„Zajlik
Belső közlés

Locker Dávid: Pappa Pia

27/03/2021 19:30

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Locker Dávid Pappa Pia című versét hallgathatják meg Valcz Péter színművész előadásában.

2021. március 27. Belső közlés (2021.03.27. Locker Dávid)
02:09
00:00
A szélesebb körben egyelőre ismeretlen, jelenleg egyetemista szerző fiatal életkora és olykor hektikus vérmérséklete ellenére már imponálóan komoly formaérzékkel és határozott nyelvi kifejezőerővel bír; nem véletlenül nyerte el a harmadik helyet a legígéretesebb kötet nélküli pályakezdőnek járó Petri György-díjért folyó 2020. évi versenyben.

A mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgatható versét Valcz Péter olvasta föl tavaly év végén a kitüntetés első három helyezettjét bemutató adásunkban. A költemény beszélője maró önreflexióval rajzolja meg átlagos vidéki értelmiségi szüleihez fűződő viszonyán keresztül tulajdonképpen saját magával kapcsolatos ambivalenciáit, és zárlatával egyúttal a családi háttér meghatározóságáról szóló lehetséges vitákat is nyomatékosan varrja el, amikor a poétikai és narratív képesség dominanciájának szégyenteli hatalmával való szembesüléssé fordítja azt át.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg.

A vers eredeti, írott változata:

Locker Dávid: Pappa Pia

Tizenhat évesen Nietzschét olvasok
egy párizsi padlásszobában.
Nagyjából fél óra múlva
– mikor már elég bölcsességet szedtem össze
a morál genealógiájáról –
a kávéház felé veszem az irányt.
A párizsi padlásszoba:
az emeleti szobám Csákváron.
A kávéház:
a nippekkel kirakott ebédlő a földszinten.
Miközben kicsomagolom
a márványsajtot,
a rabszolgamorálról
és a ressentimentről értekezem:
arról, hogyan hatja át az alacsonyrendű embert
a nemes iránti ellenszenvvel vegyes irigység.
A szüleim zavarodottan aháznak,
míg összekeverik a majonézt a ketchuppal;
a csajom, aki nálam tölti a szombatokat,
csodálattal néz rám.
(Tulajdonképpen ezért az arcáért
csinálom az egészet.
Másfél év kell neki,
hogy elhagyjon azzal:
„valami igazira vágyik”.)
A tévében közben felzúg egy romantikus komédia.
„Ez is csak azoknak a birkáknak való” – mondom
megvető mosollyal – „akik képtelenek szembenézni
a Sorssal.”
Anyám gyorsan el is kapcsolja a csatornát:
„Nem tudom, ki hozta be ezt a hülyeséget.
Tudod, hogy mi nem szoktunk ilyeneket nézni.”
Pár óra múlva,
mikor dugás után lebattyogok vízért,
önfeledt nevetést hallok.
Megtorpanok.
A szüleim a Pappa Piá-t nézik.
A lépteimre hátrafordul apám,
és Balázs Klári sikoltozásáról
zavarodottan a Discoveryre kapcsol.
Aztán mindketten a földet nézik.
Aztán mindhárman a földet nézzük.
A hazugságon kapottak szégyene mégis
csak az én vöröslő arcomé.