Laczó: Eddig szájkosár volt az ügyészségen
22/04/2026 10:58
| Szerző: Klubrádió/Lőrincz Csaba
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Laczó Andrienn ügyvéd szerint az MNB-ügyben és más NER-es korrupciós ügyekben bőven van jogi mozgástér, ha az ügyészség és a bíróság végre tényleg élni kezd a kezében lévő eszközökkel. Úgy látja, a politikai fékek lazulásával felszabadulhat az szerint az MNB-ügyben és más NER-es korrupciós ügyekben bőven van jogi mozgástér, ha az ügyészség és a bíróság végre tényleg élni kezd a kezében lévő eszközökkel. Szerinte a politikai fékek lazulásával felszabadulhat az ügyészségi szakmai kapacitás, és tanúvallomások, „kishalak” együttműködése révén komoly ügyek juthatnak vádemelésig.
A Legfőbb Ügyészség a Magyar Nemzeti Bank ügyében az eddig a rendőrség által folytatott nyomozást ügyészi hatáskörbe vonta. A további nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség folytatja le – közölte a Legfőbb Ügyészség.
„Az ügyészség, hogy adjunk egy kis igazságot nekik, tele van egyébként szakmailag kiválóan felkészült jogászokkal, akik tudják, hogy hogyan kell az ilyen ügyeket elintézni. Csak eddig rajtuk szájkosár volt, vissza voltak fogva. Ha elindul egy központi akarat, és ez a fék a továbbiakban nem érvényesül, akkor megvan a potenciál abban a szervezetben, hogy tisztességgel lefolytassák ezeket a nyomozásokat” – mondta a Reggeli gyors szerdai adásában Laczó Adrienn ügyvéd.
Az ügyvédnő úgy látja, ha ez a fék megszűnik, a szervezet képes lehet olyan nyomozásokra, amelyek végén akár több vádemelés is születhet, különösen a Magyar Nemzeti Bank körüli ügyekben, ahol láthatóan „eltűnőben lévő” vagyonról van szó. Az időtényezőt fontosnak tartja, de emlékeztet: a büntetőeljárásokban az elévülés minden egyes érdemi nyomozati vagy bírósági cselekménnyel újraindul, és az MNB-ügy nagyságrendje miatt 10–15 éves elévülési idővel dolgoznak, így jogilag van tér az eljárásra.
Laczó Adrienn kifejti, hogy egy büntetőjogász „nagyvonalúan” is kezelheti a NER által magára szabott jogszabályokat: nem az a döntő, mit írtak bele ügyes alaptörvényi vagy rendeleti trükkökkel egy-egy konstrukcióba, hanem az, hogy a közpénzt kezelő döntéshozók a „jó gazda gondosságával” jártak-e e, vagy sem. Ha ettől eltértek, már megszegték a kötelezettségüket – akár magával a jogszabály megalkotásával, testületi döntéssel is –, és ez büntetőjogi felelősségre vonást is megalapozhat. Az MNB esetében ugyanakkor szerinte még erre a tág, elvi megközelítésre sincs feltétlenül szükség, mert rengeteg „alsóbb szintű”, konkrét döntés is felveti a sikkasztás, hűtlen kezelés gyanúját; ezek minősítése már az ítélkező bírók feladata lesz.
Részletesen beszél a korrupciós ügyek bizonyítási nehézségeiről is: ezek mindig azért „zselés” és nehezen nyomozható esetek, mert mindkét érintett fél érdeke a titkolózás, így ritkán maradnak utánuk írásos nyomok vagy egyértelmű digitális bizonyítékok. Ebben a helyzetben kiemelt szerepe van a tanúbizonyításnak, különösen azoknak a „kishalaknak”, akik büntetlenség vagy enyhébb büntetés reményében hajlandók feltárni a magasabb szintű korrupciós mechanizmusokat. A bírónő szerint a mostani politikai-társadalmi légkörben sokan érzik úgy, hogy bajba kerülhetnek, ezért tudatosan készülnek rá, milyen bizonyítékokkal tudják majd segíteni a nagyobb ügyek nyomozását – ezzel maguknak is kedvezőbb jogi pozíciót remélve.
Szabó Bence ügyére rátérve hangsúlyozza: bár kívülről úgy tűnhet, hogy a „tortúrája” rövid volt, valójában még ma is büntetőeljárás hatálya alatt áll, nincs állása, és semmilyen garancia sincs arra, mikor és hogyan ér véget az ügye. Nagyra értékeli, hogy Szabó a törvény betartására felesküdött emberként rendkívül komoly személyes kockázatot vállalt, és felidézi: más politikai kimenet esetén sokkal rosszabb helyzetbe is kerülhetett volna. Reményét fejezi ki, hogy az eljárás „kiegyenesedik”, de óva int attól, hogy bárki készpénznek vegye: a történet már lezárult és következmények nélküli.
Végül markánsan állást foglal a jövő bírói függetlenségével kapcsolatban. Szerinte sem a választás éjszakáján tapasztalt népharag, sem bármilyen politikai elvárás nem befolyásolhatja, hogy egy bíró elítél-e vagy felment valakit. Azt tartaná ideálisnak, ha Szabó Bence ügyében nem is jutnának el a bírósági szakaszig, de ha mégis, akkor kizárólag azon az alapon szülessen felmentés, hogy amit tett, az nem minősül bűncselekménynek, és ne azért, mert a bíró fél „a másik oldaltól”.
Úgy fogalmaz: abban bízik, hogy egy olyan világ jön, ahol mindenki a saját szakmai tudása szerint dolgozhat, politikai felhangok nélkül, de nem ringatja magát abba az illúzióba, hogy hirtelen mindenki „okos és becsületes” lesz.
Az interjút meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2026.04.22., szerda 8:10
Riporter: Para-Kovács Imre
