„Zajlik
Belső közlés

Balázs Anna: Bolseviklíra

6/09/2020 22:20

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Balázs Anna Bolseviklíra és Aztán című verseit hallgathatják meg Csépai Eszter színművész előadásában.

2020. szeptember 06. Belső közlés (Balázs Anna: Bolseviklíra)
01:16
00:00
Az idei költészet napján indítottuk útjára sorozatunkat, amelynek keretében a Klubrádió honlapján azóta több tucatnyi felolvasást, hangfelvételt tettünk közzé a Belső közlés című irodalmi műsorunkban elhangzott versek és novellák közül. Néhány évvel korábban a költészet napján ugyanakkor egészen rendhagyó adással jelentkeztünk, amelyben úgynevezett hagyatéki és pályaelhagyó költők műveivel foglalkoztunk: vagyis egyrészt olyan alkotókkal, akikről haláluk után vált köztudottá, hogy más szakmájuk mellett verseket is írtak – ennek keretében Zala Márk színészt, illetve Ferenczi Krisztina újságírót idéztük föl –, másrészt pedig egy olyan szerzővel, aki a kamaszverseinek világából nem lépett tovább az érett költészet felé és végül egészen eltérő pályát választott; ezek a versei mégis rászolgálnak a figyelmünkre.

Az azóta urbanistaként, antropológusként kutató Balázs Anna mától honlapunkon is meghallgatható Bolseviklíra és Aztán című verse is ezek közé tartozik. A szentimentális kamaszszemléletet a valódi felnőtt költészet érzékeny nyelvi sodrásának elemeivel elegyítő verseket Csépai Eszter színművésznő olvasta föl.

2020. szeptember 06. Belső közlés (Balázs Anna: Aztán)
00:52
00:00

A verseket a hangsávok melletti lejátszás gombokra kattintva lehet meghallgatni. A versek eredeti írott változata:

 

Balázs Anna: Bolseviklíra

Sztálinék a Szimplából
úgy tűntek el mint a 70-es
szülinapi piros trolibusz
fordult a szemközti utcából
úgy hagyták ott az ajtók nyitva álltak,
az abszint még párolgott a pohárból…

Azt a piros trolibuszt Sztálin
a 70. születésnapjára kapta
jaj mennyi van még, mondták halkan
a félkörben egymás után gyulladtak
szavaik mint a nem várt hajnal
adjál tüzet és örökké várj rám,
Sztálin magában azt kérdezte,
lesz-e még ilyen izgalmas napja.

Otthon a csillagok vasból vannak,
és lehet-e még ezután
felállni, feledni, folytatni a múltat,
őrizni a fényét részekben,
ma minden remény elveszni látszik
a falra vetített képekben
hát most jönne az a halál.

Hát így tűntek el. Mert eltűntek ők a Szimplából,
még aznap megszöktek az országból,
másnap halálhír Moszkvából,
és hajnalban fehér volt mindenhol.

 

Balázs Anna: Aztán

én majd tovább a metrókat nézem
egész éjjel amíg az állomást felmosó pasi
az utcára fel nem rángat
hát nézzed te lökött ribanc
már a mozgólépcsők is megálltak
aztán cigivel kínál a tüzet kezébe rejti
ez jár nekem amiért soha
nem tudtam az otthonod lenni
ez jár nekem a napjaid most
visszahullnak rám sorba
templomok utáni csendességgel
suttogom el hogy holnap
holnaptól én iszom abszintot a bordó
kárpittal borított kocsmákban
várok ameddig felszáradnak
a könnyeim mind a kék lángban
ma éjjel pink floyd a ferenciek terén
aludnom kell már nem tudni
ha járnak a metrók, ezzel a számmal
az árpád hídig lehet eljutni