Purosz Leonidasz: Húsz óra, tizenhat nekrológ
6/08/2023 18:09
| Szerző: Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Purosz Leoniadsz Húsz óra, tizenhat nekrológ című versét hallgathatják meg a szerző előadásában.
Az az ambíció, amellyel Purosz Leonidasz négy évvel ezelőtt megjelent második – és az első komoly nagy kiadónál megjelent – kötetében jelentkezett, talán kicsit olyan, mintha a nemzedékében és akkori korosztályában oly népszerű Szabó Benedek dalait akarta volna magasabb értelmiségi szintre emelni. A generációsnak is ható önreflexív tartalom mellett pedig – amelynek magvait Magyarországon persze alighanem legalább részben meddő talajra szórják – az a közeli pályatársaitól, pl. Vida Kamillától sem idegen tendencia is jellemzi verseit, hogy a nyelvi megformálás helyett a hangsúly valamilyen radikális társadalmasítás felé tolódik el – ebben persze nagy különbségek vannak az irodalmi nyelvre annak gesztussá tételével rákérdező, de azt mégicsak erősen használó Locker Dávid vagy épp a nyelvileg jóformán valóban eszköztelenített Vida között.
Purosz Leonidasz is abban az adásban olvasta föl a mától itt, a honlapunkon is meghallgatható és az értelmiségi státusba való beérkezés ellentmondásait is feszegető versét Tükörfordítás című kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunkban, amelyben Vida és Locker fent jelzett versei is elhangzottak – utóbbitól A reflexió tőrt ragad című aránylag korszakos opusz, amelyet később majd ugyancsak elérhetnek itt, a Klubrádió honlapján is. A másfél évvel ezelőtt sugárzott műsorban Purosz telefonon is becsatlakozott az adásba, de már három és fél évvel ezelőtt is Belső közlés című zenés irodalmi műsorunk vendége volt, ahol Szegő János beszélgetett vele, és eredetileg ebben a műsorban hangzott el először ez a verse is, amelyet azután a tematikus Tükörfordításban is hallhattak a hallgatók. Az egykori adás nemcsak Purosz verseiről, hanem zeneválasztásáról is emlékezetes lehet, például a Bëlga Pipitánc című dala miatt, amely olyan markánsan jeleníti meg a megalázás bulikultúráját, hogy abból bizonyára Purosz is meríthetett témái kiválasztásánál.
A vers a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgatható meg.
A vers eredeti, írott változata:
Húsz óra, tizenhat nekrológ
Nyár közepén É., aki szerintem az
ország harmadik legjobb fellépője volt,
tragikus hirtelenséggel meghalt.
Anyám lehetett volna,
szívelégtelenség vitte el.
Nehéz elképzelni szülés közben É.-t,
pedig a leghátsó sorban mindig ült
egy általános iskolás fiú.
Azt is, ahogy hagymalevest főz.
Anyát meg nehéz elképzelni színpadon.
A fiú tehát anya nélkül nő fel –
eltűnik nyomtalanul, vagy
a megalázó tanoncéveket átugorva
teljes értékű fellépőként kezd.
A boldog kamaszkort átugorva.
Ezt a versenyelőnyt fogják irigyelni
tőle közvetlen kortársai, a barátok.
Nehéz ám megküzdeni minden tapsért,
elfogadni, gratulálni éveken át.
Az én anyám bolti eladó.
Felhívtam, jöjjön az állomásra értem.
Húsz óra alatt tizenhat nekrológ született,
tizennégy szerzője híresebb volt nálam,
tizenkettő közelebb állt É.-hez –
úgy számoltam, két–három év munka, és
én is elgyászolhatok valakit a címlapon.
Anya szerint én vagyok az ország
legjobb fellépője. Úgy számoltam,
minimum húsz–harminc év munka, hogy
engem is címlapon gyászoljanak el.
Gyújtottam egy mécsest É.-ért.
Egyszer azt mondta nekem: ez szép volt,
máskor, hogy irigyli a kívülállóságomat.
Egy újbudai kifőzdét mutattam neki.
Te szeretted, kérdeztem anyát.
Nem ismertem, mondta.
Ettem a hagymalevest tovább,
aztán megkérdeztem anyát,
a bolti eladót,
egyébként engem ismer-e.
