L.Ritók Nóra: Nem a házi feladat a fontos ott, ahol a túlélésért küzdenek

"Nagyon nehéz egzakt módon mérni a szegénységet, mert rengeteg olyan tényező van, ami egyszerűen nem látszik a statisztikákban. Mi a mélyszegénységet úgy határozzuk meg a magunk rendszere szerint, hogy azokat a családokat tekintjük mélyszegénynek, akik a hónap végéig az alapszükségleteiket nem tudják egyenletes színvonalon biztosítani a családba, a gyerekeknek sem és maguknak sem. Másról nem nagyon beszélhetünk, mert ugye a víz jellemzően ezekben a házakban nincs bevezetve. Sok szintje van még ezen kívül, hogy tudnak ruházkodni, de az Unióban azt is mérik, hogy be tudják fizetni a csekkjeit, el tudja menni nyaralni. Ezeket mi nem tudjuk értelmezni. Nyilván az eladósodás oka is az, hogy a csekkjeiket nem tudják befizetni" - magyarázta az Igazgyöngy Alapítvány elnöke.

Külön kiemelte az eladósodás szerepét, amely szerinte torzítja a jövedelmi adatokat. "Ha valaki legálisan elhelyezkedik, de a fizetésének 33–50 százalékát automatikusan levonják tartozások miatt, akkor a statisztika szerint van jövedelme – a valóságban viszont a családhoz befolyó összeg nem elég a megélhetéshez."

L. Ritók Nóra szerint a legnagyobb törést a Covid-járvány idején tapasztalták. "Akkor rettenetes volt a helyzet. Nagyon sok olyan család csúszott le, akik korábban dolgoztak, volt egzisztenciájuk, de a munkahelyek elvesztése miatt pillanatok alatt a szegénységbe kerültek." Hozzátette: ha ezek az emberek nem kapnak időben segítséget, gyorsan átveszik a mélyszegénységre jellemző túlélési stratégiákat, ahonnan már sokkal nehezebb a visszaút.

Felidézte, ezt megelőzően az első olyan válság, ami nekik jelentős munkát adott, a frankhitelek bedőlése volt. "Akkor egészen meglepő volt, hogy kívülről ránézve, biztos egzisztenciával rendelkező családok veszítették el a lakathatásukat és csúsztak le olyan szintre, amit róluk soha nem tudtunk elképzelni. Aki lecsúszott szegény azért szeretné azt mutatni, minden rendben van, mert szeretnék saját maguk megoldani a dolgaikat, nem kérnek segítséget és ettől sokkal traumatizáltabbak, mint azok, akik generációk óta ilyen helyzetben élnek".

A szakember szerint a mélyszegénységben élő, generációk óta hátrányos helyzetű családokból származó gyerekek kitörési esélye minimális. "Csak akkor van valódi esély, ha egy gyerek olyan támogató környezetbe kerül, ami képes ellensúlyozni azt a mintát, amit otthon lát." Úgy fogalmazott: "Az iskola hosszú távú ígérete – hogy a tanulás majd egyszer jobb életet hoz – teljesen idegen attól a világtól, ahol a túlélés egyik napról a másikra történik."

L. Ritók Nóra szerint a probléma rendszerszintű. "Nem egy gyerekkel akarunk százat lépni, hanem százzal egyet. Tömegeknek kellene esélyt adni arra, hogy más életstratégiát építsenek."

Beszélt a lakhatási szegénység drámai állapotairól is. "A XXI. században emberek élnek úgy, hogy nincs folyamatos áramuk, nincs bevezetve a víz, és a házaik szerkezete nem teszi lehetővé még egy fürdőszoba kialakítását sem." Mint mondta, sok gyerek olyan közegben nő fel, ahol "fel sem merül a házi feladat vagy a tanulás kérdése, mert a mindennapi túlélés minden mást felülír".

A szakember szerint önmagában az oktatás nem képes kezelni ezt a helyzetet. "Sokan hiszik, hogy egy jó iskolarendszer önmagában megoldás. De a gyerek hazamegy, és nem az iskolai üzenetek maradnak benne, hanem az a minta, ami zsigerileg épült be kiskorától."