"Ha az új kormányzat valóban független ügyészséget akar, nem elég a legfőbb ügyész lecserélése"

Ihász Sándor volt fővárosi főügyészt a Megbeszéljük adásában arról kérdeztük, mit gondol a legfőbb ügyészség bejelentetéséről, miszerint  külön nyomozócsoportot állítanak föl a Magyar Nemzeti Bankban eltűnt vagy megcsappant vagyon felderítése és visszaszerzése érdekében? Az Állami Számvevőszék már több mint egy évvel ezelőtt jelentést adott ki arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank milyen alapítványokat hozott létre és ezeket milyen módon kezelték, milyen vagyonvesztést tapasztaltak. A jelentés nagyon részletesen kifejti, hogy meglátásuk szerint hűtlen kezelés, bűncselekmények sorozatos gyanúja áll fenn, feljelentést is tettek, de több mint egy év óta a vizsgálatnak semmi látható jele nincsen. 

Minek kellett történnie ahhoz, hogy a legfőbb ügyészség most lépjen? Csak a választásnak? – kérdeztük. „Hát lényegében igen, de én egyetértek a miniszterelnök-jelölttel alapban, hogy ez az ügyészségi intézkedés már eső után köpönyeg. Abból indulhatunk ki, hogy az ügyészség általában két favorizált intézkedéssel szokta védeni magát. Az egyik a "nyomozócsoport felállítása", mintha ez önmagában univerzális megoldás volna, a másik a "hatáskörbe vonás", ami azt jelenti, hogy a Központi Nyomozó Főügyészséget szokták ilyenkor a nyomozásra kijelölni. Az indoklás szerint erre azért van szükség, mert a nyomozás gyorsasága, szakszerűsége, átláthatósága és jogszerűsége ezt kívánja meg.  „Sajnos tudjuk, hogy ez nem így van, ennek pont az ellenkezője az igaz”.

A büntetőeljárási törvény úgy szól, hogy az olyan ügyekben – az MNB esete is ilyen –, ahol nincsen még gyanúsított, szakmai értelemben az ügyészség semmilyen módon nem irányítja a nyomozást, a határkörben illetékes nyomozóhatóság önállóan dolgozik. Egyszerűen fogalmazva: ha akar sem tud az ügyészség jogszerűen belebeszélni a folyamatokba. Át lehet vágni ezt a problémát a határkörbe vonással. Ami azt jelenti, hogy az illetékes hatáskörrel rendelkező nyomozóhatóságtól a Legfőbb Ügyészség vezetői bármikor, bármilyen ügyben, indoklás nélküli, önkényesen elvonhatják az adott vizsgálatot. Úgy döntenek, hogy a folytatásra a Központi Nyomozó Főügyészséget jelölik ki.

Részletezte: onnantól fogva ez körülbelül olyan, mint amikor a pápaválasztásnál bezárják a konklávé ajtaját, az eljárás semmilyen módon nem lesz átlátható senki számára. Se az érintettek, se a sajtó, se az állampolgárok, se a szakma nem kap tájékoztatást. Arra hivatkozhatnak, hogy innentől fogva zárt nyomozás folyik, amelyen belül lehet "játszani", lehet időzíteni - ami ebben az esetben is történt. Senki nem fogja tudni, hogy most éppen hol tart a nyomozás, mit tettek és mit nem, és miért.  Lehet panelokkal, általános indoklással lepattintani az érdeklődőket, az újságírókat, vagy bárkit. Innentől a jobb kéz felügyeli a bal kezet. Kitérőként úgy fogalmazott: szerinte a Központi Nyomozó Főügyészségben belül szánalmasan alacsony a szakmai színvonal, nincs tárgyalási, vádképviseleti rutinjuk, a nyomozásra pedig szakmailag senki nincs kiképezve.

Ihász Sándor úgy látja, nem indokolható, hogy azután a valóban nagyon részletes és mindenre kiterjedő feljelentés után évekig nem történik semmi, majd mindössze egy üres bejelentést tesznek: „elemzik és értékelik az adatokat”. Már régen alapos, tényfeltáró vizsgálatnak kellett volna indulnia. Senki nem azt várja, hogy azonnal gyanúsítás történjen, nem feltétlenül a büntetőjogi felelősség megállapítását sürgetnénk, hanem azt, hogy legalább a tényállást állapítsák meg. Mi történt, kik, milyen összefüggésben, mikor, mit csináltak, és utána aztán annak alapján lehetne akár azt is kimondani, hogy az ügy nem indokol további intézkedést. Attól, hogy hatáskörbe vonnak valamit, vagy ügyészségi nyomozócsoport alakul, semmilyen módon nem látjuk, hogy gyorsabb, transzparensebb és eredményesebb lenne a felderítés – utalt a Szőlő utcában történtekre, hiszen ott is létrehoztak speciális nyomozócsoportot és később megszólalt – igaz, késve – a legfőbb ügyész is.

A korábbi fővárosi főügyész beszélt arról is, ha egy ilyen hatalmas felhatalmazással és bizalommal megáldott kormány a kormányzati struktúrában tényleg független igazságszolgáltatást, független, vagy jogállami ügyészséget akar létrehozni, akkor nem elég önmagában a személycsere a legfőbb ügyész posztján. Ez szükséges, de nem elégséges. Példaként azt említette: ha egy fazékban fő a húsleves és a fedőt lecseréljük, attól maga a húsleves nem lesz finomabb.

„Arról még soha nem beszélt senki, de akár az MNB-ügy kapcsán is feltehetnénk a kérdést: nem kellene esetleg azoknak az ügyészségi vezetőknek – nem egyedül a legfőbb ügyésznek, hanem a Legfőbb Ügyészség szakmai vezetőinek is - megvizsgálni az erkölcsi, fegyelmi, vagy akár a büntetőjogi felelősségét? A Számvevőszéktől kaptak egy részletes jelentést, amelyben konkrétan megfogalmaztak bűncselekményre utaló észrevételeket, miért nem történt semmi? Csupa olyan észrevétel szerepel a feljelentésben, amelyek miatt kötelező lett volna hivatalból eljárni, akkor miért csak most lépnek? Miért nem akkor tették, amikor felhívták rá a figyelmüket? Miért ilyen módon járnak el, vagy eddig miért nem jártak el, s van-e emögött kötelességszegés, van-e bármilyen jogszerűtlenség?” Hozzátette: nemcsak ebben az ügyben kellene ezeket áttekinteni, hanem az összes többiben, ahol a Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség és ügyészségi struktúra nem vizsgált, vagy eltussolt ügyeket, aminek kapcsán bármilyen visszaélés gyanúja felvetődik.

Jelezte, ezt nem most mondja először. Több mint 15 éve beszél ezekről a problémákról, csak eddig nem sok eredménye volt a szavainak. Reméli, most másként lesz, mert véleménye szerint megérett az ügyészségi struktúra arra, hogy változtassanak rajta, ha ténylegesen azt akarjuk, hogy európaian - transzparensen, jogállami módon, szakmailag kikezdhetetlenül, és valóban világszínvonalon működjön.

A legfőbb ügyész személye ebben az átalakulásban valóban kulcsfontosságú, de utána tovább kell menni. Egyes ügyek vizsgálatában nem feltétlenül önmagában csak az ő személye a jogállamisági garancia, nem kizárólag az ő felelőssége vetődhet föl. A konkrét ügyekben tételes elszámoltatási vizsgálatokat szorgalmazna, de önmagában ez sem elég. Az volna a megnyugtató, ha ezzel együtt átvilágítanák az ügyészség működését, struktúráját, meg kellene reformálni, újra kellene gondolni a szervezet egészét. Olyan korszerű, nem elaggott intézményre volna szükség, amelyet a jövőben senki nem használhat politikai eszközként, de ennek még a lehetőségét is ki kell zárni. 

Az interjút meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)