Rontása tört ránk a dúló viharnak – Kárpáti Iván jegyzete

Jön a pénz, nem jön a pénz. Már nem csak naponta jönnek a szembe a „tuti értesülések” Brüsszelből, vagy valamelyik magyar kormányzati forrásból, hanem gyakorlatilag néhány óránként. Elég ránézni a forint árfolyamára, kiválóan követhető rajta a folyamat. Mennyit bukunk? 6 ezer milliárdot? „Csak” 3 ezret? Jön az egész? Miből induljunk ki? Navracsics Tibor kincstári optimizmusából? Uniós tisztségviselők félmondataiból?

Egy biztos, hatalmas a kapkodás. A színfalak mögött nyilván mindent megígérnek Orbán emberei. Én az eddigiekből azt prognosztizálom, hogy papíron létrehozzák az összes intézményt és mechanizmust, ami egy működő demokráciában valóban biztosítaná, hogy senki ne vigye haza az összes pénzt. Hogy aztán úgy működjenek, mint az Állami Számvevőszék, az Alkotmánybíróság, a Médiatanács és a többi díszlet, ami mögül már régen kirohadt a tartalom, a lényeg.

Ha abból indulunk ki, hogy az EU vezetői nem komplett hülyék, akkor csak azt feltételezhetjük, hogy túl akarnak lenni ők is ezen az egészen, össze akarnak hozni egy újabb rémes kompromisszumos félmegoldást. Végül Orbán Viktor megkapja amit akar, még azt is belekalkulálta, hogy nem az egészet. Nem baj, a hálózata ebből is működtethető lesz, majd 20 százalékkal csökkentik a jachtjaik fogyasztását. Népszerűségét meg sem karcolja a történet. Hiszen hívei vallják:

„Rontása tört ránk a dúló viharnak,
Ordas had áradata kelt ellenünk.
Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak,
S tudtuk, egy életen át kell küzdenünk.”