Balázs Anna: Bolseviklíra

Az idei költészet napján indítottuk útjára sorozatunkat, amelynek keretében a Klubrádió honlapján azóta több tucatnyi felolvasást, hangfelvételt tettünk közzé a Belső közlés című irodalmi műsorunkban elhangzott versek és novellák közül. Néhány évvel korábban a költészet napján ugyanakkor egészen rendhagyó adással jelentkeztünk, amelyben úgynevezett hagyatéki és pályaelhagyó költők műveivel foglalkoztunk: vagyis egyrészt olyan alkotókkal, akikről haláluk után vált köztudottá, hogy más szakmájuk mellett verseket is írtak – ennek keretében Zala Márk színészt, illetve Ferenczi Krisztina újságírót idéztük föl –, másrészt pedig egy olyan szerzővel, aki a kamaszverseinek világából nem lépett tovább az érett költészet felé és végül egészen eltérő pályát választott; ezek a versei mégis rászolgálnak a figyelmünkre.

Az azóta urbanistaként, antropológusként kutató Balázs Anna mától honlapunkon is meghallgatható Bolseviklíra és Aztán című verse is ezek közé tartozik. A szentimentális kamaszszemléletet a valódi felnőtt költészet érzékeny nyelvi sodrásának elemeivel elegyítő verseket Csépai Eszter színművésznő olvasta föl.

A verseket a hangsávok melletti lejátszás gombokra kattintva lehet meghallgatni. A versek eredeti írott változata:

 

Balázs Anna: Bolseviklíra

Sztálinék a Szimplából
úgy tűntek el mint a 70-es
szülinapi piros trolibusz
fordult a szemközti utcából
úgy hagyták ott az ajtók nyitva álltak,
az abszint még párolgott a pohárból…

Azt a piros trolibuszt Sztálin
a 70. születésnapjára kapta
jaj mennyi van még, mondták halkan
a félkörben egymás után gyulladtak
szavaik mint a nem várt hajnal
adjál tüzet és örökké várj rám,
Sztálin magában azt kérdezte,
lesz-e még ilyen izgalmas napja.

Otthon a csillagok vasból vannak,
és lehet-e még ezután
felállni, feledni, folytatni a múltat,
őrizni a fényét részekben,
ma minden remény elveszni látszik
a falra vetített képekben
hát most jönne az a halál.

Hát így tűntek el. Mert eltűntek ők a Szimplából,
még aznap megszöktek az országból,
másnap halálhír Moszkvából,
és hajnalban fehér volt mindenhol.

 

Balázs Anna: Aztán

én majd tovább a metrókat nézem
egész éjjel amíg az állomást felmosó pasi
az utcára fel nem rángat
hát nézzed te lökött ribanc
már a mozgólépcsők is megálltak
aztán cigivel kínál a tüzet kezébe rejti
ez jár nekem amiért soha
nem tudtam az otthonod lenni
ez jár nekem a napjaid most
visszahullnak rám sorba
templomok utáni csendességgel
suttogom el hogy holnap
holnaptól én iszom abszintot a bordó
kárpittal borított kocsmákban
várok ameddig felszáradnak
a könnyeim mind a kék lángban
ma éjjel pink floyd a ferenciek terén
aludnom kell már nem tudni
ha járnak a metrók, ezzel a számmal
az árpád hídig lehet eljutni