Péntek Orsolya: A nagy havazás

Péntek Orsolya a kortárs magyar próza egyik izgalmas szerzője. Szövegeinek a műfaja, a regény, illetve tónusa, a valóságnak a személyes emlékeken keresztül történő leírása egyaránt a korba vetett egyéni realitást igyekszik minél tágabban megragadni – ebben az utóbbi években talán csak Halász Rita lett párja. Péntek eredetileg képzőművészként indult, végül irodalmi munkássága is éppolyan meghatározóvá vált. Egy budapesti lány testvérpár gyerek-, majd fiatal felnőttkoráról szóló regénytrilógiájának első kötetét, Az Andalúz lányait 2014-ben, a harmadik, Hóesés Rómában címűt pedig két évvel ezelőtt jelentette meg; a kettő között láttuk vendégül irodalmi műsorunk, a Belső közlés stúdiójában, közel hat éve, amikor éppen a trilógiája második kötetén, a Dorka könyvén dolgozott. Ebből olvasott föl az adásban a Szegő János műsorvezetővel folytatott beszélgetése közepette.

A részletben a testvérpár nyolcvanas évekbeli kiskamaszkorába pillanthatunk be, és a konkrét tárgyi emlékek mellett – amilyen a havazás vagy épp a szamizdat – a kultúra és a mindennapok viszonyába, valamint a vágyak és a valóság egymást átfonó szövedékébe is betekintést nyújt mind az egyén, mind pedig a Kádár-kor végének egyszerre talajt fogott és talajt vesztett polgári származású családjának szintjén; mindennek pedig az említett emlékezetes 1987-es nagy hó ad foglalatot.

A regényrészlet a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgatható meg.