Az Európai Egyesült Államok nem ördögtől való szabadkőműves métely – Kárpáti János jegyzete

Néhány óra, és megtörténik az, amire még nem volt példa. Az európai integrációhoz eddig csak csatlakoztak országok – most a britek intézményesen távoznak. Vajon a Brexit bizonyul-e majd az Európai Unió Sztálingrádjának, annak a csatavesztésnek, amely megfordította az irányokat, és attól fogva már csak visszavonulás van a teljes összeomlásig? Sokan szeretnék, hogy így legyen, és az ő mindenre használatos, magabiztos hangon ismételt egyenérvük a nemzeti szuverenitás. Akik viszont hinni szeretnének az európaiságban, azokat az uniós intézmények működése gyakran elbizonytalanítja - hol azzal, hogy túlbonyolított bürokratikussága megöli a kreativitást, hol a nagy tagállami vezetők előtti hajbókolással, hol pedig azzal, hogy az értékekről szóló zengzemények közepette időnként egészen pőre és – valljuk be – ronda érdekek kerülnek a felszínre.

Szóval, az EU ritkán hagyja szeretni magát. Kevesen vannak, akik bevállalják, hogy a mostaninál is sokkal több integrációt, Európai Egyesült Államokat akarnak. Azért az mégis csak túlzás lenne – gondolják, vagy legalábbis mondják. Két dologról nem esik elég szó – legalábbis szerintem. Az egyik, hogy az alapító atyák az ötvenes évek elején kifejezetten olyan gondolatokat fogalmaztak meg, amelyek az európai egységről – nem csupán az európai nemzetek közötti együttműködésről, hanem egyértelműen az európai egység megteremtéséről - szóltak. Az Európai Egyesült Államok nem ördögtől való és nem szabadkőműves métely, hanem az egyik válaszadási kísérlet a globalizáció kihívásaira.

A másik, amiről nem beszélünk eleget, pedig a keresztény Európáról nagyon sokat lehet hallani ebben a hazában, az, hogy Európa egy jó ideig úgy volt keresztény, hogy fütyült az államhatárokra, bár nem volt olyan, hogy schengeni övezet, továbbá a szó legteljesebb értelmében internacionális volt, a vándorlegények szerte Európában tanulták ki a mesterséget, hivatást, bár ezt nem nevezték Erasmusnak. A különböző népek szót értettek egymással latinul. A nemzetállamok csak jóval később jöttek – jelenlétük nem öröktől fogva elrendelt szükségszerűség. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy menjünk vissza a középkorba, hanem csak azt, hogy az egységes Európát, mint gondolatot nem kell valami szokatlan, meghökkentő újdonságnak tekinteni, ami úgymond idegen például a magyar néplélektől.

Kárpáti János jegyzete az Esti gyors 2020. január 31-i adásában hangzott el.