Praktikumból művészet – Japán arcai

Az előző héten Dr. Vihar Judittal, a Magyar–Japán Baráti Társaság örökös tiszteletbeli elnökével tovább analizáltuk az emojikat, és általuk eljutottunk Japánba, ahonnan a jellegzetes piktogramok származnak. Akkor kizárólag erre a témára fókuszáltunk. És mivel annyi izgalmas és ismeretlen dolog, szokás, hely, különleges atmoszféra és sok-sok ellentmondás hazája Japán, muszáj volt megvizsgálnunk jobban a 248. epizódban.

Vihar Judittal ebben az adásban arra is kitértünk, hogy bár a japán a változékony nyelvek közé tartozik, például az igevégződések újra és újra átalakulnak, bizonyos alapvető szokások, mint a szavak nemek közötti felosztása még mindig jelen van a kommunikációban.

Ma is megtartották, hogy mely szavakat használhatják a férfiak, és miből áll a női-, illetve a gyermeknyelv. Azonban a nőknek nem csupán a szavakra kell ügyelniük, hanem arra is, hogy tisztelettudóbban ejtsék ki azokat. Mostanában talán ez az elvárás valamennyit lazult. A múlt században, még annak második felében is, ha egy nő nem így beszélt, közönségesnek számított, ma már egyre több lány igyekszik emancipálódni, ezért szándékosan használ férfi szavakat, hangsúlyozta az irodalomtörténész.

Vihar Judit kiemelte, bár a japánok ragaszkodnak a régi dolgokhoz, mert úgy érzik, még szükség lehet mindenre, az életük legtöbb területén látható valamilyen mértékű változás, ami a globalizáció eredménye. És részben a megfelelési kényszerüké, hogy kialakítsanak egy olyan Japánt, amit a turistáknak szánnak.

Korábban a végletekig hajtották magukat a munkában egész héten, majd hétvégén egészen szélsőséges módon és mértékben eresztették ki a gőzt. Ráadásul mindezt részben kötelező jelleggel, mert a munkahely elvárta, hogy minden kolléga jöjjön el. Az asszonyoknak pedig el kellett nézni ezeket az elhajlásokat. Ma már sok cég vezetője belátja, hogy nem élhet vissza a munkavállalók szabadidejében, és hangsúlyozottan arra ösztönzi őket, hogy megszokásból ne csatlakozzanak, csak ha van kedvük, máskülönben, menjenek nyugodtan haza a családjukhoz. Dr. Vihar Judit hozzá tette, mostanában elsősorban a még nőtlen férfiak vezetik le ilyen módon a felgyülemlett feszültséget munka után.

Ugyanakkor azt is elismerte a szakértő, hogy a japánok egyre inkább szeretnének kibújni ebből a szorításból, habár nem mindenkinek sikerül, mert ha már megszoktak valamit, akkor egyszerűbb nem változtatni.

Sokakra éppen ezért jellemző a bezárkózás, nevezetesen 40 ezer ember nem mozdul ki a lakásából. Azt is kiemelte Dr. Vihar Judit, hogy ez a szorító fegyelmezettség is egy régi hagyományból ered. A szamuráj kultúra ugyanis még mindig áthatja az egész társadalmat.