Ne bánts! – Velekei László: „Féltjük őket a parkban, a szórakozóhelyen, a metrón, de közben a legtöbb erőszak családon belül történik.”

"Átsegíteni nem biztos, hogy átsegít, nem ez volt a célunk. Maga az előadás sem kínál megoldást, feloldást. Sajnos, a téma folyamatosan körbe vesz minket" – mondja Velekei László. A koreográfus nem tagadja, szereti a dráma oldaláról megközelíteni a történeteket, de ez az előadás nem konkrét választás volt. 8 éve kapott egy felkérést rá, de a librettót elolvasva tudta, ez nem az ő világa, túl sok benne a durva cselekmény. Nem volt elsődleges, hogy az erőszakot túl nyersen bemutassa, úgy képzelte, finoman árnyalva épp ugyanoda el lehet jutni. Pont ezt a sejtetést véli a darab egyik erősségének: csak elindít a nézőben egy folyamatot, a többit a közönségre bízza.

Nem egyeztek meg az elképzeléseik a befektetővel, így magukra maradtak. Azonban addigra az egész társulatnak fontos lett a darab. Védett házakban ismerkedtek bántalmazott anyákkal és gyerekekkel, akik a pszichiáterekkel és rendőrökkel együtt rengeteg történetet meséltek el. "Eljött a pillanat, amikor egyszerűen nem tudtuk már befogadni azt a sok szörnyűséget. Úgy tudom, hogy a gyermekeket ért bántalmazás több mit 90 százalékát családon belül követik el. Féltjük őket a parkban, a szórakozóhelyen, a metrón, de közben a legtöbb erőszak családon belül történik" - tette hozzá.

A pár nap alatt elkészült darab a Győri Balett életének a része lett, pedig kaptak hideget-meleget. Sokan úgy vélik, a színpadon nincsen helye ennek a témának, azonban az alkotók számára a legfontosabb visszajelzés és a művészetük visszaigazolása a közönségtől kapott reakciók. Az egyik zártkörű főpróba után 380 meghívott fiatalból harmincketten kértek rajzban segítséget. Velekei szerint ezek a segélykiáltások mindenkit letaglóznak. Az áldozatok száma sajnos továbbra is stagnál; a statisztika alapján mindig van a nézők között 4-5 olyan ember, aki áldozat. Az előadások után bántalmazottak és bántalmazók egyaránt üzenhetnek és kérhetnek segítséget is. Az igazgató a mai napig úgy érzi, hogy minden előadás alatt a társulat is kicsit áldozattá válik: "Ahogy egyre jobban foglalkozom ezzel a témával látom, látom, olyan harc, amit nem szabad feladnunk".