Mi maradt a „topkegyenc” után?

Új ablakban

2021. március 08. Reggeli személy - 21.03.08. Báron György

21:03

00:00

Az egyik díjat Nagy Dénes rendező kapta Természetes fény című filmjéért, a másikat Kizlinger Lilla, a Színház- és Filmművészeti egyetem rendező szakos hallgatója, aki mellékszereplő volt Fliegauf Bence alkotásában, a Rengeteg – Mindenhol látlak címűben. Az előbbit támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap, az utóbbit nem, talán ezért is volt elég furcsa a sikerek hazai kommunikációja.

A Reggeli személy című műsorban Báron György filmkritikussal próbáltuk áttekinteni, hogy hol tart most a magyar filmgyártás. Ő az SZFE tanára volt, de felmondott, mint ahogy számos kollégája is ezt tette az átalakítás után.

Lelassult, mondhatni szünetelt egy ideig a filmgyártás Andy Vajna halála után, de ezen nem nagyon kell csodálkozni, ez Vajna érkezésekor is így volt, a változások ezzel járnak. Különösen most, a világjárvány idején lelassult az élet. Vajna egy autoriter szerkezetet hozott a filmiparba, gyakorlatilag rámutatással döntött. A szerkezet maradt, csak a személyek változtak – mondja Báron György. Hogy különösen nagy érzéke lett volna a filmhez, a sikerhez? A kritikus szerint a sikereket a magyar filmesek érték el. Mindig. Minden időszakban, még az ötvenes években is, nem a stúdióvezetők. Andy Vajna egy „topkegyenc” volt, egyike a legnagyobb oligarcháknak, és mint ilyen, képes volt megvédeni a filmeseket a közvetlen politikai befolyástól. Volt annyi szimata és volt annyira óvatos, hogy vállalhatatlan vállalkozásokra ne pazaroljon pénzt. Nála feltehetően nem kapott volna filmre támogatást Bayer Zsolt, Rákay Philip, vagy Ákos. A film az a műfaj, ami nem marad országhatárokon belül.

Szénási Sándor műsorvezető felvetette a kérdést, hogy vajon mit akar a mai hatalom a filmtől, mert nem nagyon látszik, nagy, történelmi filmek sem kapnak támogatást. Báron György erre úgy válaszolt, hogy a történelmi film egy nagyon drága kategória, a magyar filmgyártás itt nem rúghat labdába. Ami pedig a hatalom célját illeti, arról történelmi összehasonlításban a következő látszik. A Kádár-korszakban a filmekkel megpróbálták az értelmiséget megnyerni. Most pedig megpróbálják leváltani. Csak nincs kire leváltani. Az irányítás olyan fanatikusok kezébe csúszik, akiknek már semmi közük a kultúrához.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: MTI/Balogh Zoltán.