Pajor Tamás: Én vagyok

Pajor Tamás éppolyan legendás személyisége a magyar underground zenei és dalszövegvilágnak, mint Menyhárt Jenő, Müller Péter Sziámi, Vig Mihály vagy Vető János: az Európa Kiadó, az URH és a Kontroll Csoport, a Balaton, illetve a Trabant együttesek mellett a Neurotic zenekar is azok közé tartozott, amelyek a rendszerváltás utáni magyar könnyűzene egész profiljára hatottak. Pajor még a fordulat előtt, 1987-ben megtért és a Hit Gyülekezete tagja lett; az ő esetében a kereszténnyé válás ténylegesen megmentette őt a súlyos drogfüggőség fokozódó kockázataitól. Pajor ezután lázadás helyett formálisan a tisztes polgár életét élte, dalszövegeiben azonban ezután is megőrzött valamit nonkonformizmusából. A világnézete ugyanakkor többnyire önmaga korábbi életének tagadásává vált, így dalai sokszor valami ürességet is hordoznak magukban – ezt a ürességet viszont Pajor arra használja, hogy parodisztikusan reflektáljon az aktuális műfajokra és trendekre, a közönségességnek dalainak zenei és szövegvilágával is tükröt tart.

Az elmúlt években kezdte írni azokat a slamszerű verseit, amelyeket szózenének nevezett el, és egyként készített belőle zenei produktumokat, valamint szavalásra szánt verseket is. Ezek közül olvasott föl egyet Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban, melynek öt évvel ezelőtt vendége volt. Szegő Jánossal a stúdióban a Neurotic és az Ámen zenekar dalairól is beszélgettek, de az adás előtt szójáték-párbajt is vívtak Pajorral, aki az Én vagyok című slamversében az egokultuszt hívja tetemre kecskerímek segítségével és azzal az időnként előadódóan egyszerre tanulságos és igaz zárlattal, hogy „most gyereknek tűnsz, ki védi saját faját, saját fajátékát”.

A slamszöveg a hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgatható meg.