Női szerepek színházon innen és túl

10 órától Dr. Czingel Szilvia kulturális antropológus arról beszélt, hogyan változott meg a női alak, és persze annak megítélése az elmúlt évszázadokban. A kutató elmondta, az 1880-as évekre tehető az átalakulás kezdete. Mivel addig általános volt a fűzőviselet, egy bizonyos női sziluett is. Az orvosok azonban hamarosan rájöttek, hogy rengeteg belgyógyászati problémáért felelős az erőszakos ruhadarab, így arra ösztönözték viselőiket, hogy dobják el. Ezek után bár a természetesebb formák váltak divatossá, sajnos újra a nagyon karcsú, a 1920-as évekre már a fiús alkat dívott, amely fűző nélkül új kihívások elé állította a nőket.

Czingel Szilvia hozzátette, bár a férfiaknak való megfelelési vágy kényszerítette a nőket a fűzőbe, mivel a 19. században az orvosok többsége férfi volt, így végül is a férfiak is szabadították meg a nőket ettől a viselettől.

A kulturális antropológus elmondta, az első világháború sok szempontból hozott változást a nők életébe. A fronton harcoló férfiak helyett nekik kellett sok munkakört betölteni, amelyeket nem lehetett volna elvégezni fűzőben, így többek között ezért is mondtak le a viseléséről, és ekkor kezdett kialakulni az a típusú alsóruházat, amelyet ma is ismerünk. A test felszabadulása pedig valamelyest a lelket és a „hangot” is felszabadította, ezzel több mozgásteret adva a nőknek.

A műsor második félórájában ezekről a lehetőségekről is mesélt Enyedi Éva, aki színművészként alárendeli magát a rendező, a színdarab elvárásainak, dramaturgként, pedig neki felelnek kollégái.

Enyedi Éva elmondta, a színházhoz már egészen kisgyerek korában közel került, az édesapja ugyanis színháztörténészként sok különböző előadásra kapott jegyet, és vitte el rájuk a családját. Zömmel erdélyi előadásokra, hiszen ők maguk is Erdélyből származnak. Enyedi Éva Désen született, és négy éves volt, amikor a családja Magyarországra költözött.

Nemcsak a színház, hanem a néptánc is hamar beépült az életébe, amelyet szintén erdélyi gyökereinek köszönhet, és amely tudását most kamatoztathatja a Pintér Béla Társulatban.

Enyedi Éva színház iránti fogékonysága kamaszkorában már színjátszó körökhöz való csatlakozásban is megmutatkozott. Olyannyira komolyan vette az amatőr színjátszást, hogy közölte, nincs ideje a gimnáziumra, így azt magántanulóként végezte el. A szülei ugyanakkor ragaszkodtak hozzá, hogy szerezzen diplomát, és ő maga is tovább akart tanulni, így angol szakra jelentkezett.

Csak ezt követte a dramaturg szakma elsajátítása. Bár azt hozzátette Enyedi Éva, hogy saját társulatában annyira speciális a munka, hogy nem igazán hasonlítható össze azzal a kőszínházi jelleggel, amit tanítanak is.

Mint elmondta, ő azért van, hogy Pintér Béla műveinek valamelyest tompítsa a nagyon aktuális élét, mert ő fontosabbnak tartja egy előadásban a személyes, az emberi vonatkozást.