Egyszer, egy pillanatra megsajnáltam Orbán Viktort. A választás napján történt. Miután a volt miniszterelnök leadta a szavazatát, egy újságíró megkérdezte tőle, megbánt-e valamit az elmúlt tizenhat évből. Ő pedig azt válaszolta: „Köszönöm szépen, jól vagyok.”

Csak a rend kedvéért jegyzem meg, mert a politikai emlékezet igen rövid, hogy a német kancellár és a francia elnök az utóbbi években már úgy kerülte Orbán Viktort, mint a leprást.

Hogy a letűntnek hitt kor mennyire jelenvaló, azt éppen a rezsim bomlástermékei bizonyítják, konkrétan a szándékos kiszivárogtatások az Orbán papa valóságos bevételeiről, arról, hogy az aranykonvoj elrablására maga Orbán adott utasítást, és jönnek még dolgok, amelyek felméréséhez a legelszabadultabb fantázia is gyerekes képzelgés volt csupán. Száz tonnás Argentinosaurus-ok másznak elő a mocsárból, folyik róluk a bűzös lé.

Amíg mások közjogi szerepe, függetlensége vagy hitelessége volt terítéken, Sulyok Tamás ritkán hallatta a hangját. Most, hogy a saját tisztsége került politikai vita középpontjába, hirtelen fontos lett a jogállam, a demokrácia és az alkotmányos rend.

Esetünkben a Sándor-palota erkélyéről, ahonnan úgy, de úgy tud lenézni, hogy pillanatnyi tisztánlátást sem tudunk kiolvasni a tekintetéből. Nem érti, hogy lehet az, hogy jogi háttér ide vagy oda, a közönség bizony nem csak arra szavazott, hogy eddigi gazdájától elszakítva hánykolódjék, hanem arra, hogy eddigi irányítóját követve tűnjön el oda, ahová való.

A frissen ülésező parlament nem módosítja a gyülekezési törvényt. Amelyet elődje a könyvdarálás ihletettségében alkotott. Így az idei Pride-ot jogilag a tavalyi, lényegében minden demokrata által iszonyodva bírált törvényi körülmények között tartják meg. Ha addig nem változik valami. Valahogy ennek a jogszabálynak a módosításakor kifulladt a vehemens rendszerváltó lendület.

Tizenhat évnyi rikácsolás, ijesztgetés, ellenségeskedés, háborús és békepropaganda egyszerre – hát ebből tényleg elég volt. … A teljes zűrzavar, elviselhetetlen médiazaj. Most akkor ennek vége lesz? Vagy …?

A Kárpát-medence külpolitikai géniuszának hála azonban az előző kormánynak még a mindenkinek járó pénzt sem sikerült hazahoznia, cserébe a nagy, hm, semmiért. A Tisza-kormány első időszaka egyébként bizonyára részben arról szól majd, hogy rácsodálkozunk olyan antifideszes jelenségekre, mint az átláthatóbb kommunikáció vagy az, hogy nem lopnak.