Gyurkó: Nem elég nem bántani a gyerekeket

Gyurkó Szilvia szerint a Szőlő utcai javítóintézet körül kirobbant ügy nem elszigetelt történet, hanem egy régóta ismert, szakmailag sokszor kritizált szemlélet újabb következménye. A gyermekjogi szakértő hangsúlyozta: a problémák gyökere nem egy-egy intézményben vagy dolgozóban keresendő, hanem abban, hogy milyen elvárásokat fogalmaz meg a fenntartó és a társadalom a gyermekvédelemmel szemben.

„Az, hogy hogyan reagálunk a nehéz sorsú, traumákat hordozó gyerekek viselkedésére, nagyon sokat elárul rólunk, mint társadalomról” – fogalmazott. Szerinte a szakma évek óta jelzi, hogy a javító-nevelő intézetekben a traumaszenzitív megközelítés helyett gyakran büntető, erőalapú rezsimek működnek, amelyeknek nincs bizonyított pozitív hatásuk.

Nem „fertő”, de súlyosan alulfinanszírozott rendszer

Arra a kérdésre, hogy a magyar gyermekvédelmi rendszer egészét tekintve „Augiász istállóról” van-e szó, Gyurkó Szilvia határozottan elutasító választ adott. Mint mondta, számos kiváló szakember dolgozik a rendszerben, és vannak jól működő intézmények, a nevelőszülői hálózatban is vannak jó szakemberek.

Ugyanakkor azt is hozzátette: a médiaérdeklődés jellemzően botrányokhoz kötődik, miközben a strukturális problémák hosszú ideje megoldatlanok. „A jogszabályváltozások sokszor csak akkor történnek meg, ha botrány van, miközben a háttérben rengetegen próbálnak emberfeletti munkával életben tartani egy alulfinanszírozott rendszert.”

Nem elég nem bántani a gyerekeket

Gyurkó hangsúlyozta: a gyermekvédelem célja nem merülhet ki a bántalmazás elkerülésében. „Nem elég a koszt meg a kvártély, és nem elég, hogy nem bántjuk a gyerekeket. Aktívan kell segíteni a traumák feldolgozását, az erőforrások fejlesztését, hogy ezek a gyerekek esélyt kapjanak arra az életre, amire születtek.”

A gyerekjogi szakértő szerint a Szőlő utcaihoz hasonló intézményekben gyakran olyan eszközökhöz nyúlnak, amelyek kívülről akár erőszaknak is tűnhetnek – és sok esetben azok is. „Az, hogy rendőröket, büntetés-végrehajtásban dolgozó embereket küldenek a gyermekvédelembe, sok szakember gyomrát összeszorítja” – fogalmazott.

Zárt rendszer, kevés kontroll

Gyurkó Szilvia arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyermekvédelem egyre zártabbá vált az elmúlt években. Kevés az adat, kevés az információ, a rendszerből kilépő szakemberek pedig gyakran hallgatnak, mert féltik az ott maradó gyerekeket és kollégáikat.

„A legjobb szakemberek közül sokan éppen azért maradnak egy rosszul működő rendszerben is, mert attól tartanak, hogy ha ők is elmennek, akkor nem marad senki a gyerek és egy bántalmazó vezető között.”

A társadalom empátiája életkor szerint fogy

A beszélgetésben szóba került az is, hogy a társadalmi együttérzés erősen életkorfüggő: míg a kisbabák iránt széles körű empátia van, addig a nagyobb gyerekeknél egyre gyakrabban hangzanak el olyan mondatok, hogy „biztos nem véletlen”, „biztos megérdemelte”.

„Pedig ezek nem jellemhibák, hanem traumák tünetei” – mondta Gyurkó, hozzátéve: a gyermekvédelmi rendszer leginkább a legalsó társadalmi rétegeket érinti, miközben a bántalmazás, a szenvedélybetegség vagy az erőszak minden társadalmi osztályban jelen van.

„Ha ezt egy szülő csinálná, már elvették volna a gyerekeit”

Gyurkó Szilvia most is felhívta a figyelmet, arra a korábban már elmondott gondolatmenetére, hogy: „Ha én szülőként azt csinálnám, amit az állam ezekkel a gyerekekkel, akkor tőlem már rég elvették volna a gyerekeimet,  sőt valószínűleg büntetőeljárás indult volna velem szemben. Ehhez képest az állam sokszor következmények nélkül nehezíti meg ezeknek a gyerekeknek az egész életét.”

Szerinte a gyermekvédelem nem „jófejség”, hanem kemény, pragmatikus társadalmi érdek. „Ha az életünk első 18 évére nem vigyázunk, annak élethosszig tartó következményei lesznek – nemcsak az egyének, hanem az egész társadalom számára.”

A szakértő arra figyelmeztetett: a gyermekvédelem nem 23 ezer állami gondoskodásban élő gyerekről szól, hanem másfél millió magyar gyerekről – mindazokról, akik találkoznak védőnőkkel, pedagógusokkal, gyermekorvosokkal. „Ez mindannyiunk ügye.”

Az interjút meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)