Koltai Róbert új hangjátéka a Klubrádión
16/08/2025 12:15
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Az augusztus 16-ai és 23-ai hétvégén a Klubrádió új hangjátékkal jelentkezik: Thomas Mann Halál Velencében című monumentális elbeszélését Koltai Róbert olvasta föl, az előadást Gaál Ildi rendezte.
Gaál Ildi eredetileg a KuglerArt színházi műhelybe rendezett felolvasószínházat a Halál Velencében című világjelentőségű Thomas Mann-novellából, a szöveget Koltai Róbert olvasta föl. A mű története szerint a középkorúságából épp az idős korba átlépő német író Velencébe utazik, ahol nehezen magyarázható vonzalom ébred benne egy lengyel kiskamasz fiú iránt. Valójában megítélés kérdése, hogy az írót, Gustav von Aschenbachot pontosan miért éri a címben is szereplő halál.
Azzal szembesül-e vajon, hogy elszalasztotta a valódi életét s az igazán megélt érzéseket és vonzalmakat, vagy a modernitás beköszöntével eltűnőfélben lévő klasszikus európai hagyomány kudarcát nem bírja elviselni? Van-e jelentősége annak, hogy a lengyeleket elnyomó német népből származó művészben épp egy lengyel kisfiú iránt ébred ellenállhatatlan vonzás? Ezek persze összefügghetnek egymással is, hiszen ahogy a turisták a XIX. század végétől a puszta szabadidős fogyasztás céljából egyre inkább kivették a helyi lakosok kezéből Velencét, úgy az egykori görög homoszexuális hagyomány – amelyben az idős, tanító férfi és a magas szintű tudásra szomjazó ifjú tanítvány szerelmét sorolták előkelő helyre – hiánya is egyre fájóbbá és elfogadhatatlanabbá vált Aschenbach számára, akinek elismert alkotó létére éppen azt a hagyományt kell önmagában eltitkolnia és helyette az átlaghoz idomulva érvényesülnie, amely hordozójaként a világ nagy becsben tartja őt.
Nem mellékes, hogy az író halálának közvetlen előzménye nem a viszonzatlanság a zsenge Tadzio részéről, hanem éppen az, hogy a fiú ugyancsak észreveszi őt és egyáltalán nem bizalmatlan pillantással viszonozza a tekintetét. Aschenbachnak a fiú reakciója és a körülmények kettős hatása nyomán azzal kell szembesülnie, hogy a valaha magasztos és számára oly jelentős európai kultúra, amely a szerelem valódi formájának a tisztán szellemi vonzódásból és tudásvágyból, a másik részről pedig a tudás birtoklására épülő tényleges szellemi vezető szerepből eredő összekapcsolódást tartotta, bezárul az író fejébe: az antik értelmiségi életformát Aschenbach csupán az önmaga iránti narcisztikus szerelem formájában élheti meg. Hiszen pillantásának Tadzio általi viszonzása még a beteljesülésnél is döbbenetesebb erővel hat rá – és talán ez, az esztétika legszigorúbb logikája alapján fölépülő szerelmi és személyiségkultúra, tehát az elvben azóta is érvényes európai kultúra és művészetfelfogás tényleges alapjainak kizáródása a modernitás világából az, amit Aschenbach, aki ennek a kultúrának felkent és mások által ünnepelt képviselője, nem tud elviselni.
Talán mondani sem kell, hogy a gátlástalan pedofíliának és a megtéveszthető éretlenek rovására elkövetett abúzusnak leginkább éppen az ellenkezőjét tükrözi a Mann által önmaga alteregójaként kreált figura magatartása: Aschenbach nem érzései egyoldalú kiélését keresi a kapcsolódásban, hanem azt a kölcsönösséget, melyet a modernitás és a fogyasztás kultúrája egyszerre hirdet és lehetetlenít el. Persze az ilyen esetekben valóban az dönthet bölcsen, aki megmarad a szemlélődésnél.
Koltai Róbert maga is élete utolsó szakaszával való számvetésként olvassa föl az írást, így hitelesíti az író szembenézését a világ korábbi állapotainak letűnésével.
Hallgatóink már itt, a cikkben látható hangsávokra kattintva is meghallgathatják a hangjáték két részét, a harmadik hangsávra kattintva pedig Warholik Zoltán csütörtöki beszélgetését hallhatják Gaál Ildivel és Koltai Róberttel az Ötösben.
