"Ha az új kormányzat valóban független ügyészséget akar, nem elég a legfőbb ügyész lecserélése"

Ihász Sándor volt fővárosi főügyészt a Megbeszéljük adásában arról kérdeztük, hogy a legfőbb ügyészség közölte: külön nyomozócsoportot állítanak föl a Magyar Nemzeti Bankban eltűnt vagy megcsappant vagyon felderítése és visszaszerzése érdekében. Az Állami Számvevőszék már több mint egy évvel ezelőtt nagy jelentést adott ki arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank milyen alapítványokat hozott létre, és hogy ezeket az alapítványokat milyen módon kezelték hűtlenül, milyen vagyonvesztés volt, és ott egy nagyon részletes jelentés arról, hogy bűncselekmények sorozatos gyanúja áll fenn, és el is indult valami, feljelentést tettek, de több mint egy év óta ennek semmi látható jele nem volt.

Minek kellett történnie ahhoz, hogy a legfőbb ügyészség most lépjen? Csak a választásnak? – kérdeztük. „Hát lényegében igen, de én egyetértek a miniszterelnök-jelölttel alapban, hogy ez eső után köpönyeg, ezek az ügyészségi intézkedések. Abból indulhatunk ki, hogy nekik két ilyen favorizált, „csimbum-cirkusz-szerű, gagyi” intézkedésük van általában, amire hivatkoznak. Az egyik az a nyomozócsoport, mintha univerzális megoldás lenne. A másik a hatáskörbe vonás, ami azt jelenti, hogy a Központi Nyomozó Főügyészséget szokták ilyenkor kijelölni. Ők ezt azzal indokolják ilyenkor, hogy ez azért kell, mert a nyomozás gyors, szakszerű, meg teljesen átlátható és jogszerű lesz. „Sajnos tudjuk, hogy ez nem így van, ennek pont az ellentéte az igaz”.

A büntetőeljárási törvény úgy szól, hogy olyan nyomozásban, büntetőeljáráson belül – az MNB-ügy is ilyen –, ahol nincsen még gyanúsított, ott az ügyészség semmilyen módon nem irányítja szakmai értelemben azt a nyomozást, hanem az a nyomozóhatóság önállóan nyomoz, amelyiknek hatásköre van. Egyszerűen fogalmazva, ha akar, se tud az ügyészség belebeszélni, legalábbis jogszerűen nem, az ügybe. Át lehet vágni ezt a problémát úgy, hogy az említett hatáskörbe vonás történik, ami azt jelenti, hogy az illetékes hatáskörrel rendelkező nyomozóhatóságtól a legfőbb ügyészség vezetői bármikor, bármilyen ügyben, indoklás nélküli diszkrecionális döntéssel, magyarul önkényesen elvonhatják az adott ügyet, fogják magukat, és a Központi Nyomozó Főügyészséget jelölik ki erre.

Részletezte: onnantól fogva ez körülbelül olyan, mint amikor a pápaválasztásnál a konklávén bezárják az ajtókat, semmilyen módon nem lesz átlátható az eljárás senki számára, se az érintettek, se a sajtó, se az állampolgárok, se a szakma számára. Arra hivatkoznak, hogy innentől fogva ez egy zárt nyomozás, és akkor ezen belül például lehet időzíteni, ami itt is történt, lehet ezzel játszani, mert senki nem fogja tudni, hogy most éppen mit csinálnak, vagy mit nem, meg miért, vagy az miért indokolt, vagy miért nem. Tehát lehet panelokkal, általános indoklással lepattintani mondjuk az érdeklődőket, akár az újságírókat, vagy bárkit. Innentől a jobb kéz felügyeli a bal kezet.

Kitérőként úgy fogalmazott: a Központi Nyomozó Főügyészség, „egy borzadály, már nem tudok rá mást mondani, szánalmas és borzasztó alacsony a szakmai színvonala”, tárgyalási, vádképviseleti rutinjuk nincsen, a nyomozásra meg nincs senki kiképezve ott.

Tehát az biztos, hogy nem indokolható, hogy évekig nem történik úgymond semmi, vagy „elemzik és értékelik az adatokat”, amire hivatkoznak. Magyarul, azután a valóban nagyon részletes feljelentés után egy mindenre kiterjedő, alapos, tényfeltáró vizsgálatnak kellett volna indulnia. Azzal, hogy nem feltétlenül rögtön nyilván a gyanúsítás, vagy nem feltétlenül a büntetőjogi felelősség a kérdés, hanem az, hogy tényállást tudjanak megállítani, mi történt ott, kik, milyen összefüggéssel, mikor, mit csináltak, és utána annak alapján lehetett volna akár azt mondani, hogy nem indokol további intézkedést. Attól, hogy hatáskörbe vonnak valamit, vagy ügyészségi nyomozócsoport alakul, semmilyen módon nem látjuk azt, hogy gyorsabb, transzparensebb és eredményesebb lenne az ügynek a felderítése – utalt a Szőlő utcára, hiszen ott is volt nyomozócsoport és kiállt – késve – a legfőbb ügyész is.

Ihász Sándor beszélt arról is: szerinte, ha egy ilyen hatalmas felhatalmazással és bizalommal megáldott kormány, kormányzati struktúra tényleg független igazságszolgáltatást, független ügyészséget, vagy jogállami ügyészséget akar csinálni, akkor nem elég önmagában egy személycsere, akár a legfőbb ügyész posztján; ez szükséges, de nem elégséges. Példaként azt említette: ha egy fazékban fő a húsleves, akkor attól, hogy a fazékról a fedőt lecseréljük, az szép lesz, zománcos és tarka, ami jót tesz az edénynek, de maga a húsleves nem lesz tőle finomabb vagy jobb.

„Tehát, amit sohasem eddig nem mondott senki, csak tisztelettel kérdezem (…), akár az MNB-ügy kapcsán, akkor nem kellene esetleg azoknak az ügyészségi vezetőknek – nem a legfőbb ügyésznek, hanem a többinek –, a Legfőbb Ügyészség szakmai vezetőinek az erkölcsi, a fegyelmi, vagy akár a büntetőjogi felelősségét vizsgálni annak kapcsán, hogy ha ez így van, hogy részletes jelentést tett a Számvevőszék, abban megfogalmazott bűncselekmény miatt, és a többi, ott van a hivatalból való eljárás kötelezettsége, akkor miért most, illetve miért akkor, amikor, és miért ilyen módon járnak el vagy nem jártak el, van-e ott kötelességszegés, van-e ott bármilyen jogszerűtlenség?” Hozzátette: nem csak ebben az ügyben kellene ezeket áttekinteni, hanem az összes többiben, ahol a Polt Péter vezette legfőbb ügyészség és ügyészségi struktúra nem vizsgált ügyeket, vagy eltussolt ügyeket, vagy bármilyen gyanú felvetődik.

Jelezte, ezt nem vagdalkozásból és nem most mondja, meg lehet keresni, ezt több mint 15 éve mondja ugyanígy, csak eddig nem sok eredménye lett. Reméljük, most lesz, megérett az ügyészségi struktúra en bloc arra, hogy három formában változtassanak, ha ténylegesen azt akarják, hogy ez normálisan, mint ahogy Európában máshol van, transzparensen, jogállami módon és szakmailag kikezdhetetlenül, valóban világszínvonalon működjön.

A legfőbb ügyész kulcsfontosságú, de utána tovább kell menni, és egyes ügyekben nem feltétlenül csak az ő személye a kérdés, vagy a garancia önmagában, illetve a felelőssége sem csak neki vetődhet föl. Tehát a konkrét ügyekben tételesen lehet úgymond elszámoltatási vizsgálat. De ez se elég szerinte, mert az ügyészség működését, ezt a struktúrát, ezt a szervezetet, ennek a tagolását, ennek az egész összekapcsolását ideje lenne megreformálni, átgondolni. Tehát egy korszerű, nem elaggott és nem a politikát eszközként szolgáló vagy annak lehetőségét megteremtő intézményt működtetni. Harmadrészt a szakmai szabályokat megváltoztatni – itt visszatért a beszélgetés elején elhangzottakra, hogy például jó-e az, ha a legfőbb ügyészség bármikor, bármilyen ügyben odavonhat ügyeket, amelyek utána eltűnnek, mint egy fekete lyukban, a közvélemény, a nyilvánosság meg a szakma számára is.

Az interjút meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)