Csalog Zsolt köpönyege – Józsa Márta jegyzete

Volt egy nagyon megnyerő, vékony srác, aki mindenütt ott volt a kilencvenes évek elején. Magam a pécsi Gandhi gimnázium udvarán töltöttem vele és sokadmagammal jó pár szerdától hétfőig tartó éjszakát arról beszélgetvén, hogy mit lehet itt tenni.

Mert akkoriban úgy éreztük, hogy meg lehet szólítani azokat, akik a rendszerváltás előtti évtizedek vesztesei voltak. Az ’56-os forradalmárokat. A névleg a hatalmon levő, kizsigerelt munkásokat. A mindig is perifériára szorított és gondosan ott is tartott romákat. Az emigránsokat. A parasztokat. A belső emigrációba kényszerült, vagy azt választó értelmiségieket.

Ezeknek a beszélgetéseknek a legnagyobb hatású és leggyakoribb vendége Horváth Aladár akkori szabad demokrata képviselő tanácsadója, egyben a magyar irodalom egyik legkülönlegesebb figurája, Csalog Zsolt volt. Az a vékony srác, nyakában egy bőrszíjjal és abban egy öngyújtóval. Régésznek, majd társadalomtudósnak tanult eredetileg, aztán nagyon sok minden történt vele, de mindenekelőtt az, hogy a hetvenes évek elején Kemény István szociológus becsöngetett hozzá, és megkérte arra, hogy hagyjon ott csapot-papot, nehezen összehozott kis egzisztenciáját, és menjen el vele szegényeket, cigányokat kutatni. Hát így történt. Mármint az, hogy átütő és megkerülhetetlen irodalmi életmű is kikeveredett ebből a Kádár-rendszer által tiltott társadalomkutatási hőstörténetből.

Végül egy Csalog-könyvcím – mellesleg az első kötetéről van szó - lehetséges áthallásaival szeretném bízatni a reményre váró hallgatóságot: Tavaszra minden rendben lesz.

Józsa Márta jegyzete a 2022. október 20-i Útszélenben hangzott el.