Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Csak hazugság és semmi más – Selmeci János jegyzete
Egy héttel a választás napja előtt már nincs igazságuk, nincs semmijük. Ezzel szemben ott van a valóság: pénztárcák, kórházak, aranyozott vécék és az állam állapotáról kitálaló, hús-vér századosok formájában.
Korotkoje piszmo (Rövid levél) - Rózsa Péter jegyzete
Rózsa Péter jegyzetében segít Szijjártó Péternek kéréssel fordulni orosz kollégája felé.
Harcos szónokból, öregecske diktátor bácsika - Dési János jegyzete
16/06/2025 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
1989. június 16-ra eljutottunk oda, hogy a pesti Hősök terén, nagy nyilvánosság előtt lehetett megemlékezni az áldozatokról, s ezzel a morális igazságszolgáltatással indult a nagyközönség számára a rendszerváltás. Akár jól is alakulhatott volna.
Június 16-a van. A magyar történelemben többször is fontos nap volt ez. 1958-ban ezen a napon végeztette ki Kádár János Nagy Imrét. Hogy aztán évtizedekig a rendszer legnagyobb titka legyen ez a bűn. Az államterrorista rezsim persze az évek alatt egyre több mindent engedett meg, fridzsider, kis utazás, rántott hús-ubisali, háztájiban meggebedés, de erről a gyilkosság-sorozatról, ahogy a szovjet csapatok jelenlétéről, az úgynevezett első nyilvánosságban, nem lehetett beszélni.
Teltek-múltak az évek és 1989. június 16-ra eljutottunk oda, hogy a pesti Hősök terén, nagy nyilvánosság előtt lehetett megemlékezni az áldozatokról, s ezzel a morális igazságszolgáltatással indult a nagyközönség számára a rendszerváltás. Akár jól is alakulhatott volna.
Az újratemetés legemlékezetesebb fellépője Orbán lett, aki a szovjet csapatok kivonásáról is szónokolt. Bátorság volt-e ez valóban? Azt most hagyjuk is, hogy a szervezők előre megegyeztek, erről ne beszéljenek. Ráadásul, ha jól emlékszem, Rácz Sándor is szóba hozta, jó fél órával Orbán előtt a kivonást, igen erőteljes szavakkal.
Ráadásul, ellentétben a hivatalos fidesznyik párttörténettel, a szovjet csapatok kivonásának a lehetősége már jó párszor szóba került a korábbi hónapokban is.
Hogy egy olyan médiumot idézzek, amit akár a Fejér megyei Orbán is olvashatott, a Fejér Megyei Hírlap címlapján hozta, 1989. február 1-jén: “Elsőként májusban-júniusban: Szovjet csapatkivonások hazánkból”. És aztán részletesen a hír, hosszan, alaposan. (A Fejér Megyei Hírlap ma az állami propagandagépezet egyik gyártósora, a KESMA nevű pénznyelő és hazudozó kombinát része.)
De ha véletlenül Budapesten nem jutott volna hozzá a helyi laphoz, a Népszabadság (cenzurálisan, statáriálisan megszüntetve) vagy a Magyar Nemzet (elrabolva és a szélsőjobb legsötétebb figuráinak a szolgálatába állítva) is beszámolt minderről. Ahogy 1988. december 7-e után is ismertette, a tényeknek megfelelően, mert akkor éppen ilyen időket éltünk, a magyar sajtó Gorbacsov ENSZ-ben elhangzott beszédét a csapatkivonások terveiről. És bármilyen meglepő, 1988 decemberétől a KISZ (az MSZMP ifjúsági szervezete) sajtója is újra és újra felidézte, hogy fórumaikon miként került elő a szovjet csapatkivonások ügye.
Oké, 1945. után az terjedt el, hogy Rákosi Mátyás volt az, aki sikeresen vezette győzelemre a Tanácsköztársaságot. Igaz, ő ült is 15 évet a börtönben érte. Most pedig Orbán zavarta ki a szovjet csapatokat. Mindegy Tavarisi konyec - ó mennyire szellemesnek tűnt ez a plakát. Ma talán a tavarisi jiso ráz-ot - elvtársak, újra - kellene rányomtatni.
Mert az egykori harcias szónok, ma öregecske diktátor bácsika lett, aki egy világfelfordulás közepette a zsarnok és más népeket megnyomorító putyini rendszer mellé állt. Igaz, legalább nem ingyen. A gyorsan szaporodó villák, gyárak, sugárúti paloták, a teljes magyar hadiipar, a bankrendszer elrablása után az igazságosság és a jogrend helyreállítása ma keményebb feladatnak tűnik, mint 1989-nek azon a június 16-áján. Az új rendszerváltáshoz legelőször is az kell, hogy: Orbán konyec. Konyec filma - ahogy akkoriban mondták. Vége a dalnak. Lehet a jól megérdemelt száműzetésbe vonulni.
A Hősök tere ma üres. Itt ülök tőle légvonalban talán kétszáz méterre a Klubrádióban, aminek a frekvenciáit, a bevételeit vette el Orbán, és most egy gyalázatos törvénnyel akarja a maradék szabad sajtót is ellehetetleníteni, hogy a családi rablás tovább folytatódhasson. Annyira szomorú ez, hogy még a Hősök terei angyal sem bírta látni a téren, ő is elrepült innen.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. június 16-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)