Igény már lenne rá – Kárpáti János jegyzete

Talán a lassan 12 év egyre keserűbb tapasztalatai teszik, hogy az ember ódzkodik a derűlátástól. Hiszen annyiszor bíztunk már, aztán nagyokat koppantunk. Én viszont ragaszkodom ahhoz az elidegeníthetetlen jogomhoz, hogy megrögzött hebehurgya hurráoptimistaként most azt mondjam: az előválasztás eddig örvendetesen magas részvételi számai nem támasztják alá azokat a félelmeket, miszerint a politikusok éles, időnként elmérgesedő vitája vissza fogja rettenteni a köznapi embereket a véleménynyilvánítástól, és az ellenzékieken úrrá lesz a közöny.

Mintha pontosan fordított logika érvényesülne. Ha olyan nagyon egyetértenének a jelöltek, akkor talán sokan azt mondanák: nem érdekel ez a szózuhatag, ugyanazt nyomják, amit eddig, az eredményességét ismerjük, nincs nekem arra időm, hogy sorba álljak a sátornál. De a két állva maradt jelölt ugyebár nem csak árnyalatokban különbözik. Abban talán egyetérthet mindkét tábor, hogy Márki-Zay döntőbe jutása egészen markáns alternatívát teremtett, és ez is hozzájárul a pezsgéshez. Hogy aztán azok vannak-e többen, akik ennek örülnek, vagy azok, akik éppenséggel hogy nem, napokon belül kiderül.

Sokan nyilván nagyon érzékeny füllel figyelünk arra, hogy mit mond egymásról a két pályázó. De ennél fontosabb, hogy mit mondanak Orbánról. És amit hallunk, az nem a rendszer keményebb vagy puhább bírálata: Dobrev és Márki-Zay abban verseng, hogy melyikük ígéri hitelesebben a NER kipenderítését.

A régi viccet parafrazeálva: van-e Magyarországon rendszerváltó hangulat? A válasz: még nincs, de igény már lenne rá.

Kárpáti János jegyzete a 2021. október 12-i Esti gyorsban hangzott el.