Forgalommal szemben az európai autópályán

Tudom, perverzió, de olvasgatom az Európai Bizottság jogállamisági jelentéséhez és az arra adott magyar kormányzati válaszhoz fűzött kommenteket. Mérésem nem reprezentatív, de úgy érzékelem, hogy korábbi hasonló konfliktusokhoz képest több kormánypárti vélekedik úgy, hogy EZEKET – mármint Brüsszelt – már rég ott kellett volna hagyni. A magyar politika nagy, megdönthetetlen tabuja: elképzelhető-e, hogy kilépjünk az unióból? Az elemzői konszenzus szerint nem, mert a brüsszeli pénz azért mégis csak kell.

De akkor tegyük fel a következő kérdést: elképzelhető-e, hogy EZEK nem fizetnek tovább? Erre már nehezebb lenne ugyanolyan határozott nemmel válaszolni, hiszen az uniós költségvetési vitákban ugye nem véletlenül emlegetik a fukarok csoportjaként azokat az országokat, amelyek vonakodnak jobban megnyitni a pénztárcájukat. Például az a holland fickó, tudják…

Vannak itt kormánypárti hallgatók? Kérem, egy pillanatra tegyék félre azt a kérdést, hogy Vera Jourovának vagy Varga Juditnak van-e igaza, és gondoljanak bele abba: amilyen sebességgel Magyarország szembe megy szinte mindenki mással az európai autópályán, amilyen éles hangú lett ez a jogállamisági szócsata, nem azt tükrözi-e, hogy EZEK most már komolyan kezdik megelégelni, mire megy el a sok pénzük? Hogy jogállamiság alatt ők nagyjából, leegyszerűsítve azt értik, hogy a lenyúlt pénzeknek tudjon utána menni az európai ügyészség.

Biztos-e, hogy Magyarország meg akarja fosztani magát az uniós tagság minden előnyétől?

Jó estét kívánok, Kárpáti János tartalékos szakaszvezető vagyok, egyetemi kancellár így nem lehetek, de a hírek után folytatjuk.

Kárpáti János jegyzete a 2020. október 1-jei Esti gyorsban hangzott el.