Kutyák, képek, kiváltságok

A múlt héten megkerestük mindenki helyét a lakásban, a főúri kastélytól a nagypolgári bérleményen át a minimalista modernig. Kivéve a kutyát. És nem azért, mert kint lenne a helye! Így ezt a hiányosságot is pótoltuk a 140. epizódban. Mindjárt a műsor elején arra kerestünk választ, hogy az ember szelídítette-e meg a kutyát, vagy fordítva történt. Pongrácz Péter etológus elmondta, mivel a kutya személyisége az évezredek során úgy alakult, hogy minél flexibilisebb legyen, természetes, hogy mindenben igyekszik örömet találni, amivel gazdi foglalkozik, de az is valószínű, hogy a kutyatartásunkat a kutya igényeihez is igazítottuk időről-időre. Az ELTE Etológia tanszékének oktatója hozzátette, a kutya azt szereti, ha foglalkoznak vele, így azzal is boldoggá tehetjük, ha agilityzni járunk vele, vagy ha szépségversenyre.

És ha azt gondolnánk, hogy napjaink gazdijai eshetnek csak túlzásba, óriásit tévedünk. Bár az iskolai történelem könyvek az egyes uralkodók magánéletére különben sem fordítanak különösebb figyelmet, hogy milyen kutyatartónak bizonyultak, arra sajnálatos módon végképp nem térnek ki. Szerencsére voltak és vannak, akik utána járnak az eb protokollnak, hiszen feljegyzések őrzik, milyen volt gazdinak III. Henrik, vagy éppen I. Péter orosz cár.

László Enikővel, azenkutyam.hu vezető szerkesztőjével a középkori és kora újkori uralkodók és arisztokraták kutyatartási szokásairól beszélgettünk a folytatásban. Kiderült a beszélgetésből, hogy volt, aki megkoronázta kutyáját, más kis kosárban cipelte kedvenceit magával mindenhová, és volt, akinek a nászéjszakáját hiúsította meg választottjának kutyája.

Ahogy feljegyzéseken, úgy festményeken is megörökítették a királyok négylábú barátait. Az olyan apró részleteknek, mint egy házi kedvenc vagy egy éppen elfogadott törvény írásos változatának megjelenítése az adott festményen mind-mind üzenetértékű. Ahogy az sem ritka, hogy maga a művész rejti el magát a festményen. Erről is szó volt a Készman József művészettörténésszel készített interjúban, aki elmondta, a művészet születése óta célja az alkotónak, hogy többlettartalommal lássa el művét. Az egyes korokban ugyanakkor eltérő volt az a késztetés, hogy önmaguk is „nyomot” hagyjanak a képen.

A legtöbb vélt vagy valós üzenettel talán Az utolsó vacsora büszkélkedhet. Fej-fej mellett mondjuk a Mona Lisával. Nincs év, hogy ne állna elő valaki egy újabb elmélettel a legendás mosolyról például. De ott van még sok kérdés Az Arnolfini házaspár című képen látható tükörrel kapcsolatban, vagy Hans Holbein Követek című festményéről, amelynek aprólékosan ábrázolt tárgyai, főleg a középen látható koponya még ma is elfoglaltságot nyújtanak a művészettörténészeknek.

A legtöbb rejtély persze rejtély marad. Ez mindenképpen jó hír például Dan Brownnak. És ha már a világhírű írónál tartunk még egy rejtett üzenet egy alapműben. Nagy sikerű könyve után Michelangelo-kódnak nevezték el a kutatók a Sixtus-kápolna mennyezetén lévő freskó rejtélyét. Az Ádám teremtését ábrázoló részlet a vizsgálatok szerint egy agyat rejt. Pontosabban az agytörzsnek az anatómiai rajzát vélik felfedezni amerikai szakértők abban a lepelben, amely Isten mögött látható.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.