Purosz Leonidasz: Drága Kishúgom és Anya

Rádiónk irodalmi műsora nem minden pályakezdő költőt lát hamar vendégül első kötete megjelenése után, de az apai ágon görög származású, dél-alföldi születésű Purosz Leonidasz határozottan közéjük tartozik. Szegő János már az Egy férfi sosem hagyja félbe című kötete megjelenését követő évben beszélgetett vele a Belső közlés stúdiójában, ahol az alkotó több friss versét is felolvasta a hallgatók számára.

A Független Mentorhálózatban Peer Krisztián mentoráltjaként Purosz tisztára csiszolta azt a karakán, pszeudoönéletrajzi és „pszeudotársadalmi” versnyelvét, amelyben a korszak és generációja problémáit – például a párkapcsolatok vagy a nemek viszonyának témáit, a tekintély, a hagyomány és a trendek kérdését – fogalmazza meg érthetően, vállaltan kissé egyoldalú narrátori pozíciójának hála ugyanakkor zavarbaejtően és elgondolkodtatóan is. Ezek egyik mintapéldája az a vers is, melyet mától itt, honlapunkon is meghallgatnak, illetve el is olvashatnak.

A kortárs popkultúra ismerői számára különösen ismerősen csenghet Purosz verseinek tónusa, amely nem utolsósorban Szabó Benedek dalaira is emlékeztet. Nem is véletlenül, hiszen Purosz egyik kedvenceként éppen a Szabó Benedek és a Galaxisok Hőlégballonok Budapest felett című számát hozta el zenés-szöveges műsorunkba még tavaly februárban.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers eredeti, írott változata:

Purosz Leonidasz: Drága Kishúgom és Anya

mellettetek állok.
Higgyétek el, nekem is fájt látni,
hogy viselkedett a szülinapján apa.
Az ajándék jógabérletet félredobva
felsóhajtott: ne már. Bassza meg,
tényleg erre kell költeni a pénzt?
És ez tényleg megalázó,
nem a szokásos hiszti.

Most lehet nevetni, de én
érzékeny és empatikus vagyok.
Utálom, ha ölelgettek, igen,
ez valamiért sajnos így maradt.
De bárki mást meg tudok ölelni,
tudom azt mondani: ne haragudj,
azt is: sírj nyugodtan, nincs
semmi baj. Sírni is tudok.

És mondták már azt lányok,
hogy mellettem voltak először: nők.
Nem úgy, ahogy felénk értik,
hanem, hogy magabiztosak
és szabadok, szabadok, szabadok.
Pedig még szerelmesek sem voltunk.
Jó volna megmutatni nektek, milyen
vagyok kettesben egy lánnyal.

Különben az is probléma, hogy
egy jógabérlet tényleg baromi drága.
Illetve komolyan: jógázni apát?
És az is probléma, hogy a családunkban
mindig a férfiak az okosabbak,
ami aggaszt, mert ráerősít
idejétmúlt sztereotípiákra.
Ezért egy kicsit haragszom is rátok.

Ahol én élek, nem ilyenek a nők.
Magabiztosak, vagy azzá tehetők.
És a feminizmus sem csak az, hogy
szabadon költhetik a pénzt.
De hát úgy beszélek, mintha
be lennétek ide zárva.
Félreértés ne essék:
nagyon finomakat főztök.

Ti már nem fogtok megváltozni,
drága Kishúgom és Anya.
Én sem fogom szeretni az ölelésetek.
De ígérem, a házasságom más lesz:
nem válok olyanná, mint apa,
és ha a lányomtól jógabérletet kapok,
megölelem, még ha jógázni
végül nem is megyek el.