az orvosokat, a pszichiátria sok helyen még mindig lepusztult infrastruktúrával működik. Szerinte az elhivatottság önmagában nem elég: a rossz körülmények és a tartós túlterheltség évek alatt felőrli a motivációt, ami tovább mélyíti a szakemberhiányt.

Arra a kérdésre, hogy mit mond el a magyar társadalomról egy éjszakai ügyeleti ellátás így válaszolt: "Azt mutatja, hogy abszolút nem vagyunk jól. Egy ügyeletben visszatérő probléma az a addiktológia, az alkoholmegvonás; napi szinten találkozunk ezzel. Látszik, hogy a társadalom is tűzoltásnak használja a pszichiátriát, tehát a legtöbb ember addig foglalkozik a pszichiátriai nehézségekkel, ameddig muszáj. Azt látjuk, hogy a társadalom sem úgy tekint a lelki egészségre, mint egy hosszú távon fenntartandó, fontos jólétet szavatoló valamire, hanem ameddig probléma van, azt oldjuk meg, hogyha nincs probléma, akkor pedig ne foglalkozunk vele a továbbiakban. Úgyhogy nagyon lehangoló összképet fest a társadalom állapotáról és a magyar egészségügyi ellátásról egy pszichiátriai ügyelet. Szívesen látjuk a döntéshozókat és az ágazat vezetését is a Nyírő Gyulában egy ügyeletre. Megnézhetik, hogy milyen állapotok és milyen beteganyag kerül hozzánk" - fogalmazott zárásként a pszichiáter.